Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

834. országos ülés február 14-én, pénteken. 1890. 309 programmomban kifejtettem, azt ma is fentartom, hogy a mai pénzügyi viszonyok közt igenis törekedni kell arra, hogy a közszolgáltatások ne fokoztassanak, hanem azoknak akár közvetett, akár közvetlen leszállítását nem helyezhetem kilátásba. (Élénk helyeslés jobbról.) Madarász József: T. ház ! Félreértett szavaim értelmét kívánom helyreigazítani. A t. minister ur mindkét tekintetben félreértett. Én nem azt mondtam, hogy mert oda künn néhol 65 krajezárért adatik; miért adják hát itt oly drágán, 12—13 forintért? Én felhívtam a t, házat és a t. ház tagjait arra, nem fájdalmas-e az, hogy midőn külországba 65 krajczárért adjuk a sót, benn az országban az ország lakosságának oly magas áron adjuk. Az egészen más. Én okul hoztam fel ezt azért, hogy méltóztassék gondoskodni ennek leszállításáról. Ep ugy félreértette a t. minister ur a száz és az egy állatra való hivatkozásomat. Nem az állatra hivatkoztam, hanem azokra, kiknek száz állatuk van és kiknek egy van. Borzasztó a különbség 10 és 28 frt közt egy évre, mert annak az egyetlen vagy egy két marhával bíró egyénnek még arra sem jut, hogy magának és gyermekének elég legyen. Én azt mondottam, t. ház, hogy ez nagy különbség és ez mindenesetre nem arra vezethetné a t. minister urat, hogy azt mondja: „nem állok el attól, hogy a só ily magas áron adassék", hanem ha meggondolja és ismét meggondolja, előbb-utóbb azon meggyőződésre kell jutnia, hogy az árakat bármi módon, de le kell szállítani. (Helyeslés szélső balfelöl.) Zay Adolf jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. ház! Én magához a bulgáriai sószállítás kérdéséhez nem akarok szólani, hanem felmerült egy alkotmányjogi kérdés, a melyre nézve rendkívül sajnálom, hogy incidentaliter merült fel és előre bocsátom azt, hogy feltételezem, hogy ezen kérdés, miután ennek vitatása praeeedens nélkül áll, talán minden párt kebelében ma még eontrovers kérdés és így, midőn erre nézve nyilatkozom, tisztán és kizárólag egyéni álláspontomat kívánom jelezni. (Ralijuk!) A kérdés az, vájjon akkor, midőn oly szerződésekről van szó, melyek a képviselőház, illetve a főrendiház ellenőrzése alá nem kerülnek, tehát a törvényhozás jóváhagyása alá nem esnek, képezhetik-e ezek a felség, mint felség, külön jóváhagyásának tárgyát, igen vagy nem ? Előre kell bocsátanom, hogy magam azon álláspontra helyezkedem, hogy ő Felségének ellenőrzési jogát a legtágabb mértékben nemcsak elismerem, de a magam részéről csak örvendeni tudok azon, ha a koronás király egyáltalában törődik azzal, hogy az ország anyagilag se vétessék törvénytelenül vagy oly módon igénybe, a mely az ő meggyőződésével is ellenkeznék. Egészen más a kérdés ugy, a mint most fel van vetve. A kérdés az, helyes-e, hogy a ministeri felelősség alá tartozó egyszerű szerződés kérdésében, tehát magának az adrninistratiónak kérdésében odáig menjünk, hogy egy ügyletet nem lehet megkötöttnek tekinteni addig, mig azt ő Felsége a király a jóváhigyá-i záradékkal el nem látta. Ez az eset van felvetve itt. A bulgáriai sószállítási szerződésről ; zfc állítják — nem én állítom, hanem így lett a dolog felvetve — hogy ezen a szerződésen rajta van a király jóváhagyási záradéka. Eleget mondok, t. ház, ha felállítom azt a tételt, hogy ha ily szerződésen a felség jóváhagyását rajta találom, én ezt a magam részéről, hogy többet ne mondjak, a ministeri felelősség illusioriussá tételének tekintem; (Helyeslés szélső balfelöl. Ellenmondás jobbfelől) vagy pedig a között kell választaniuk azoknak, kik a fejüket csóválják, hogy a felel étrevonatás esetén magát a loyalitást kell megsérteni. (Nagy zaj jobbfelől.) Bíksics Gusztáv: Micsoda közjogi thecria ez? Polónyi Géza: Fia egy oly szerződésről van szó, mely előzetesen a törvényhozás jóváhagyása alatt nem állott és ez a felség jóváhagyásával és aláírásával ellátva, később bármely alakjában a parlament elé kerül, a ministeri felelősség alapján, kérdem: nem le^z-e befolyásolva különösen Tisza Kálmán ministerelnök ur nyilatkozataiban, Tisza Kálmán ministerelnök: Nem! Polónyi Géza: . . . ha ő Felségének a királynak jóváhagyását fogják azon a szerződésen látni. (Ellenmondás jobbfelől.) Én nem leszek befolyásolva. (Derültség a jobboldalon.) De hogy a t. ministerelnök ur nem le«z-e befolyásolva, azt szeretném tudni? Tisza Kálmán ministerelnök: Nem! Polónyi Géza: Ha nem, örvendeni fogok rajta, de szeretném a példát látni. En azt hiszem, hogyha ilyen jóváhagyást a szerződésre rávezetnek, ez mindenesetre befolyásolja a ministeri felelősségnek, hogy többet ne mondjak, legalább is az enyhítését. Már most, t képviselőház, én nem tudom, hogy Magyarország törvényhozása milyen princípiumból indul ki és én ismétlem, hogy a koronás királynak ellenőrzési jogát minden tekintetben elismerem, sőt örvendek is, ha ez gyakoroltatik, de hogy helyes-e, hogy az odáig terjedjen, hogy az administratio körén belül a szerződéseknek végrehajtásához a Felség jóváhagyásának Írásbeli clausularis feltétele követeltessék: ezt a magam részéről méltóztassék megengedni, nem tartanám helyes álláspontnak. Igen jó néven venném, ha a különI ben nagyon jegyezgető igen t. ministerelnök ur