Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
oe> 822. országos fllés január 31-éiij péntekea. 1890. képtár és ezzel kapcsolatos magyar történelmi képcsarnok: 31000 pt. Zay Adolf jegyző: Fény vessy_ Ferencz! FenyvessyFerencz: T. ház!ünnepélyesen igéreni a t. háznak és valószínűnek tartom, hogy nem fogok visszaélni a t. ház kegyével és türelmével, mert azt hiszem — és ezzel talán a ház többsége nézetének is adok kifejezést — hogy jó volna, ha ezen vitát a mai napon be tudnók fejezni. (Általános helyeslés.) En tehát szót fölöslegesen szaporítani nem akarok, csupán pár szót kívánok ezúttal szólani, az országos szinművészeti akadémiáról. (Felkiáltások : Még csak az országos képtárnál vagyun!) Nem én vagyok a hibás, ha nem lehet hallani a jegyző nr olvasását. (Közbeszólások: Hadd beszéljen most! Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Nem lehet egy utóbb következő tételnél egy korábbi tételről szólani. Az országos képtár és ezzel kapcsolatos képcsarnokról van szó, melyekre összesen 31,000 forint van előirányozva. A tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogad tutik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Meteorológiai központi intézet: 14.500 forint. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Országos magyar királyi zene- és színművészeti akadémia 50.843 forint. Zay Adolf jegyző: Fenyvessy Ferencz ! Fenyvessy Ferencz: Biztos ? (Felkiáltások .Egészen biäos! Derültség.) T. képviselőház! Constatáltatván, hogy biztosan én következem, folytatom beszédemet. (Halljuk! Halljuk.') T. képviselőház ! Ezen tételnél a képviselőház szakbizottsága felhívta a t. ház figyelmét, arra, hogy szükséges lenne, hogy az államilag subventionált színházak és pedig a budapesti és kolozsvári nemzeti színházak és a magyar királyi operaház a belügyi tárcza keretéből kivétetvén, a nemzet szellemi éí művelődési haladását vezető közoktatásügyi ministerium föliigyeíete alá helyeztessenek. Ez, t. képviselőház, egy elvnek a kifejezése, ép olyan elvnek a kifejezése, a minőt a bizottság a szakiskolákra nézve kimondott; tudniilik a szakiskolák is, ugy kellene, hogy ne mindenféle más ministerium alá tartozzanak, hanem kizárólag a közoktatásügyi ministerium alá. Mert csakugyan igen felfordult helyzet az, hogy van az [országban számos szakiskola, hol tanárok működnek, diplomákat osztogatnak s a mely iskolához a par exellence közoktatásügyi, tehát szakministernek semmi köze. (Helyeslés balfelöl.) Egy tendentia ellen irányul tehát a bizottság véleménye és egy princípiumot fejez ki a szakiskolákra nézve ép ugy, mint a színházakra nézve. T. ház! Nem szokás itt a házban egyes pártelubbokban történtekre utalni, de én ugy tudom, hogy a t. szabadéivüpártaak egyik conferentiáján a kérdés szintén szóba jött s minthogy e kérdés nem tartozik a pártpolitikai kérdések közé, talán nem vétek a parlamenti illem és szokás ellen, hae clubban történtekre röviden utalni bátor vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Az történt a kormánypárti szabadelvű clubban, hogy a "kérdés szőnyegre kerülvén, gróf Tisza Lajos indítványára elhatározta a t. párt, hogy e kérdésben ma még nem foglal állást, hanem felszólítja ugy Csáky gróf minister urat, mint Teleki gróf minister urat, hogy a kérdést egymás közt beszéljék meg. És minthogy Csáky gróf minister urnak csakugyan nehezére esik minden ok nélkül átvenni egy másik ministeriumból az ügyeket, ezt beszéljék meg egymás közt és adjanak a háznak jelentést megbeszélések eredményéről. T. ház! En helyeslem, a mit a szabadelvű clubb elhatározott, inert csakugyan két ministerrői lévén szó, helyes, illő, sőt kötelességszerű, hogy mielőtt határoznánk a kérdésben, ők ketten egymás közt a dolgot megbeszéljék. De azzal, t. ház, hogy az országos színházakat, vagyis az államilag* subventionált színházakat a belügyministeriumból átteszszük a közoktatásügyi ministerium tárczájába, magában még nem nyerünk semmit. (Helyeslés.) Hiszen, t. ház, a bizottság sem bizalmatlanságból a belügyminister iránt indítványozta ezt az intézkedést; korántsem akarja a bizottság, hogy ne az a ministeri tanácsos, a kit X. Y.-nak neveznek, hanem ezentúl Y. Z. intézze ezen ügyeket. Nem ez a princípium. Több és fontos ok van, a melyre igen kérem a t, ház kegyes figyelmét. (Halljuk! Halijuk !) Azzal, ismétlem, nem igen nyer sem az ügy, sem az ország, hogy itten egy bizonyos ügykör egyszerűen áthelyeztessék egy másik ministerium hatáskörébe. Én ugyan akkor is helyeslem ezt a princípiumot, a homogén ügyek egyesítése szempontjából; de evvel magával még nem érünk czélt. Sokkal fontosabb az, t. ház, hogy az országgyűlésnek is biztosittassék a beleszólási joga a művészi dolgokba is. Mert, t. ház, mi százezreket szavazunk meg a színházakra s a színházakat itt a házban a belügy minister képviseli; de maga az országgyűlés valósággal tehetetlen a művész dolgokra nézve. Mi felelősségre vonhatjuk a ministert, ha több kiadás van; de nem vonhatjuk felelősségre jogszerűen a míí\ észeti dolgokért, mert nem képzelek — nem is kívánok — olyan többséget, a mely egy belügyministert, vagy más ministert, a ki különben hivatásának megfelel, kisebb művészeti dolgok miatt megbuktasson. De
