Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-334
304 3S4. országos ülés február 14-én, péHteken. 1890. törvényjavaslatokra nézve először az ő jóváhagyását iparkodik megnyerni; de igen jól tudom azt is, hogy alkotmányos országban, midőn a királynak netalán aggályai volnának a nemzet érdekében követelt valamely törvényjavaslat elfogadására nézve, ha férfiú ül azon a ministerelnöki széken, akkor leteszi azon tárezát, lemond ministerségéről, amelybenanemzeti érzelem tolmácsa következtében a fejedelem aggályai miatt nem viheti keresztül azon törvényt, nem nyerheti meg a fejedelem jóváhagyását; inkább megválik a tisztétől, mintsem hogy a nemzeti közérzület által óhajtott intézményt ne létesítse vagy annak akarata ellen cselekedjék. (Helyeslés a szélső haloldalon.) A ministeriumnak — tudom - minden alkotmányos országban teljesíteni kell a fejedelem iránt illő tisztelettel kötelességét ; de teljesíteni kell egyúttal a nemzet irányában is kötelességét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt az alkotmány és nemzeti érzület iránti tiszteletből folyó kötelességnek tartom, hogy minden terhes szerződésnél, általában minden alkotmányos természetű szerződésnél a minister .... (Egy hang jobbfelöl: Ez az adminisíratióhoz tartó sik!) Nem az administratióhoz tartozik ez, hanem alkotmányos kérdés ez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Van már határozata a háznak, hogy a ministerek semminemű terhes szerződést az államra nézve a képviselőháznak előleges tudomása nélkül ne létesítsenek, ugy, hogy az már valósítva legyen. És itt szabad legyen tisztán a gyorsasági szempontra utalnom, a mit a t. pénzügymínister ur előadott. Igen jól tudom, voltak itt olyan szerződések már — nem egy, igen sok — a melyeket természetesen dobra nem ütöttek addig, nűg egyezség nem történt a ministerium és az illető vállalat között. De a gyorsaságot sohasem károsítja az, ha a minister bizonyos napokat, heteket ivagy hónapokat ki is köt abban a szerződésben, hogy ezalatt kikérje a képviselőháznak, a törvényhozásnak jóváhagyását. Elég ilyen szerződés jött ide a ház elé magának a képviselőház többségének részéről. Ha akarja, megkívánja a minisíertől, hogy terjeszsze az iratokat és a szerződést a ház elé ; de ha a ház többsége olyan, hogy még ily alkotmányos kérdésekben is inkább meghajlik a minister óhajtása előtt, (Igaz! Ugy van / a szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl) mint az alkot mányosság követelménye előtt, akkor természetes, hogy azok ide a házba tárgyalásra sohasem kerülhetnek. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellen?nondáSf>k jobbfelöl.) En, t. ház, ezt sohasem tarthatom helyesnek, \ r an egy jó magyar példabeszéd: „Addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik." Igaz, hogy a poharat túl lehet tölteni vízzel, de aztán ki is csóróul. Lehet az a szerződés bármily tökéletesen megállapítva, sohasem kelthet olyan megnyugvást, mintha előbb itt a házban tárgyaltatik; ha pedig még nincs megállapítva, akkor higyjék el önök, sokkal jobb azt ide behozni, ha kívántatik, máskülönben aztán nem mondhatják, hogy ismét csak gyanúsítunk. Én nem kívánom, hogy bárki is gyanusittassék még azon kormány tagjai közül sem, a kik talán a maguk véleménye szerint a hazának hasznára, de véleményem szerint csupán kárára vannak. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ezeket voltam bátor, t. ház, alkotmányos szempontból felhozni. (Helyeslés a szélié baloldalon.) De bocsásson meg a t. minister ur — s ez az, a miért tulajdonkép felszólalok — ez a sókérdés Magyarországon épen nem a legutolsó kérdés. Ne higyje azt a t. pénzügyministerur, hogy annak a marhasónak olcsóbban vagy drágábban árulása olyan csekély különbséget tenne a gazdákra nézve állattenyésztésünk szempontjából. Ne vegyen figyelembe százakat, ezreket; higyje meg, annak a szegény embernek marhatenyésztésére, állatainak egészségére ez a különbség borzasztó nagy lehet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugy vagyunk ebben az országban, t. ház, hogy annak a szegény embernek a saját és családja egészségének fentartására sincs pénze, azt is meg keli tagadnia. Oly nagy nálunk az adó, t. ház és nemcsak az állami adó, hanem a felekezeti, a községi adó, a lelkész és tanító adója, és minden más, hogy a szegényebbek alig birják az élelmükre szükségeseket megszerezni. Legyenek szivesek, gondolják meg egyszer, gondolja meg a t. ház minden pártkülönbsé^ nélkül, nem sajnos-e, hogy ne mondjam, nem szégyen-e az, hogy Magyarország, ez a só tekintetében oly gazdag, oly áldott ország, idegeneknek adja a sót 65 krért, de saját gyermekeinek 12 —13—-14 írtért. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Meggondolandó kérdés, nemzetgazdászatilag is meggondolandó kérdés, nemcsak fiscalitasi tekintetből. A mi a fiscus érdekét illeti, iegyen 10—12 millió a mi a sóból bejön; legyen az ára ily mérvben megállapítva; részemről szívesen megadom a mi birtokom rámegy. (Derültség jobbfelöl.) És ha én megadom, köszönje meg az, a ki milliószor r adózik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én cserélek, vele tessék ! (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség.) Ha tehát én megadom csak azért, hogy hazámnak s általában az egész népnek javára váló intézkedést tehessünk, természetes, hogy önöknek is kötelességük ezt előbbutóbb belátni és előbb-utóbb kérni és óhajtani, hogy a só végre valahára oly árra szállíttassák, le, a mely lehetővé teszi az ország lakosságának mind az egészség, mind a íöldmívelés és az állattenyésztés tekintetében való kielégítését. (Igazi, Ugy van! a szélső baloldalon.) Az első a lakosságnak az érdeke. (Helyeslés a szélső baloldalon.) .*•.
