Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-333
2g4 333. országos ülés február 18-áu, csütörtBkön. 1890, vezetne, hogy azután egyesek ezen határozati javaslatra támaszkodva, a törvényben talán nem gyökerező és a gyakorlatban keresztül nem vihető jogigényeket támasztanának. Kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről azon felszólalás következtében, melyet az imént a t. minister úrtól hallottunk, bátorkodom egy pár megjegyzést tenni, mert a szóban forgó kérdés, melyet Kricsfalusy t. képviselőtársunk vetett fel, valóban nagy fontossággal hir. T. képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy a kizárólagos italmérési jog haszonbérbe adása a megalkotott törvény értelmében oly átmeneti természetű és kivételes intézkedésnek volt contemplálva, hogy senki sem hitte és hihette azt, hogy ezen jövedéknek hasznosítása az ország legnagyobb részében majd csak ezen az utón lesz lehetséges. Ez, t. képviselőház, minden esetre egyet bizonyít, bizonyítja azt, hogy jól lehet a tisztelt minister ur mindent elkövetett, hogy ezen jövedelmi ágat nem ezen a kivételes utón és módon, hanem más utón hasznosítsa, jelesen azokon az utakon, melyek a törvényben meg vannak állapítva, czélt érni még sem tudott. És ebből aztán következik, kell, hogy következzék egy más is, az tudniillik, hogy a három éven tál, melyre a törvény ezen kivételes intézkedésnek lehetőségét fentartja, valaminek a törvénynyel dönteni kell, annak valamely irányban revideáltatnia vagy reformáltatnia kell, mert meggyőződésem szerint az italmérési adó utján az államkincstár ^azon terheket, melyeket a megváltás által magára vállalt, fedezni alig ha fogja. (Helyeslés balfelöl.) Hát én természetesen nem tehetek a t. minister urnak szemrehányást azért, hogy ezt a jövedéki ágat az ország nagyi-észében ilyen kivételes módon hasznosítja, mert erre neki a törvény felhatalmazást ad. Azonban bátorkodom figyelmét mégis egy pár körülményre felhívni, a melyek megfontolást érdemelnek. (Halljuk!) Ezeknek az elseje az, hogy a mennyiben én azon terjedelmes utasítást átolvashattam és tanulmányozhattam — mert habár az régen jelent meg, de nekem csak most volt módom tanúin ányózni, midőn a törvény csak január elején hajtatott végre 8 akkor lett a kérdés acuttabbá — az az utasítás, mondhatnám, ha talán a törvény betűibe nem is, de minden esetre annak szellemébe ütközik. A kizárólagos italmérési jog hasznosítása, különösen a kismértékben való elárusítás tekintetében oly megszorító intézkedéseket tartalmaz, mint magának az utasításnak idevonatkozó szövege is mutatja — mert hiszen az is megszorító intézkedésekről beszél — melyeket én a törvényből kimagyarázni nem tudok és melyeket én nagyon nyomasztóknak és károsaknak tartok. Mert ott, a hol kismérésről van szó, megengedem, hogy a lehető legszigorúbb intézkedések alkalmazása helyé, i van; bár csak érvényesíttettek volna ilyenek a szerződésekben más szempontokra, igy a közegészség, közerkölcsiség és más ily fontos szempontokra való tekintettel is, melyekre vonatkozólag a szerződések nagyon keveset tartalmaznak, miután akéfdést egyszerűen a közigazgatási hatóságokhoz utasítják; bár csak tartalmaztak volna — ismétlem — szigorú intézkedéseket ilyen irányban. De a kis mértékben való darusításnál, különösen a boltosokra, szatócsokra, stb. re nézve az intézkedések oly természetűek, hogy azokat egyenesen a törvénybe ütközőknek kell mondanom. Én tehát ajánlanám a t. minister ur szíves figyelmébe azt, hogy e tekintetben legalább az eljárás folyamán könnyítse meg annakalehetöségét, hogy azon kis gazdasági existentiákra nézve, melyek az ország egyes részeiben igen nagy számmal vannak és a melyeknek ezen foglalkozás úgyszólván életforrásukat, keresetmódjukat képezi, legalább a törvény intézkedéseinek lehető liberális alkalmazásával tétessék lehetővé, hogy ők a jövedékhasznosításának ezen módja által behozott szigorítás következtében tönkre ne jussanak. (Helyeslés balfélől.) A másik, a mit a t. minister urnak szives figyelmébe ajánlok, a közegészségügyi szempont. (Halljuk!) Az eddig fennállott regálék ellen országszerte az egyik panasz az volt, hogy ezen regálék a közegészségnek és közerkölcsiségnek oly nagy fokú megrongálásával kezeltetnek, hogy ezeket az állam morális szempontból tovább nem nézheti és a regálékat ezen okból is, de tekintettel a tulajdonosoknak érdekeire is, mielőbb meg kell váltani. Ez a magasabb szempont, t. képviselőház, ma nemcsak érvényesül, de ezen szempontnak a károsabb kihatása és érvényesülése a jövedék ezen hasznosítása által még nagyobb dimensiokat fog ölteni, mert egész vidékek és csoport községek adattak ki egyeseknek és városok, községek, nagyobb területek kerültek egyesek kezébe, még pedig lehető magas és oly árakon, hogy azt hiszem, miszerint h illetők a haszonbérletet értékesíteni és az általuk fizetett haszonbéri árakat ezen haszonbérből kivonni akarják, kényszerülve vannak minden oly visszaélés elkövetésére, melyek a közegészség ésközerkölcsiségnekrovásáramennek. (Igás! balfélől.) Igaz, hogy a közigazgatási hatóságoknak jogukban áll e tekintetben felügyelni, azonban, t. képviselőház, tudjuk, hogy a korcsmákkal, az italmérésekkel szemben ez irányban nagyon i csekély felügyelet gyakoroltatik s a ki a múltban
