Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-333
888. országos ülés feftrnár 18-án, csütörtökön. 1890 265 telekkönyvi rendezés végrehajtása nélkül azon telepes községek lakói szabad állampolgároknak nem nevezhetők. Ez irányban akkor csakis azon akadály forgott fenn — mint a ministerelnök ur kijelentette — hogy a telepes községek által birt földeken régi allodialis kölcsönök vannak s ez az akadály időközben, nagyon rövid napok alatt elhárittatván, a ministerium elrendelte a telekkönyvezés foganatosítását. Hosszú tárgyalások után, melyek a kir. jogügyek igazgatósága kebelében folytak, tavaly szeptemberben kiadatott a rendeletet az illető jószágigazgatóság mellé beosztott kincstári ügyészségnek, hogy a telekkönyvezési most már haladék nélkül foganatosítsa. Magánértesüléseím szerint annak okát, hogy az ügyészség a telekkönyvezési a mai napig sem foganatosította, abban állítják, hogy az adóhivatalok túl vannak terhelve munkával s a hátralék kimutatását tüzetesen el nem készíthetik. Incidentaliter mondom ezt, mert nem akarok a költségvetés illető tételénél felszólalni. Arra kérem tehát a t. minister urat, mint a ki kiadta a rendeleteket, méltóztassék intézkedni, hogy ezen rendeletek mind a két irányban, az illető telepes községek lakosainak megmentésére — mert a mai Ínséges időben úgyszólván ez az utolsó segély kiáltásuk — ne csak papiron maradjanak, hanem valósággal végre is hajtassanak. A mi már most azt illeti, hogy miképen vélnék én az adóhivatalok terhein segíteni, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy az 1883 : XLIV. t.-ez. 42. §-a, a midőn kimondja, hogy a közvetlen adózók, kiknek adómaximuma 100 frí, az illető kis vagy nagy községnél fizetik adóikat, egy szermind módot ad egyik bekezdésében a ministernek arra, hogy ott, a hol a vármegye közigazgatási bizottsága azt javaslatba hozza, ezen minimumot felemelhesse. Már most, t.' ház, ha nézzük az alföldi nagyobb községek helyzetét, ott bizony, hála Istennek, vannak olyan lakosok, kik 5 — 6 — 700 frt adót is fizetnek, de 100—200, körülbelül 300 frtot fizető adókötelesek igen szép számmal vannak. Minthogy azon városok egyszersmind pótadót is fizetnek, más közjövedelmeik is vannak, tehát tartaniok kell szakképzett pénztárnokot s igy ehhez a pénztárnokhoz kell fordulnia azon helybeli polgárnak, a ki 100 forinton felüli államadóval van megterhelve, a maga községi pótadójának befizetése végett, de állami adóját ott nem fizetheti, hanem tartozik vagy postán elküldeni az adóhivatalba, vagy pedig odafáradni, a mi neki nagy költség s utoljára méltánytalan dolog, mikor leginkább az ő pótadójából fizettetik az a községi pénztárnok. Az államra nézve semmiféle veszélylyel nem járhat az, hogy e községeket s községi pénztárnokot a jegyzővel együtt felhatalmazzák, hogy a helyi viszonyokhoz képest 200 — 600 forintig KÉPVH.. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. terjedőleg is az egyes helybeli lakosoktól az állami egyenes adót átvegyék, mert hiszen az újabb pénzügyi közigazgatási törvény ll.§-a módot s alkalmat ad a pénzügyministernek, illetőleg a pénzügyigazgatóságnak annyiszor, a mennyiszer a község kezelését e tekintetben tüzetes vizsgálás alá venni s netaláni hibákat vagy visszaélést nyomban orvosolni, de különben is 15 napról 15 napra tartozik az adópénztárnok a beszedett adót beszállítani. Miután pedig adott esetben a pénzügyministerium egy nagyon tekintélyes és 12.000 lakossal biró alföldi nagy városnak a megyei közigazgatási bizottság által beadott ily irányú kérelmét minden indokolás nélkül megtagadta, arra kell úgy a közigazgatás, mint a lakosság érdekében a minister urat kérnem, hogy jövőre nézve ebben az irányban nagyobb szabadelvűséget gyakorolni méltóztassék. Ezeket akartam a t. minister ur figyelmébe ajánlani. A tételt megszavazom. (Helyeslés jóbbfélöl.) Zay Adolf jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Szerencsétlen az az ország, a mely ősi szokásait és intézményeit felhagyja és azoktól elpártolva idegen fény vagy jobban mondva árny után kapkod. E bajban sínlik hazánk is. Azok, a kik 1867-ben az ügyek élén állottak, a helyett, hogy visszatértek volna az 1848-ki hagyományokhoz s azt használták volna kiindulási pontul, leginkább a Bach és Schmerling korszak emphemer álláspontra helyezkedtek s hamis levén a kiindulási pont, hamis helyzetbe is sodortattak. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) így történt ez a többek közt az adókezeléssel is, a helyett, hogy azt a törvényhatóságokra ruházták volna — mint a hogy régen volt — teremtettek állami adóhivatalokat, illetőleg meghagyták az önkényuralom ily hivatalait egész bureaucraticus szerkezetükkel éscomplicált,nehézkeskezelésirendszerükkel; azokat aztán későbben — majmolva az osztrákokat — felosztották adóhivatalra, illetékszabási, adófelügyelőségi, pénzügyigazgatósági s isten tudja miféle külön hivatalokra. Ujabb időben az elválasztás és széttagolás ezélszertítlenségéről és költségességéről meggyőződvén, a szétosztottakat ismét egyesítek. Szóval egy oly tervszerűtlenség, egy oly rendszer nélküli ideoda kapkodás uralkodik hazánkban e téren id, a minő sehol, (Igaz! TJgy van! a ssélsö balon) legfölebb a közösügyek chaosában találhat helyet. Ennek aztán — más egyéb hátrányain kivül — egyik okszerű következménye a kezelés költségessége, a mi nem áll arányban még a mi rohamos adóemelkedésünkkel sem, mert a mig 1867-ben az ország összes adóhivatalai nem kerültek egészen 1 millió forintba, most már a vele kapcsolatos más rokon hivatalokkal együtt a jelen évi 84
