Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

272 ^ országos Wés február 18-áo, esütSrtSkÖD. 1890. nak elő, hanyagság vagy harag vagy egyéb gyengeség és gyarlóság következtében. Az absolut korszakban az adókönyvek által teljesített adókivetések időről-időre ellenőriztettek, hogy azok helyesek-e és egyszersmind alkalmat nyújtottak az adózóknak, ha netalán a kivetés ellen sérelmük volt, hogy a helyszínén szóbelileg panaszt emeljenek. Most ilyen ellenőrzés nincsen és az illető adózó polgár részére más remedium nem marad, mint panaszt emelni. De a törvényben még az sincs megjelölve, hogy hol panaszkodjék az illető és ha panaszol is, rendesen azzal utasítják el, hogy írásban terjeszsze be panaszát. Ha már most egy községben egy adózó polgárra néhány forinttal nagyobb adó vettetik ki, ha ő nem jártas az írásban, meg kell neki ezt Írásban csináltatnia, a mi költségébe kerül. Okvetetlenül szükséges tehát, hogy a törvénynek helyes végrehajtása szempontjából és azon elvnek megfelelőleg s hogy senkitől az állam nem vehet több adót, mint a mennyit a törvény reá ró, e kivetés az állam közegei által időről-időre ellenőriztessék. Én tehát azt a kérdést vagyok bátor aí. pénzügyminister úrhoz intézni — meglehet, hogy van olyan ministeri rendelet, mely az állam közegeit ezen felügyeletre, ellenőrzésre utasítja, de én ezt nem ismerem — hogy van-e a t. minister urnak olyan intézkedése, a mely ezen ellenőrzést elrendeli és végre is hajtja s hogy az ilyen intézkedése és rendelkezése miből áll s mely közegek vannak ezek végrehajtásával megbizva? Felszólalásom második tárgya a kamatadóra és illetőleg a kamatadó kivetésénél tapasztalt szabálytalanságra vonatkozik. Á kamatadónál, t. ház, a törvény — ugy tudom — nem rendelkezik arról, hogy az eljárás a kamatadónál tüzetesen miként történtjék s itt egyenesen ministeri rendelet szolgál a kivetés alapjául. E ministeri rendeletben utasítva vannak az illető adókivető közegek, hogy a kamatadót mindazon tőkekövetelések után vesse ki, a melyek zálogjogilag bekebelezve vannak s ezenkívül azok után is, melyeket a fél bejelent. Megtörtént ugyanis számos esetben, hogy a bekebelezett terhek az adóbevalláskor már nem állnak fenn, a mikor az illető adóköteles vallomását beadja s erre nézve szintén határozottan nyilatkozik is, illetőleg ezeket ezért nem veszi fel a bevallásba. A kivető bizottság azonban a nélkül, hogy értesítené az adóbevallást tevőt — mert itt rendszeres felszólalás nincs — hogy a vallomást nem fogadta el s hogy a kamatokat oly bekebelezett követelésekre is kirótta, melyek az ő bejelentében nem foglaltattak, az adót kiveti s e szerint megtörténik, hogy számos bekebelezett teher után, a mi már az adós által visszafizetett, az adó kivettettetik, holott a helyes pénzügyi administratio mellett és igazságos adóztatás elve alapján meg kellene engedni és intézkedést tenni, hogy ezen bekeblezett tartozásoknak az illető fél által történt kifizetése egyéb módon is, mint a tőke kitörlése által, igazoltathassák. Miután azonban ezen igazolást — valószínűleg a pénzügyminister utasítása folytán — a pénzügyi kivető közegek soha sem fogadjak el és sohasem alkalmazzák, megrovatnak az adózó polgárok olyan adóval, a melyet ők a bekeblezett tőke visszafizettetvén, többé fizetni kötelesek nem volnának. Én tehát a t. minister ur figyelmét arra volnék bátor felhívni, hogy találjon módot arra, hogy az állam érdekeinek megrövidítése nélkül, az adózó polgárok helytelenül meg ne adóztassanak, mert habár megengedem, talán lehetséges, de semmi esetre sem igazságos, hogy egy nagy tőkével biró adózó polgárnál nem tesz valami nagy különbséget, hogyha bizonyos bekebelezett és már visszafizetett összeg után is adóval meg van róva; de vannak özvegy asszonyok, a kiknek gyermekeik vannak s alig bírnak néhány ezer forinttal s ha ezek ilyen módon illetéktelenül megrovatnak, mindenesetre nagy hátrányokat fognak szenvedni, A pénzügyi helyes administratio megkívánja, hogy a pénzügyi kormányzat találjon alkalmas módot arra, hogy az állam érdekének megrövidítése nélkül az illetők a törvény ellenére helytelen adóval semmi esetben megróva ne legyenek. Minthogy, t. ház, már felszólaltam és miután felszólalásom egyedül az administratio körére vonatkozik: bátor volnék egy, a pénzügyi közigazgatási törvényjavaslat tárgyalása alkalmából történt felszólalásomból kifolyólag bizonyos, ott is felemlített hibára vonatkozólag is a t. pénzügyminister úrhoz egy határozott kérdést intézni. Akkor, midőn a pénzügyi adminisfcratióra vonatkozó tőrvény tárgyaltatott én egy súlyos sérelmet említettem fel és voltam bátor a t. minister ur figyelmébe ajánlani, hogy ennek megszüntetésére nézve találjon módot és tegye meg az intézkedéseket. Ez volt a régen múltból s a jelenből származó és bekebelezett azon illeték- és adótartozások, a melyek kifizetve vannak és melyek máig sincsenek törülve, habár a törvény erről határozottan intézkedik. Én azt állítottam, hogy legalább 20.000 ily bekebelezett tartozás van a telekkönyvekben, de most merem állítani, hogy százezernél is több ily tétel van. E bekebelezések mind az adás-yevésnél, mind a hitelnél rendkívüli hátrányt okoznak az illető feleknek, miután ezek azokat nem tudják töröltetni, mert csak hivatalból töröltethetők és erre rendesen csak akkor jönnek reá, a mikor — mert nem mindenki nézi a telekkönyvet — ha vagy hitelre van szükségük, vagy valamely ingatlant eladnak és akkor a hitelintézet is, a vevő is rendesen visszatartják a bekeblezett, de már kifizetett adó és illetéknek megfelelő összeget. Az állam törvényileg kötelezve van, hogy e betáblázásokat 8 nappal a befizetés után töröltesse.