Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

334. országos ftlés febrnár 14-én, péntekeu. 1890. 3 03 arra vonna következtetést, hogy a mi közállapotaink annyival rosszabbak, a mennyivel kevesebb sót fogyasztanak nálunk, mint másutt. Ennek egyszerűen az az oka, hogy külföldön nagyobb mértékben használják fel a sót ipari ezélokra, másik természetes oka meg abban rejlik, hogy nálunk az ország igen nagy részében, különösen a szikes alföld és a havasi vidékek legelőin a marhatenyésztés körében a sót alig, vagy csak minimaliter használják. Győrffy Gyula: Csak oda kell pedig! Wekerle Sándor pénzügyminister: Ne méltóztassék azt hinni. Én most nem egyéni nézetet, hanem e tekintetben megejtett tanulmányok eredményét fejezem ki; az pedig kétségtelen, hogy ott, a hol nyugoti marhafajok vannak, a sófogyasztás a märhatenyésztés körében sokkal nagyobb, mint ott, a hol magyar fajok vannak. (Igaz! ügy van! johbfelöl.) Az is kétségtelen, hogy nálunk a szikes alföld legelőin a marha az egész nyarat keresztülhúzza só nélkül, a mi más országban nincsen meg. Tehát ilyenekben méltóztassék a sófogyasztás mérvének indokát keresni, de ne méltóztassék ebből jólétünkre következtetést vonni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyan ezen indokok szólnak a mellett is, hogy a marhatenyésztés szempontjából nem lehet egyenlő mértékkel mérni a mi viszonyainkat és a nyugati államok viszonyait; mert mig nyugaton az épen mondott indokoknál fogva a só ára igen lényeges tényezőt képez a marhatenyésztésnéí: addig nálunk, nem akarom azt vitatni, hogy minden figyelmen kivül hagyható, hanem többé-kevésbé alárendeltebb tényezőt képez. S e tekintetben bátor vagyok utalni arra: méltóztassék csak hozzávetni, hogy egy mezőgazdaságnál, a melyben a marhaállomány 100 darab, a marha-só árának leszállítása micsoda különbözetet tenne és arra a következtetésre méltóztatnak jutni, hogy vidékenkint ngyan eltérő, de 10—18 forint között ingadozik a különbözet. Hivatkoznak arra, hogy marhaaót, vagy vörös földdel telített konyhasót használjanak a gazdák az állattenyésztésnél. E tekintetben a kormány intézkedett s daczára annak, hogy ily só kapható volt, sok gazda soha sem ezt, hanem a rendes sót vette, ugy, hogy az elfogyasztott mennyiségnem marha által, hanem emberek által fogyasztatott el; sőt 1867-ben Magyarországon két olyan gyár volt, mely tisztán azzal foglalkozott, hogy a marhasót emberi élvezetre alkalmas sóvá változtassa át. Oly probléma ez, t. ház, mely nemcsak minket, hanem Európának minden egyes államát foglalkoztatta és foglalkoztatja. Nevezetes díjakis voltak a megoldására kitűzve Franczia-, Poroszországban. Az osztrák kormány most foglalkozik vele, hogy mily vegyüléket lehetne feltalálni, mely az emberi élvezetre alkalmatlanná tenné a sót, de azért az állatoknak nem ártana, szóval hogy marhasó hozassék forgalomba s daczára annak, hogy különböző kísérletek történtek, a kérdés ma is megoldatlan. A ki tárgyilagosan kívánja a dolgokat megítélni, az ezen állításom valóságaiéi fogja ismerni. Épen ezért kénytelen vagyok ma is ugyanazon álláspontot elfoglalni, melyet a korábbi években elfoglaltam, azaz, ha sikerül oly keveréket feltalálni, melylyel ezen kérdés megoldottnak lesz tekinthető, ha látom, hogy más államokban behozzák a marhasót: nem fogok késni a t. háznak e tekintetben előterjesztést tenni. Addig arra fogok törekedni, hogy az, a mi ma igen sok ne~ hézséggel jár: a sónak ipari ezélokra való felhasználása, a mire pedig mérsékelt árak vannak megállapítva, minél kiterjedtebb mérveket nyerjen ott, a hol az ipari ezélokra szükséges, hogy denaturalisáltassék az ipar igényeihez képest, hogy hozzáférhető legyen ne csak egyes nagy iparosok részére, hanem esetleg a kisiparosok részére is, kik azt ma igénybe nem vehetik. Kérem a t. házat, hogy ezek tudomásul vétele után a határozati javaslatot mellőzni és a tételt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Zay Adolf jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Daczára annak, hogy az imént felszólalt pénzügyminister ur kijelentette, hogy sem alkotmány-, sem parlamentellenes tanokat nem óhajt érvényesíteni; daczára annak, hogy meg vagyok győződve, hogy bármiként irtózik, vagy legalább látszik irtóznia sóárak kellő leszállításától Magyarországra nézve, mindazáltal kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy nem azért szólaltam ugyan fel, hogy Orbán Balázs t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadjam — máskülönben is felszólaltam volna — de minthogy indítványát megtette, én azt alkotmányos tekintetből szükségesnek tartom. Elismerem azt, hogy a ministerium egyúttal ő Felségének, a királynak is végrehajtó közege; de miként a királynak végrehajtóközege, agy azt állítom, hogy előbb és mindenek felett végrehajtó közege a törvényhozás által a törvényeknek és igy a

z országnak s általa — csakis általa — az ország királyának, mert én ismertem már ország nélküli királyt is; mindig szerencse az a királyokra és az országokra is, ha jó viszonyban van a király az állammal. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Habár tehát megengedem, hogy a ministerium, a melyet a törvények szerint a király nevez ki elnökében s az elnök javaslatára nevezi ki a többi ministereket.azon hódolatnál s azon viszonynál fogva, melylyel a király irányában tartozik,a beadandó