Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

883. országos ülés február 13-áo, csütörtökön. 1890. 28 3 gek egy-kettő kivételével nem tettek elfogadható ajánlatot. Az ottani italmérők, akiket pedig első sor­ban kívántam részesíteni, daczára annak, hogy érte­sülésem szerint, sőt épen a t. képviselő urnak a regálé-kártalanítás tárgyalása alkalmával elmon­dott szavai szerint, az ott adó alá vont és a szerző­désekben kifejezett összeg távolról sem felel meg a valóságos jövedelemnek, mert a mint említette a t. képviselő ur, titkon kikötött összegek messze meghaladták a valódi bérösszeget, mégis én csak az eddigi bérösszegeket véve alapul, igy sem tud­tam eredményt biztosítani, mondom, az illető ital­mérők összebeszéltek és a községeket sem enged­ték reflectálni, úgy, hogy azon eredmény előtt állottam, hogy a t. képviselő ur állítása szerint is az eddigi bevallott jövedelem alapján igen mér­sékelt és a tényleges eddigi jövedelemnek meg nem felelő kártalanítási tőkével szemben a kincs­tárnak ezen kártalanítási tőkére alapított szükség­letét sem voltam képes biztosítani. Ily körülmények között a nagy vállalkozókkal szerződtem és épen azon nép érdekét, melyet a t. képviselő ur annyira szivén hord, több irányban védtem meg. Megvéd­tem először azon irányban, hogy a mint érthető, egézséges ital kimérését kötöttem ki; másodszor y.eäig az árak maximumát korlátoztam a szerződés­ben; (Helyeslés a jobboldalon) és harmadszor még az is biztosítva lett, hogy a mennyiben megadják magukat az ottani korcsmárosok és eddigi ital­mérők, méltányos feltételek mellett továbbra is kezükben marad az italmérés. Ugy tudom, hogy a bérlők meg is feleltek ezen feltételeknek. Vannak azonban egyes korcsmárosok és italmérők, kik semmi feltétel mellett sem akarják a korcsmáitatást kivenni azon a czímen, hogy ők nagy szeszkereske­dők. Csak arra vagyok bátor utalni, hogy az utóbbi négy hó folyamán Mármaros megyében 17 nagy szeszkereskedő keletkezett. (Általános derültség.) Nem hiszem, hogy ott oly virágzó állapotok lenné­nek, hogy ez reális alapon történhetnék, hanem ezek nagyban akarják beszedni a szeszt és a tör­vény kijátszása mellett kicsinyben akarják forga­lomba hozni. (Igaz I Ugy van!) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, gondoskodásom tárgyát fogja képezni, hogy vala­mint a törvényben megszabott korlátok körén túl senki semmiféle czímen ne szoríttassák és a bérlők részéről visszaélések el ne követtessenek: ugy intézkedni fogok, hogy ezen hatósági jogokat, melyek őket meg nem illetik, ne" gyakoroljanak, (Helyeslés) hanem ha valami panaszuk van, menje­nek a hatóságokhoz és igaz panaszuk érvényesíté­sében ezek segítsék őket elő. (Általános élénk helyeslés.) S e tekintetben nem fogom írásbeli rendelkezésekkel beérni, hanem a legközelebbi napokban, tüzetes utasításokat adandó, magam elé rendeltem, a mármarosi pénzügyigazgatót. Ismét­lem, hogy a mint egyrészt a közönség érdekeit megóvni igyekezem, ugy másrészt mindent el fogok követni azon korcsmárosok és állítólagos szesz­nagykereskedők ellen, a kik minden áron ki akarják a kincstárt ó« — merem mondani — az ottani közönséget is zsákmányolni. (Általános élénk helyeslés.) A harmadik, a mit Izákovits t. képviselő ur felhozott, a határőrvidéki kártalanítások kérdése. A határőrvidéki kártalanításokkal szemben, t. kép­viselőház, azt az álláspontot foglaltam el, hogy először is a községek kártalanittassanak az őket megillető jog alapján; másodszor pedig azon magánosokra nézve, a kik gyökös jog alapján birták az italmérési jogot, tekintet nélkül arra, vájjon ejog tényleg ingatlanhoz volt-e kötve vagy pedig csak a jog adatott akként, hogy ingatlanhoz köttessék — minthogy mindkét esetben gyökös természete van e jognak — akként intézkedtem, hogy szintén kártalanittassanak és pedig azon italmérési illeték alapján, a mely a határőrvidéken fizettetett és azon adóalapon, a mely ha az ital­mérési jövedék legmagasabb taxája nem volt elegendő, üzletkörökhöz képest külön fizettek. Azonban vannak a határőrvidéken olyanok, a kik nem gyökös, hanem személyes jog alapján gyakorolják az italmérési jogot. Miután ezeknek e jogát épen ugy kell elbírálnom, mint azokét, a kik valamely város vagy az ország más részén levő hatóságtól nyerték e jogot, mennyiben] ezen jog hatósági engedélynek volt tekinthető, ezekre álta­lában nem ismerhetem el a kártalanítási igényt, hanem azon elvet állítottam fel, hogy ha a jog hatósági engedély alapján való gyakorlásnak, tehát visszavonható jognak tekintendő, kártalaní­tásban ne részesüljenek. De ezeknek, mint ital­mérőknek a törvény szerint különben is elsőségük volt arra, hogy az italmérést a maguk részére biztosítsák azon községekben és azért oda töre­kedtem és oda fogok törekedni, hogy ezek azért, hogy a[megélhetes feltételei részökre biztosíttassa­nak, az italmérésben jövőre is részesüljenek. Természetes, hogy ott, a hol daczára annak, hogy ők szólítattak fel első sorban, mint az mindenütt történt, hogy az italmérési jogot maguknak meg­szerezzék és azt nem tették, hanem a pénzügyi igazgatóságok az italmérési jogot másképen bizto­sították, ott nem tehetek mást, minthogy igyekezni fogok — ez szabad rendelkezésemre áll —- az italmérési jogot közvetlen átruházás utján, gondos­kodni arról, hogy ezek a jog gyakorlatában jövőre is megóvassamtk, (Helyeslés) de természetesen az uj törvényben foglalt határozmányok alapján. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy ezt tudomásul venni méltóztassék és a t, képviselő urat is kérem, hogy határozati javaslatához, ámbár én az abban foglal­takat végrehajtani igyekezni fogok, ne méltóz­tassék ragaszkodni, mert az igen könnyen oda 36*

Next

/
Thumbnails
Contents