Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

gng 834. országos ülés február 14-én, pénteken. 1890. Orbán Balázs: A záradékban áll! Wekerle Sándor pénziigyminister: Bocsánatot kérek, de én ugy tudom, hogy a jóváhagyási záradékban nincs benne. Orbán Balázs; Láttam. Wekerle Sándor pénziigyminister : Nem merek jót állani azért, a mit biztosan nem tudok. (Zaj szélső balfelől) Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy itt semmiféle felségjognak belekeverése szóba sem jöhet, mert itt a ministeri hatáskörről van szó. A minister bizonyos esetekben maga intézkedhetik, (Folytonos nyugtalanság szélső balfelől. Halljuk! Hulljuk! jőbbfelől) más esetekben, minthogy ő Felségének végrehajtó közege és a végrehajtó hatalomnak képviselője, természetesen, a míg parlamentaris minister, parlamentaris feltételek és a parlamentnek való felelősség mellett ő Felsége állapítja meg hatáskörét. (Egy hang szélső balfelől: Poroszországban! Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, ez minden alkotmányos országban igy van. Méltóztassanak elhinni, hogy én nem akarok új tanokat állítani fel. O Felsége azt mondja: ilyen határig magad kötheted meg a szerződést, ezen határon túl, mielőtt megkötnéd, előbb én is akarom látni, de mindkét esetben te egyedül vagy érte felelős, a mint ez alkotmányos fogalmak szerint máskép nem is lehet. (Helyeslés.) 0 Felsége belekeverésének általában helye nincs, akár terjesztetett fel a szerződés ő Felségéhez, akár nem. Ez a ministerium admínistratiójába való intern dolog, ez a ministernek a parlament iránti felelősségét legkevésbé sem alterálja, mérsékli vagy enyhíti. (Helyeslés jobbfelöl,) Ezen szerződésre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy az titokban nem is tartatott. Ép a múlt napokban volt ez a kérdés az összeférheti enségi bizottság előtt és midőn e bizottság elnöke az iránt megkeresett, az összes iratokat rendelkezésére bocsátottam. Azt hiszem, ezt a t. képviselő ur is elismeri. Ily módon én bárkinek, a ház bármely bizottságának mindig rendelkezésére bocsátom az iratokat. Lehet, hogy más iratokat nem fogok rendelkezésére bocsátani, vagy legalább ajánlani fogom, hogy a t. ház ne követelje azoknak rendelkezésre bocsátását s ha mégis követelné, levonom belőle a consequentíákat. így pl. a szerb sóra vonatkozó tárgyalásoknál lehetnek bizonyos stádiumok, hogy az iratokat rendelkezésre bocsátani nem fogom, azon egyszerű okból, mert ott bizalmas, be nem fejezett tárgyalásokról van szó. (Helyeslés.) Lehet, t. ház, hogy egy magánféllel kötendő szerződést sem fogok rendelkezésre bocsátani, nem azért, mintha el kívánnám vonni a törvényhozás ellenőrzése alól, hanem mert az illető szerződő félnek oly üzleti titkát képezhetik, melynek nyilvánosságra hozatalával az egész üzlet meghiúsul. (Igaz! Ugy van!) Erre azt méltóztatott mondani, hogy úgy van; de ebből azután az következik, hogyha ez úgy van, az ily természetű szerződésekre nézve az administratio rendes menetének megakasztása nélkül nem lehet követelni azt, hogy azok a szerződések törvényhozási tárgyalás alá vétessenek, (Helyeslés jőbbfelől.) Az indítványra nézve ismétlem, hogy miután úgy tudom, hogy a bolgár sóra vonatkozólag kötött szerződésnek nincsenek olyan pontjai, a melyek titoktartást igényelnek s minthogy annál titoktartás kikötve nem volt, sőt e szerződés a ház egy t. bizottsága előtt már meg is fordult, szívesen kész vagyok az abba való betekintést bárkinek is megengedni; de teljesen fölöslegesnek tartom, hogy ez a ház elé terjesztessék. A mi már most a másik kérdést illeti, hogy mi a forgalomban a só árát önkéayííleg emeljük, ezt — úgy hiszem — sem a képviselő ur, sem senki más const itálni nem volna képes. A só ára meg van határozva, ha jól emlékszem, 1868: X. törvényczikkben, később pedig a méterrendszer behozatala alkalaiával meghatározta a só árát az 1874-iki törvény. Meg van állapítva bizonyos körzetben a limitó só-ár és utasítva van a kormány, hogy a bánya-helyeken megállapított só-árakhoz, melyek métermázsánkint 9 frtot tesznek, számítsa hozzá a szállítási és kezelési költségeket s ezen alapon a megelőző 5 év átlagos kezelési és szállítási költségeit az eladott só előállítási költségeihez hozzá számítván, a törvény rendelkezésének szorosan megfelelve, minden év Julius 1-én a só árát közzétegye. Itt tehát semminemű önkényű emelésről szó nem lehet, sőt épen azért, mert a határforgalomban és egyes távolabb eső helyeken a nagy csempészetre számítanunk kell, ott a sóáraknál nem is mehetünk el addig a határig, a mint azt a törvény megengedi, hanem azon alól kell maradni. Közbeszólott még egy t. képviselő ur, hogy azt a sót, a mit mi 60 krajczáron adunk el, azután drágábban megveszszük. Az, t. ház, csakugyan igen primitív eljárás lenne, ha egy kormány sót ád el a külföldnek és meg nem szerezné azt a garantiát, hogy az a só onnét be ne hozassék. Ha pedig nem hozható be, akkor nem is vehetjük meg drágábban. (Derültség jőbbfelől.) Gulner Gyula: En azt mondtam, hogy ide bent veszszük drágábban. Wekerle Sándor pénziigyminister: Az meg természetes, mert mi nemcsak a bánya-árt, hanem a só-adót is megfizetjük. (Ugy van! jőbbfelől.) Még egy más kérdést is hoztak fel és ez a marhasó kérdése. Mellékesen megérintette a t. képviselő ur azt, hogy milyen kicsiny nálunk fejenkint a sófogyasztás és milyen nagy más államokban. Igen sajnálnám, t. ház, ha valaki ebből