Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

384. országos ülés fefornár 14-én, pénteken. 1890. gg ej előbb forgalomba hozassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Zay Adolf jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) A Bornemisza István képviselőtársam által felhozottakat magamévá teszem, mert hazánkban, hol maholnap — a túladóztatás, és a gabnaárúk csökkenése miatt — a fősúlyt a marhatenyésztésre kell fektetnünk, az olcsóbb marhasó végtelen nagy fontossággal bir, mert ma ugy áll a dolog, hogy a túlmagas sóárak mellett nálunk egy-egy darab marhára negyedrész annyi só jut, mint más országokban, tehát oly kevés, a mi az egészségi követelményeket koránt sem elégíti ki s a mi tenyészállataink satnyulásábans mindenféle járványokban bőszülj a meg magát. 22 év óta szorgalmazzuk ezt, 22 év óta kapjuk azt a feleletet, hogy a kérdés tanulmányozás és kutatás tárgyát képezi, de még mind nem sikerült oly sót feltalálni, mely az emberi használat ellen biztosítást nyújtson. No, t. ház, ez a hosszú tanulmányozás egy kissé gyanús színben tünteti fel a kérdést, tanulmányoznak oly valamit, a mit a Bachrendszer alatt az osztrákok rég megoldottak volt, mert akkor igenis csináltak emberi élvezetre alkalmatlan marhasót s azt olcsó árban szolgáltatták. De egyáltalában a só árának általános leszállítása is indicálva van, mert nálunk oly magas a sóár, hogy a szegényebb néposztály már alig sózza kenyerét és eledelét, a mit leginkább bizonyít az, hogy hazánkban egy lélekre évente alig jut átlag 4—5 kiló só, mig külföldön 10—20 kilót fogyasztanak. Több, mint bizonyos, hogy olcsóbb sóár mellett a belfogyasztás kétszereződnék s a kincstár nagyobb bevételhez jutna, a mint ez a nélkülözhetlen közszügségleti czikkeknél az olcsóbb díj mellett mindenütt megtörtént s igy nálunk is múlhatatlanul bekövetkeznék, a mint bevált az a portónál, távirdánál és a zónatarififánál is. Mi ezeket azért hangoztatjuk és szorgalmazzuk itt a törvényhozás előtt, mert tudjuk, hogy egy alkotmányos országban az ily fogyasztási czikkek árának leszállítása avagy emelése — a mi adóemelés jeligével bir — csakis az országgyűlés tudta és beleegyezésével történhetik meg, a kormány azonban ignorálja ez alkotmányos elvet, emeli a dohány árát és leszállítja a kivitt só árát az országgyűlés kikerülésével administratiy utón, Nem azt rosszalom én, hogy a kormány igyekszik még áldozatok árán is a keleti piaezokat a só számára megszerezni s hogy a keleti országok számára az európai árfolyamhoz alkalmazkodva, kedvezményes árban szolgáltatja ki ásót, bár megvallom, hogy akkor,amidőn a mi népünk 10—11 forintért kénytelen a só métermázsáját fizetni, a 65 krajezárt Bulgária számára mégis egy kissé keveslem, de hát még ebbe is bele tudnék egyezni, ha az kellőleg indokoltatott volna s az országgyűlés beleegyezése kikéretett volna. Ámde ez nem történt meg. Arról, hogy mi Bulgária, Szerbia és Bosznia számára ily roppant leszállított árban szolgáltatjuk ki a sót, senki itt e házban, sőt a hazában fogalommal sem birt; senki nem is sejtette a múlt évi költségvetés tárgyalásáig, a midőn az én kérdésemre a pénzügyminister ur pár rövid szóban nyilatkozni szives volt, hogy azt egy képviselő közvetítette egy vállalkozó részére, de ugy akkori nyilatkozata, mint a jelenlegi költségvetés indokolása annyira fukar a szavakban és adatokban, hogy azon ugyan senki eligazodni nem tud. így a pénzügyminister költségvetése 111 lapján csak annyit találok a bevételi rovatban, hogy : kiszolgáltatásból külföldre 250.289 forint van előirányozva. Az indokolás 6*5. lapján a jelen évre azt találjuk bejegyezve, hogy Bulgária részére elő van irányozva 100.000 métermázsa 65.350 frt bevétellel, tehát 65krajczár métermázsánkint, Szerbia részére elő van irányozva 85 000 métermázsa 129.303 frt bevétellel, tehát 1 frt 50 kr. méter mázsánkint. Bosznia részére elő van irányozva 25.000 métermázsa 55.636 frt bevétellel, tehát 3 frt90kr. métermázsánkint, vagyis 200.000 métermázsa sóért, a mi a rendes árfolyam mellett hét millió pár százezer forintot ér, kapnak 240.239 frtot, vagyis a valódi érték 10 százalékát. Ámde én ugy tudom, hogy amaz országokban a só métermázsája 3, 4—5 — 8 forintért helyeztetik el s mivel a kiszolgáltatási és az eladási ár közötti nagy különbözetet sehol a költségvetésben elszámolva nem látom, azt kell feltennem, hogy ez üzletnél a nyeremény nem biztosittatott az állam számára s annak nagy provisioit és hasznait a közvetítők és a vállalkozók rakják zsebre. Egyáltalában ezen üzlet bizonyos mysticismusba van burkolva, szemben állunk egy rendkívüli ár leszállítással, a mely az ország törvényhozásának bejelentve nem volt; egy szerződéssel, mely az országgyűlés elé terjesztve és helyben hagyva soha sem volt. Pedig én azt hiszem, hogy az alkotmányos ellenőrizhetés tekintetéből nekünk jogunk van, sőt köteleségünk ez ügyben több világosságot s bővebb indokolást kívánunk. ' De, t. ház, ez üzletnél még más rendetlenségek és végtelen nagy hibák is követtettek el a minister nr előde — Tisza Kálmán által. Nekem tudomásom van arról, hogy a bulgár kormány egy megbízottja volt itt, hogy kormányunkkal szerződésre lépjen egész Bulgária sószükségletének fedezésére, egy évig folyt is ez alapon a szállítás, a mi ugy tudom 300.000 forintot eredményezett, tehát csaknem háromszorosát a mostani bevételnek. E küldetés, mely oly nagy előnyöse*