Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-333
266 888 ' """szagos ülés febrtiár 18-án, csütörtököm 1890. előirányzat szerint 3,829.281 frtba; tehát közel 4 millió forintba fognak kerülni. Ámde ez csak azon összeg, a mit az állam maga közvetlenül ad ki, a mihez hozzá kell még adnunk a törvényhatóságok adókezelési terheinek bizonynyal legalább még ennyire menő költségeit, mert hát az adóhivatalok csak intézkednek, de a munka terhesebb részét a vármegyei, városi és községi közegek teljesítik, mindezeknek, valamint a végrehajtók és collectorok fizetése és díjazása az adózó honpolgárok által fedeztetvén, ez bizonyosan megkétszerezi az adókezelés költségeit, sőt ha a fogyasztási adók behajtásával foglalkozó pénzügyérek fizetését is odaveszszük: akkor egy oly abnormis összeg fog előállani, a mi összes honvédségünk költségeit túlhaladja. E számadatok alig ha túlzottak, főleg ha tekintetbe veszszük mindé közegek nyugdíj-élvezményét, a mi az előirányzott 2,600.000 forint nyugdíjnak bizonynyal több mint felét emészti fel, miután mindezen adókezelőségek rokkantjai és ezek családjai légiót tesznek ki, azok között sok olyan, a ki sem nem magyar honpolgár, sem magyarul nem tud, de a kik a Bach és Schmerling rendszer szomorú örökségeként szállván reánk, Austria helyett mi látjuk el őket. T. ház! Nagyon is eljött ideje annak, hogy e zűrzavaros, rendszer nélküli állapotból végre valahára kibontakozzunk, mert ha még tovább is az eddigi utat követjük, oly tömkelegbe jutunk, melyből kivergődni alig lehetend. Az egymást követett kormányok hibás irányban indulván és hamis nyomdokon haladván, mindinkább belemélyedtek a biztos megállapodást nem nyújtó ingoványba, csak egy bátor elhatározás és az eddigi politikával való szakítás képesíthet arra, hogy a kitűzött czélt elérjük. (Igaz ! a szélső balon.) Nálunk egy egészen új adókezelési rendszert kell inaugurálni, mert azt a Bach-féle egyenruhát hiába toldozzák-foltozzák, az soha sem fog a mi termetünkre ráilleni. E kérdés szorosan összefügg az önkormányzattal, az a múltban már meg volt oldva, a jövőben is csak a nemzet geniusával és re i?i jogéletével összeforrott szokások és törvények alapján intézhető el czélszerűen; de én félek, hogy önök a szomorú tapasztalatokból sem fognak okulást meríteni s az állami administratio rögeszméjének fel fogják áldozni a kibontakozásnak egyedüli biztos módszerét. Centralisálnak ott, hol decentralisálni kellene. Ekként én mi jót sem reménylek, de ezeket a helyzet felderítésére mégis szükségesnek tartottam előadni s a költségek megtagadása által a kormányt a helyes útra való lépésre rászorítani. Itt van az alkalom arra, hogy milliókat takarítsanak meg a közügy minden hátránya nélkül, de arra nem elég a takarékosságot hangoztatni, hanem alkalmazni is kell. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Madarász József jegyző: Veres József! Teres József: T. ház! (Halljuk!) Köszönettel tartozik a t. minister urnak a kormány pártja, sőt az egész nemzet is azért, hogy végre a módot, melylyel pénzügyeink egyensiilyát — annyira, a mennyire helyre lehet állítani — megjelölte. De bizonyára még sokkal nagyobb köszönettel tartozik a minister ur és pártja a nemzetnek, hogy tőle az ehhez való eszközöket, a terhek nagyohbítását meg nem tagadta. Óriási terheket rakott a kormány az adózó közönség vállaira, de a terhek arányában nemcsak nem fokozta az adóképességet, hanem még a fizetés módját sem könnyítette meg kellőképen. így itt, mint majdnem minden ágában a kormányzatnak, épen az Alfölddel bánt el a t. kormány a legmostohabban. Minthogy concret esetre akarom a t. minister ur figyelmét felhívni, legyen szabad az idevágó adatokat röviden felsorolni. (Halljuk!) Orosháza községe mintegy 20 ezer lakossal és a hozzá tartozó járás mintegy 45 ezer lakossal, néhány évvel ezelőtt a pénzügyministeriumhoz a végett folyamodott hogy állítson oda adóhivatalt. Ezen község azon járásnak majdnem minden tekintetben központja; ott van a főszolgabirói hivatal, a járásbíróság, a telekkönyv, Orosháza a járásnak pénzintézeti, kereskedési, vásári, ipari, sőt legnagyobb mértékben egyházi tekintetben is központja, vasúti állomással és távíró hivatallal. És ámbár a megyei közigazgatási bizottság, meg a pénzügyi igazgatóság is érvekkel és adatokkal a legmelegebben pártolta a kérvényt, a t. ministerium azt visszautasította. Sem a község, sem a járás ezt a mellőzést nem érdemli meg; méltányos volna,hogyha mára terhek ily rohamos mértékben fokozódnak, legalább a fizetés legyen könnyűvé téve, mert a terhek az egész Alföldön, de itt különösen bámulatos mértékben fokozódtak. Erre nézve legyen szabad egynéhány adatot felhoznom. (Halljuk!) A földadó 1866-ban Orosháza községében 21.865 frt volt, 1886-ban már 45.417 frt; a házbér- és a házosztályadó 1866-ban 1.804 frt, 1876-ban 6.109 frt, 1886-ban 9.650 frt; a személyes kereseti adó 1866-ban 3.505 frt, 1876-ban 19.095 frt, 1886-ban 27.512 frt; a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója 1876-ban 1.297 frt, 1886-ban már 4.089 frt; az általános jövedelmi pótadó i866-ban 1.582 frt, 1876-ban 7.908 frt, 1886-ban 20.901 frt. Összes adó 1866-ban 42.884 frt, 1876-ban 69.612 frt, 1886ban 111.055 frt. A terhek ezen emelkedése 1876-hoz képest majdnem háromszoros, hozzá nem számítva a temérdek fogyasztási adót, a hadmentességi adót, a bélyegeket, a megyei pótadót, stb. Pedig a t. pénzügyminister ép oly jól tudja, mint én, hogy
