Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-333
388. országos ülés f ebrn&r 18-án, csütörtökön. 1890. 273 Azért arra vagyok bátor a t. minister urat kérni, (Halljuk ! Halljuk! szélső halfelől) hogy legyen szíves engem felvilágosítani s megnyugtatni azokat, a kikre nézve e sérelmek még most is fennállnak, hogy vájjon méltóztatott a tekintetben hatásosan intézkedni, hogy a bekebelezett régi és újabb adók és illetékek a felek utánjárása nélkül töröltessenek s kérem engem felvilágosítani, hogy minő intézkedést méltóztatott e tekintetben ten-ii? (Helyeslés szélső halfelől.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartottam ezeket a helyes administratio érdekében felhozni (Halljuk! Halljuk!) és bocsánatot kérek a t minister úrtól, hogy nyilt kérdéssel provocált ira és provocálni mertem nyilatkozatát; ezt tennem szükséges volt s tenni kötelességemnek tartottam már azért is, mert a múlt alkalommal tett felszólalásomra nem nyervén semmi nyilatkozatot, ugy én, mint a közönség s a ház az iránt, hogy a t. minister ur ez esetekre nézve miként vélekedik, tájékozatlanul maradt. Ezeket voltom bátor felhozni. Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ar két kérdést intézett hozzám, (Halljuk ! Halljuk!) Az első az, hogy ellenőrzi-e valaki a községek által teljesített adókivetést? (Halljuk! Halljuk!) A községek által kivetett, helyesebben — miután a földadónál csak repartirozásról lehet szó — repartirozott adók helyességét első sorban a királyi adófelügyelők számvevő osztálya revideálja és az adófelügyelő az érvényesítési záradék kai látja el; csak azután tétetik ki az adókivetés közszemlére s a közönség jogosítva vau 8 napon belül a közszemlére kitett adókivetések ellen fölebbezni. Egész őszinteséggel bevallom, hogy a királyi adófelügyelőknek — most már pénzügyigazgatóságoknak — számvevőségei sokkal jobban vannak elfoglalva, hogy sem ők — a mi a leglényegesebb és a hol a legtöbb visszaélés fordul elő — a földadónak a repartirozása helyességének bírálatába bocsátkozhatnának, hanem többnyire csak a végösszeg helyességére szorítkozik az ő bírálatuk. Más ellenőrzés nincsen, kivéve, hogy utasítva vannak és kötelességük azoknak, a kik helyszíni szemlét tartanak az illető helységekben, as adókezelés helyességéről meggyőződni és e közben természetesen a repartitióknak helyességét is idejök és tehetségök szerint ellenőrizni. De megvan a remedium abban, hogy az illető felszólalhat és minthogy maguk a községek teljesítik a kivetést, minden községi képviselőnek módjában van a kivető közegeket bármikor felelősségre vonni azért, hogy helyesen teljesítették-e kötelességüket és ha nem, miért nem? Nemcsak annak van joga felszólalni, a ki ez által sértve van, hanem joga van felszólalni bármely érdekelt félnek, minthogy KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XVI. KÖTET. egyenes adókezelésünkben mindenütt érvényesítve van az az elv, hogy nemcsak a magam adója miatt recurrálhatok, hanem másé miatt is, ha soknak, vagy kevésnek találom azt. A t. képviselő ur második kérdése az: történt-e valami intézkedés az adótartozások kikebelezése iránt ? E kérdés főképen az illetéki tartozásokra vonatkozván, bátor vagyok megjegyezni, hogy a kiadott utasítás egyenesen fegyelmi esetnek minősíti azt, ha az illető közeg elmulasztja a kifizetett tartozás kikebelezését. Ez először egyszerű vétségnek van minősítve, de ha többször követtetik el, súlyosabbnak és a legsúlyosabb vétségnek is tekinthető. így szól a szabály és valahányszor panasz merült fel, ezt mindig a legnagyobb szigorral alkalmaztam. (Helyeslés jobbfelöl ) Az egyenes adókra nézve már korábban voltam bátor kijelenteni, hogy mihelyt a pénzügyi administratio rendes keretébe jő, vagyis mihelyt az oly rendkívüli teendők által, minők az italmérési adók biztosítása és a most folyamatban levő regile-megváltás, rendkívüli mértékben elfoglalva nem lesz: azonnal intézkedni fogok a hátralékos adótartozások leszámolása iránt. (Élénk helyeslés.) Ezzel kapcsolatban lesz helyén az iránt is intézkedni, hogy minden hátralékos tartozás revidiáltassék és ha az befizettetett volna, vagy ha fenn nem álló tartozás tartatnék nyilván, az kikebeleztessék. (Helyeslés) A mi a tőkekamat- és járadékadót illeti, bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy ő még az 1883. előtti állapoton van, mert a tőkekamatadót ma első fokon nem a kivető bizottságok, hanem a királyi adófelügyelők állapítják meg, a kiknek határozatai ellen a közigazgatási bizottsághoz van félebbezésnek helye. E szerint tehát, még ha utasítanám is, a mit nem tehetek — mert hisz képtelen rendeleteket s utasításokat nem adhatok ki — azt nem mondhatnám, hogy ha kikebeleztetik is valamely tartozás, az mégis fennállónak tekintessék. Egyet azonban bátor leszek megjegyezni, a mit mondtam is és ez az, hogy ha kikebeleztetik is valamely tartozás, ez még nem bizonyítéka annak, hogy a követelés fenn nem áll, mert a jelzálog csak mellékes s hogy e nélkül, fennállhat a követelés. És mivel tipasztaltam, hogy a tőkekamat és járadékadónál igen sok visszaélés fordul elő, olyképen, hogy kikebeleztetik a tartozás, midőn az még fennáll: meghagytam közegeimnek, hogy tegyék bírálat tárgyává megszünt-e tényleg a tartozás, mert csak ez annak criteriuma, jár-e tőkekamatadó, vagy sem? Egyébiránt ismétlem, hogy ebben nem pénzügyi közegek, hanem független testületek, a közigazgatási bizottságok vannak hivatva határozni. Kérem, méltóztassék a tétéit megszavazni, (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg, kijelentem, hogy a kivetési és besze85
