Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

334. országos ülés február lá-én, pénteken. 1890. güg esik sok ember tévedésbe. Más körülmények között nem is mertem volna ezt felhozni s e miatt panaszkodni; de mivel meggyőződtem arról, hogy oly pénzügyministerünk van, a ki minden utón és módon könnyíteni igyekszik azon helyzetünkön, a melyben törvénybe ütköző cselekedetek következtében károsodnánk s miután láttam több intézkedését, különösen az 1889. évi november ll-iől kelt rendeletét, mely világosan mutatja azon intentióját, hogy tévedés folytán valaki nagyobb teherrel ne sujtassék, mint a mennyit a törvény reá ró s minek utána épen nyilatkozatából is megértettük, hogy ő e téren reformokat akar keresztül vinni, én azon kérelemmel akarok a t. minister úrhoz jái ülni, hogy ezen kereskedelmet és ipart igazán súlyosan terhelő körülményt ügyeimbe véve, igyekezzék egy oly világos, átlátszó bélyegtörvényt alkotni, illetőleg oly javaslatot élénkbe terjeszteni, melynek alapján mindenki világosan láthassa azt, először, hogy mely okmány után jár bélyegilleték, másodszor, mekkora bélyeg az, mely ezen okmányra szükséges. Én gondolkodva e dolog fölött, láttam a nehézségeket is, láttam azt is, hogy ezen nehézségekkel nemcsak Magyarország küzd, hanem Európának többi államai is küzdenek s részemről alig tudok más módot erre, mint azt, hogy egy bizonyos kikerekítés, egy bizonyos — mondhatnám — pénzügyi vagy bélyegügyi zónarendszer hozassék be, a mely a dolgot oly egyszerűvé és oly világossá tegye, hogy ezen mindnyájan elindulhassunk és olyan legyen, mint a jelenlegi közlekedési zóna, az eligazodást könynytívé tegye; szóval, azt akarom, hogy a pénzügyminister ur is kezdeményező legyen e téren és oly javaslattal lépjen elénk, melyet aztán egész Európa elfogadjon. Magát a tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Röviden ismételve azokat, a miket már egyszer előadtam, csak azt jegyzem meg, hogy nem tagadhatom, hogy illetéki szabályainknak, különösen a bélyegilletékre vonatkozó részüknek némely határozmányai nem elég világosak és szabatosak, ugy, hogy maguk a szakkörök sincsenek egyes, ritkán előforduló kérdésekben tájékozva. De épen azért, mert a bélyegadó nem tulajdonképen külön adó, hanem ha a forgalmi bélyegektől eltekintünk, tulajdonképen az illetéknek egy leró vasi módja, nagyon természetes, hogy a bélyegadóra vonatkozólag külön nem. intézkedhettem, hanem az érdemleges intézkedést fenn kell tartanom akkorra, midőn keresztülvitetik az illetéki reform, melyet nemcsak kilátásba helyeztem, hanem a melylyel érdemileg is foglalkozom és a melyről egy általam nem ugyan egészen helyeselt, de némely elveiben jónak tartott javaslatot egy illetékes szakember már el is készített. Addig nem tehetek mást, mint oda törekedni, hogy a kételyek eloszlattassanak. Törekszem erre két úton : először ugy, hogy az illetékes közigazgatási bíróság döntvényei megfelelő módon közhírré tétessenek és ugy az érdekeltek, mint a nagyközönség tudomására hozassanak, másodszor akként, hogy vitás esetekben magamis útmutatással szolgálok a pénzügyi hatóságoknak, hogy miként járjanak el. A mi azt a concret esetet illeti, melyet a t. képviselő ur felhozott — engedelmet kérek — tulaj donkép nem tudom miről volt szó. Mert ha a képviselő ur beadványokat intézett az egyes hatóságokhoz, akkor joggal vették fel a leletet, ha ellenben — a mit inkább akarok hinni, egyszerű körözvényről, hirdetésről van szó Tarnóczy Gusztáv: igenis körözvényről van szó! Wekerle Sándor pénzügyminister: . . akkor hirdetési bélyeget kellett volna rátenni, a mi 15.000 példánynál egy krajczárjával számítva, 150 forintot tett volna ki. Ezt, a mint nem kétlem, a t. képviselő ur, minthogy a hirdetést a bélyeglerovása előtt ki sem szabad nyomtatni, bizonyosan le is rótta. Ezt voltam bátor felvilágosításul előadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Maga a tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavazta tik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Bevétel 9,838.000 írt Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Jogilleték és díjak. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 18. czím, Rendes bevételek: V. fejezet, 29. és 30. czím. Kiadás 33.000 frt. Zay Adolf jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Már tavaly szóba hoztam azt a rendkívüli anomáliát, mely a fővárosi ingatlanoknál az értékminimum alapján kiszámított átimtási illetékek tekintetében fennáll. Bátran mondhatni, hogy a fővárosi ingatlanoknál a forgalom a legnagyobb mértékben stagnál a múlthoz képest. E stagnatio kiváló oka épen az értékminimum alapján kiszámított átiratáéi illeték. A t. minister ur és a többség előtt bizonyára tekintélyt képező „Pester Lloyd"-ra hivatkozhatnáni, mely egy vezérczikkében statistikai adatokkal mutatta ki, hogy az európai continensen Budapest van a legmostohább helyzetben az átiratási illeték tekintetében. A t. minister ur, ugy, a mint ez idén is teszi, tavaly is igen lovagiasan, a miért köszönettel is t irtózik neki bizonyára minden képviselő, a hozzá intézett kérdésekre nemcsak fölvilágosításokkaí, hanem Ígéretekkel is szolgált, a melyekkei különben nem is fukarkodik. Én azon szerencsében részesültem tavaly, hogy fölszólalásomra azon választ kaptam, hogy ez a dolog már munkában