Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

333. országos ülés február 18-án, estttortSfcSn. 1890. 267 1876-hoz képest ezen községnek sem földbeli, sem ipari, sem kereskedelmi jövedelme nem lett háromszor annyi, sőt talán háromszorta kevesebbre csökkent. Ehhez képest az államnak egyenes adóbeyételei épenséggel nem emelkedtek ily arányban, mert 1876-ban az egyenes adók 79 milliót, 1886-ban 94 milliót tettek ki, tehát meg sem közelítik ezt az arányt. Az orosházi járás állami egyenes adója 380.000 frtot tesz ki. Ugyanezen megyében a gyulai járás adóhivatalának forgalma csak 180.000 frt, a szarvasié 330.000 frt, tehát ezen összegre sokkal kisebb és nem nagyobb területű járások kaptak adóhivatalt, az orosházi járást pedig a kormány e tekintetben mellőzte és kérelmét megtagadta. A felföldön egész megyéknek nincs akkora adójuk, mint ezen egyetlen járásnak. Például Ugocsáé 126 ezer, Turóczé 137 ezer, Honté 154 ezer, Árváé 160 ezer, Udvarhelyé 190 ezer, Csiké 207 ezer, Fogarasé 202 ezer, Liptóé 203 ezer. S ezek mindegyikének megvan a maga adóhivatala, sőt egyik-másik megyében nem is egy van, hanem több. A mi pedig megilleti ezeket, ugyanaz megilleti a méltányosság elve alapján az orosházi járást is. De eddig még csak azt a parányi kedvezményt sem kapta meg a község, a melyet Széll Ákos t. képviselő ur az imént is felemlített, hogy 100 forinton felül helyben fizethetnék adójukat. A t. kormány oly szííkkeblííen járt el ezzel a községgel szemben, hogy például az illetéket 20 forinton felül ezen 20 ezer lakossal biró községben lefizetni nem lehet; pedig 20 frt jár egy kis 2—3 holdas föld vételára után s ezért át kell menni a szomszédos Csaba községébe, a mi a mostani vasúti menetrend mellett két napot vesz igénybe és fáradsággal, költséggel meg időveszteséggel jár. A csabai adóhivatal pedig nem győzi a munkát, mert 802.000 forint egyenes adót szed be s azon felül dohánybeváltást is kezel. Az adózó polgárok kénytelenek voltak azelőtt oly módon segíteni magukon, hogy összeállottak és az alszolgabirónak adták át a pénzt, a ki elsikkasztotta az összeget, azután öngyilkos lett, az adózók pedig kénytelenek voltak az egész összeget újra megfizetni. Már csak a méltányosság szempontjából is viszontszolgálatképen megtehetné a t. pénzügyminister ur, hogy az orosházi község és járás adófizetőinek egy kis könnyebbséget adna, mert hiszen a regale megváltásából is szép összeget nyert a község rovására, a mennyiben a regálét 13.000 forint megváltási alappal váltotta meg és 28.000 forintért adta bérbe. Az adófizetés könnyebbsége, biztossága, de a már ott levő hivatalok érdekében is méltányos volna, ha a t. pénzügyminister ur nem tagadná meg a község és járás kérését, a melyet most újból be fognak hozzá nyújtani. Bátor vagyok a t. minister urnak ismételve figyelmébe ajánlani, hogy ezen nagy járásnak adóhivatalt adni méltóztassék. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! Nem kívánok azokra kiterjeszkedni, a miket Orbán Balázs t. képviselőtársam felhozott, mert azok az egész pénzügyi rendszer ellen irányulnak. Ha j'ól értettem felszólalása oda tendál, hogy állami közegek helyett helyhatósági közegeket bízzunk meg az adókezelés túlnyomó részével. Itt csak arra vagyok bátor utalni, hogy azon sok oldalú és úgyszólván minden tagolatában szakszerű ismereteket igénylő teendőket, melyek ma a pénzügyi administratióban szükségesek, másokkal, mint állami közegekkel, végrehajtatni alig volna lehetséges. Ha pedig nagy pénzügyi eredményeket akarunk elérni és ezeket nemcsak ideig-óráig, hanem maradandóan kívánjuk biztosítani, lehetetlen letenni arról, hogy a pénzügyi administratio zöme a teendők végzésének túlyomó nagy részét állami közegek kezébe fektessük le. (Helyeslés jobhfelől.) Veres t. képviselő ur és korábban Széll Ákos t. képviselő ur felszólalásaikban az adóhivatalok beosztásának kérdését érintették. Már korábban többszörösen voltam bátor felemlíteni s a pénzügyi administratio újjászervezésére szóló törvényjavaslatnak — gondolom — indokolásában is ki volt emelve, vagy legalább tárgyalása során érintettük azt, hogy igenis az adóhivataloknak mintegy negyvennel való szaporítását — ennyivel volt contemplálva — szükségesnek tartom. Az adóhivatalok számának növelésere azonban nem pusztán azok a szempontok lehetnek irányadók, a melyeket méltóztatott felhozni, tudniillik az adószolgáltatások nagysága. Mert ha rendszeres pénzügyi kezelést akarunk, akkor az adóösszegeknagysága mellett talán egyéb támpontokra még kiválóbb súlyt kell fektetni, mint épen a szolgáltatásoknak főösszegére, jelesül súlyt kell fektetni először a területi viszonyokra, súlyt kell fektetni a közlekedési összeköttetésre, súlyt kell fektetnünk különösen az adótételek számára, nem is annyira az egyenes adókra, mint inkább a közvetett adóra, az illetéki szolgáltatásokra, súlyt kell fektetnünk még arra, vájjon különösen gyárak, adóköteles vállalatok: szesz-, czukorgyárak, pénzintézetek milyen számban vannak valamely helyen, vagy annak környékén. Ezek azon szempontok, t. ház, melyek az adóhivatalok számának, székhelyének megállapításánál tisztán pénzügyi tekintetből mérvadók szoktak lenni. És legyen meggyőződve a t. képviselő nr, hogy itt egyik vagy másik hely iránti előszeretet vagy ellenszenv, valamint tudomásommal eddig sohasem vezérelte a pénzügyi kormányzatot, úgy ezentúl sem fogja vezérelni, hanem mindig azon tekintetek figyelembe vételével állíttatott fel a I sorozat, hogy hol lehet többé-kevésbé nélkülözni 34*