Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

300 334. országos ülés február 14-én, pénteken. 18itÖ. ket igért, meghiúsult azért, mert e megbízott arról győződött meg, hogy bizonyos protegált egyének előle elfoglalták a tért s azokszámára nagyobb előny biztosíttatik. 0 tehát távozott s a Bulgáriába szállítandó sóra nézve megköttetett a szerződés bizonyoBerl nevű egyénnel, a ki ugy látszik, hogy csak fietiv személy volt, vagy csak nevét kölcsönözte ez üzlet megkötéséhez a minister itr által jelölt közvetítőnek, meri azt azonnal átruházták az Union bankra, épen azon bankra, a mely a bajor, osztrák és román sószállítására is vállalkozott, a minek következtében a mi sókivitelünknek önmaga állít versenytársakat s azt nagy mértékben csökkenti; holott ha a bulgár kormány kiküldöttjével kötött volna kormányunk további szerződést, nemcsak magasabb árt, hanem sokkal nagyobb kivitelt is biztosított volna hazánk számára, miután az egész bulgáriai sószükségletnek általunk való fedezése ez esetben biztosítva lett volna. De mindennél sokkal nagyobb, egyenesen alkotmányunkba ütköző, az országgyűlés hatás- és intézkedési jogát sértő mulasztás az, hogy a sóár leszállítása s nz ez alapon kötött szerződés soha az országgyűlésnek bejelentve s annak jóváhagyása kikérve nem volt, a kormány megelégedett azzal, hogy a szerződést az uralkodó jóváhagyási záradékával láttatt.i el. Én ebben, t.ház, egyenesen alkotmánysértést, az országgyűlés intézkedési jogának csorbítását látom. Itt ismét azon szánalmas hazafiatlan és egyszersmind azon nagyon veszélyes törekvést látom előtérbe lépni, mdy a véderő vita alkalmával országos megbotránkozást és felháborodást idézett elő, azt tudniillik, hogy a felségjogokat az országgyűlés rovására kiterjeszteni igyekeznek. Elnök: (Csenget.) T. ház! Nem szoktam a képviselő urak nyilatkozataiba beleszólani, de akkor, mikor agyakorlat által egy már régen szentesített eljárási módot itt egyenesen törvénybeütközőnek és hazafiatlannak jellemez valaki, megkell jegyeznem, hogy a gyakorlat szerint eddig nem volt rá e^et, hogy az egyes ilyen szerződések, ha csak azok természetűknél fogva a törvény némely intézkedéseinek változtatásával nem jártak, a háznak helybenhagyás czéljából bemutattattak volna. (Ugy van! jobbfelől.) Az ilyen szerződések megkötését s az annak alapján elért eredményeket az indokolással együtt a költségvetés alkalmával szokás a háznak bejelenteni, a mikor a háznak, az egyes bizottságoknak s a ház egyes tagjainak jogukban áll nemcsak az azokra vonatkozó adatok, hanem az azokra vonatkozó iratok s szerződések beterjesztését, kívánni s indítványozni. (Ugy van! jobbfelől.) De hazafiatlannak jellemezni azt, a mi a rendes és a szabályszerű eljárás szerint történt, eltekintve minden egyébtől, legalább sértő, a miért is az helytelen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: T.ház! Nem azt mondtam hazafiatlannak, hogy a szerződést helybenhagyás czéljából nem terjesztik a képviselőház elé, hanem azt, hogy a felségjogokat az ország rovására ki akarják terjeszteni. (Zaj.) Magára az ügyre nézve megjegyzem, hogy a só árának leszállítását vagy felemelését a kormány önkén yűleg nem eszközölheti, hanem azt az országgyűlésnek be kel! jelentenie: számos példát lehet törvényeinkben találni. A régibb időkből 100 ily példát is tudnék felhozni arra, hogy minden ily só-áremelés vagy leszállítás, ingyen- vagy ajándéksó kiutalványozása mindig az ország tudtával és beleegyezésével történt. De az újabb, a kiegyezés utáni időből is tudok arra példát — a mi az idősebb képviselőknek élénk emlékezetében lehet — hogy még a kiegyezés után is a só árának felemelését hosszas és beható vita s a mi élénk ellenzésünk után az országgyűlés mondott-i ki. Mindezek következtében azért is, hogy e titokzatos ügyben az országgyűlés tájékozást nyerjen, de főleg azért, hogy az országgyűlés intézkedési jogát sértő ily praecedens alkotása kikerültessék : felkérem a pénzügyér urat, hogy a bulgáriai, szerbiai és boszniai só kivitelére, a szállítási kedvezményekre, provisiókra vonatkozó mindennemű jegyzőkönyveket, szerződéseket, ügyiratokat és okmányokat terjeszsze a képviselőház élés azokra nézve az országgyűlés jóváhagyását kérje ki. Bátor vagyok ily értelmű indítványomat, a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Zay Adolf jegyző (olvassa): „Indítvány. A pénzügyminister ur utasittatik, hogy a külföldre, nevezetesen Bulgáriába, Szerbiába és Boszniába kiszolgáltatott só árleszállítására és kedvezményes szállítására vonatkozó mindennemű" szerződést, okiratokat legrövidebb idő alatt terjeszsze a képviselőház elé s azokra nézve a törvényhozás jóváhagyását kikérje." Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak azért, mert a t. képviselő ur határozati javaslatot adott be, de azért is fel kell szólalnom, mert a t. képviselő ur előadása folyamában egy pár, nézetem szerint tarthatatlan és sem a közigazgatási teendők beosztásával, sem az administratio feladataival össze nem egyeztethető állításai több oldalról helyesléssel találkoztak. A mi azt a többször szóba hozott bolgár sókivitelt illeti, erre nézve először is constatálni kívánom, hogy nem áll az, mintha a képviselő ur hozta volna ezt az ügyet e házban először szóba, (Halljuk! Halljuk!) mert az 1888. évi, ha jól emlékezem, október 12-én, tehát felszólalásánál fél évvel korábban előterjesztett pénzügyministeri költségvetéshez beadott indokolásnak 64-ik lapján — ha méltóztatik elolvasni — világosan ki volt emelve, hogy a kormány 100.000 métermázsa sót