Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-322

8í3. országos illés január 81-én, pénteken. 1890. fi r külön épületeket emelni. En a mellett vagyok, t. ház, a mit Fenyvessy t. barátom különösen hangsúlyozott, hogy ezt az egyet'en sikerült és szép intézetünket ne rontsuk el. A közoktatásügyi bizottságban felhangzott az az érvelés is. melyet Thaly Kálmán t. barátom közegészségügyi szempontból felhozott. Es van még egy, t. képviselőház, a mit különösen minden müveit külföldi constatál, a ki a Gellért-hegyről néz le Budapestre, hogy tudniillik a múzeum az egyetlen épület, a melyet meg lehet nézni kívülről is, hogy az a főváros, a melynek módjában volna egészen az Al-Dunáig kiterjeszkedni, házat házra épít. Az operát nem lehet megnézni, a Basilika már be van építve s minden középületünk olyan, hogy azt senki a világon élvezni nem képes, mert arányai a szemnek hozzáí'érhetienek. Meg vagyok győződve, t. ház, hogy a múzeum, ugy, a mint van, egy kis rationalis átalakítás mellett még igen sok tárgyat foglalhat magában. A mi a képzőművészek tekintetében fontos, azt kifejeztem már a közoktatási bizottságban is, hogy tudniillik építtessék, a mint lehet, egy országos képtár, ha tetszik egy képzőművészeti palota, mert az tény, hogy képtáraink rosszul vannak elhelyezve, az egyes képek is oly helyen vannak, hogy azokat sern élvezni, feni megtekinteni nem lehet, tanulmányozni pedig legkevésbé sem. Ha a palota meglesz, ha az országos képtár egyesítve lesz a múzeum képtárával : akkor a j természetrajzi és egyéb ágak kellő helyet fognak nyerni a múzeumban s akkor ez az épület még számos éven keresztül, mint a magyar tudományosság központja, igen jó szolgálatokat fog tenni. Igen szívesen hallom azt, sőt óhajtom, hogy jussunk is el egyszer odáig, hogy minden fontos tárgynak külön palotát építhessünk, de csak akkor, ha ezen tárgyak már annyira felgyűltek, hogy látjuk a gyűjtemények tagolását, a mikor azután az épületeket is rationalisan az anyaghoz képest leszünk képesek felépíteni. Még csak egy egészen rövid fejtegetésre vagyok bátor a t. ház figyelmét kikérni. (Halljuk!) Ez az, hogy nálunk a musealis ügyekben egy tárgy mindeddig igen kevés figyelemben részesült, pedig ezt most Európa szerte felkarolták, mert annak elhanyagolása többé lehetetlen. (Halljuk!) Ez a néprajz kérdése. Erről már gyakrabban volt szó, t. ház. Felhozatott ez a közoktatási bizottságban is. A t. minister ur maga is elismerte ennek fontosságát, a bizottság pedig azt határozta, hogy egy, a nép- I rajzi múzeumra vonatkozó passust, mint óhajtást, a maga jelentésébe is felveszi. Én csak azt vagyok bátor a t. háznak figyelmébe ajánlani, hogy a legbecsesebb néprajzi anyag, melyben határozottan \ nagy kincs rejlik, mely nélkül saját népünket soha I • tökéletesen meg nem ismerhetjük, mely nélkül annak ethnographiai elhelyezését egyáltalában fel nem foghatjuk, hogy ez a becses anyag, a. mint a közlekedés terjed, különösen a centralis Magyarország körében rohamosan pusztul. Hogy e becses anyagból ez idő szerint még annyit, a i mennyit lehet, megmenthessünk, felhívom a t. ház I figyelmét, hogy egy néprajzi múzeum felállításáról a maga idejében törvényhozási utón is gondoskodjék. i Itt nem fektetek súlyt egy külön palota I építésére, én csak azt óhajtom, hogy az eddig már | igen szép számra menő néprajzi tárgyak a tanulmányozásra nézve hozzáférhetőkké tétessenek Ez volt, t. ház, a mit a mai ötletből a t, háznak és a minister urnak becses figyelmébe ajánlani bátor voltam. (Élénk helyeslés balfelöl.) Orbán Balázs: T. ház! Magam is azok közé tartozom, a kik végtelenül szükségesnek és óhajtandónak tartanák azt, ha mi itt a fővárosban rendelkeznénk egy uagy palotával, milyen e kristálypalota Londonban, a hol képtárainkat kellőleg és méltó helyen elhelyezhetnek. Azonban, fájdalom a mi viszonyaink olyanok, hogy ezen óhajtás megvalósulását egyhamar nem remélhetjük. Mindazáltal van mód arra, hogy a mi legszükségesebb, legalább történelmi képcsarnokunknak oly helyet biztosítsunk, a hol az ottani kincsek tűz ellen mentve legyenek. Ezen kérdés minél előbb megoldandó és azt hiszem a minister urnak van módja e tekintetben rögtön intézkedni. Tudjuk azt, hogy az akadémia poiotája második emeletének közép része az országos képtár által van elfoglalva, a mely rész meglehetősen tűzbiztos és a világítási igényeknek is megfelel. Azonban e második emeletnek van egy nagy része, mely 11 nagy szobából, illetőleg ezek közt több teremből és mellékhelyiségekből, összesen 14 lakosztályból áll és ma a képtári igazgató privát lakását képezi. Ez a lakás azért olyan nagy, mert a mint tudjuk, a képtár átvételekor egy festőművész volt az igazgatója, a ki egyszersmind a képek restaurálásával volt megbízva s a kinek ezért bocsájtatott ily uagy helyiség rendelkezésére, hogy ott műtermét berendezhesse és dolgozhassák. Én azt hiszem, hogy a történelmi képcsarnok ebben a 14 lakosztályban elhelyezhető lenne. Kérem ennélfogva a minister urat, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy az országos képtár igazgatója kapjon lakbért és azokat az összes helyiségeket engedje át a történeti képcsarnok elhelyezésére. Ezt kívántam a minister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnöki Szólásra senki sincs feljegyezve; azt hiszem kijelenthetem, hogy maga a tétel nem támadtatván meg. az megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Országos