Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-332
260 332. orszrtgos ülés febroár 12-én, szerdán. 1890. akként szabja meg, hogy nem szabad neki kimérni és nem szabad neki elárusítani. Mi következik ebből? Ebből az következik, (Halljuk' Halljuk!) hogy daczára annak, hogy sokkal nagyobb financiális eredményt lettem volna képes biztosítani az esetre, ha ugy interpretáltam volna a törvényt, hogy a kizárólagosság azon községben ugy értelmezendő, hogy oda valakinek saját használatára sem szabad ilyen kis mennyiséget behozni: mégis kénytelen voltam a törvényt ott, a hol az italmérési adó hasznosításáról van szó, akként interpretálni, hogy saját használatra 100 literen aluli mennyiségnek behozatala tiltva nincs. (Helyeslés,) Nem igy kellett volna interpretálni a törvényt ott, a hol a kizárólagos jog tartatott fenn. Miért 1 Mert a kizárólagos jog fentartása általa mai jogállapotnak további 3 évre való fentartására nyert a kormány felhatalmazást. Mi volt e jogállapot Erdélyben, mit tarthatott fenn a kormány ? Erdélyben az eddigi jogállapot az volt, hogy eddig is meg volt engedve egyik községből a másik községbe való bevitel; de nem volt ez igy Magyarországban, a hol ez határozottan meg volt tiltva. Perczel Miklós: Ez nem áll! Wekerle Sándor pénzügyminister: Bocsánatot kérek, méltóztassék elhinni, hogy ez igy szabályoztatott egy belügyministeri rendelet által! Perczel Miklós: De csak rendelet által! Wekerle Sándor pénzügyminister: A törvény alapján kiadott rendelet által, mely a bíróságok által respectáltatott, mely bírói döntvények és a gyakorlati élet által is szentesittetett. Már pedig én a gyakorlati viszonyok fentartására nyertem a törvényhozástól engedélyt és felhatalmazást. Mi következik ebből, t. ház ? Az, hogy a törvény jogot adott volna nekem arra, hogy Magyarországon ezt ugy interpretáljam, miszerint az egyik községből a másikba való átvitel nincs megengedve azért, mert eddig sem volt megengedve; de ennek ismét az lett volna a következménye, hogy először is az ország különböző részeiben a törvény nem egyformán alkalmaztatott volna, másodszor pedig lett volna a következménye az is, a mire Grörgey Béla t. képviselőtársam utalt, hogy tudniillik a kizárólagosság minden korlátozás, minden verseny kizárásával olyformán biztosíttatott volna az adóhasznosításra jogosítottaknak, hogy ott árszabályozásra úgyszólván gondolni sem lehetett volna. Ily körülmények közt állapítottam meg rendeletileg ugy a szabályokat, hogy a 100 literen aluli mennyiségnek egyik községből a másikba saját használatra való átvitele tiltva nincsen, (Helyeslés) hanem igenis tiltva van az, hogy valaki 100 literen felüli mennyiséget hozzon be saját szükségletének czímén és azt kioszsza mások között, mert ezen kiosztás már bizonyos mértékben forgalombahozatal, árúbabocsátás. Ezt kívántam erre vonatkozólag elmondani. (Helyeslés jobbfélöl.) Végezetül azt jegyzem meg, hogy örülök, ha saját tényeimért elvállalhatom a felelősséget; de ha magánember, ki a kormánynyal semmi öszszeköttetésben nincsen, kinek művét nem is ismerem — legyen bár jeles jogász — egy könyvet ír, a melyben a törvény és a pénzügyministernek e törvény alapján kiadott rendeletei hibásan interpretáltainak : ezzel nekem semmi közösségem nincs, ezért a felelősséget el nem vállalhatom. (Helyeslés jóbbfélől.) Én csak azt tettem, t. ház, hogy a mikor láttam, hogy a kiadott utasítás daczára — megengedem, a pénzügyi közegek körében is — e tekintetben a nézetek nem eléggé tisztázottak, akkor egy pótrendeletben is határozottan kijelentettem, hogy a törvénynek batározmányai miként értelmezendők. A mi t. képviselőtársamnak másik megjegyzését illeti, hogy mikép lehessen a szeszgyárak helyzetén könnyíteni és hogy helyesebb volna az italmérési jövedékre ma fennálló törvényt akként módosítani, hogy nagyobb engedélyi illetékeket szedjünk, ellenben az italmérési adótól eltekintsünk, mert hiszen akkor sokkal nagyobb jövedelme lenne a szeszadónál és az egyéb italnemekre vetett fogyasztási adóknál, engedje meg a t. képviselő ur, hogy kételyemet fejezzem ki a fölött, hogy ezen intézkedésnek azon eredménye volna financiális tekintetben és másodszor azon eredménye lenne közgazdasági tekintetben, melyet ő attól vár; de most nem erre fektetem a súlyt, hanem arra, hogy ma, midőn a törvény hatálybaléptének csak még második hónapját érjük, midőn megfelelő tapasztalataink e téren egyáltalában még nincsenek, még alegéletrevalóbbnak látszó reformtervet is korainak kell tekintenem, (Helyeslés) még pedig azért, mert hogyha a szeszadó és az italmérési jövedékadó megalkotásakor talán elhamarkodottan jártunk el: akkor mentségünkre szolgálhatott az, hogy erre akkor kényszerítve voltunk, mert nem várhattunk, ha ezeket az égető kérdéseket meg akartuk oldani, ha azonban most, a midőn megfelelő adatok még rendelkezésünkre nem állanak, egy elhamarkodott lépésre határoznék el magunkat, akkor ennek igazoltsága és észszerű alapja valóban nem volna. (Helyeslés jobbfélöl.) Ezért mondom, hogy én a t. képviselő ur ezen kívánságát legalább is korainak tekintem. (Helyeslés, Ugy van! jobbfélöl.) Végül bátor vagyok még reflectálni a Bujanovics Sándor t. képviselő ur által felhozottakra. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a szeszgyáraknak helyzete igen válságos, azt tudom, t. ház és merem mondani, hogy a hatáskörömben levő és az administratio terén megvalósítható intézkedéseknek egész sorozatát ki is merítettem a tekintetben,
