Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-332

260 332. orszrtgos ülés febroár 12-én, szerdán. 1890. akként szabja meg, hogy nem szabad neki kimérni és nem szabad neki elárusítani. Mi következik ebből? Ebből az következik, (Halljuk' Halljuk!) hogy daczára annak, hogy sokkal nagyobb financiális eredményt lettem volna képes biztosítani az esetre, ha ugy inter­pretáltam volna a törvényt, hogy a kizárólagosság azon községben ugy értelmezendő, hogy oda valakinek saját használatára sem szabad ilyen kis mennyiséget behozni: mégis kénytelen voltam a törvényt ott, a hol az italmérési adó hasznosítá­sáról van szó, akként interpretálni, hogy saját használatra 100 literen aluli mennyiségnek behoza­tala tiltva nincs. (Helyeslés,) Nem igy kellett volna interpretálni a tör­vényt ott, a hol a kizárólagos jog tartatott fenn. Miért 1 Mert a kizárólagos jog fentartása általa mai jogállapotnak további 3 évre való fentartá­sára nyert a kormány felhatalmazást. Mi volt e jogállapot Erdélyben, mit tarthatott fenn a kor­mány ? Erdélyben az eddigi jogállapot az volt, hogy eddig is meg volt engedve egyik községből a másik községbe való bevitel; de nem volt ez igy Magyarországban, a hol ez határozottan meg volt tiltva. Perczel Miklós: Ez nem áll! Wekerle Sándor pénzügyminister: Bo­csánatot kérek, méltóztassék elhinni, hogy ez igy szabályoztatott egy belügyministeri rendelet által! Perczel Miklós: De csak rendelet által! Wekerle Sándor pénzügyminister: A törvény alapján kiadott rendelet által, mely a bí­róságok által respectáltatott, mely bírói döntvé­nyek és a gyakorlati élet által is szentesittetett. Már pedig én a gyakorlati viszonyok fentartására nyertem a törvényhozástól engedélyt és felhatal­mazást. Mi következik ebből, t. ház ? Az, hogy a tör­vény jogot adott volna nekem arra, hogy Magyar­országon ezt ugy interpretáljam, miszerint az egyik községből a másikba való átvitel nincs meg­engedve azért, mert eddig sem volt megengedve; de ennek ismét az lett volna a következménye, hogy először is az ország különböző részeiben a törvény nem egyformán alkalmaztatott volna, má­sodszor pedig lett volna a következménye az is, a mire Grörgey Béla t. képviselőtársam utalt, hogy tudniillik a kizárólagosság minden korlátozás, minden verseny kizárásával olyformán biztosítta­tott volna az adóhasznosításra jogosítottaknak, hogy ott árszabályozásra úgyszólván gondolni sem lehetett volna. Ily körülmények közt állapítottam meg rendeletileg ugy a szabályokat, hogy a 100 literen aluli mennyiségnek egyik községből a má­sikba saját használatra való átvitele tiltva nincsen, (Helyeslés) hanem igenis tiltva van az, hogy valaki 100 literen felüli mennyiséget hozzon be saját szükségletének czímén és azt kioszsza mások kö­zött, mert ezen kiosztás már bizonyos mértékben forgalombahozatal, árúbabocsátás. Ezt kívántam erre vonatkozólag elmondani. (Helyeslés jobbfélöl.) Végezetül azt jegyzem meg, hogy örülök, ha saját tényeimért elvállalhatom a felelősséget; de ha magánember, ki a kormánynyal semmi ösz­szeköttetésben nincsen, kinek művét nem is isme­rem — legyen bár jeles jogász — egy könyvet ír, a melyben a törvény és a pénzügyministernek e törvény alapján kiadott rendeletei hibásan inter­pretáltainak : ezzel nekem semmi közösségem nincs, ezért a felelősséget el nem vállalhatom. (Helyeslés jóbbfélől.) Én csak azt tettem, t. ház, hogy a mikor láttam, hogy a kiadott utasítás da­czára — megengedem, a pénzügyi közegek köré­ben is — e tekintetben a nézetek nem eléggé tisztázottak, akkor egy pótrendeletben is határo­zottan kijelentettem, hogy a törvénynek batároz­mányai miként értelmezendők. A mi t. képviselőtársamnak másik megjegy­zését illeti, hogy mikép lehessen a szeszgyárak helyzetén könnyíteni és hogy helyesebb volna az italmérési jövedékre ma fennálló törvényt akként módosítani, hogy nagyobb engedélyi illetékeket szedjünk, ellenben az italmérési adótól eltekint­sünk, mert hiszen akkor sokkal nagyobb jöve­delme lenne a szeszadónál és az egyéb italnemekre vetett fogyasztási adóknál, engedje meg a t. kép­viselő ur, hogy kételyemet fejezzem ki a fölött, hogy ezen intézkedésnek azon eredménye volna financiális tekintetben és másodszor azon eredmé­nye lenne közgazdasági tekintetben, melyet ő attól vár; de most nem erre fektetem a súlyt, hanem arra, hogy ma, midőn a törvény hatálybaléptének csak még második hónapját érjük, midőn meg­felelő tapasztalataink e téren egyáltalában még nincsenek, még alegéletrevalóbbnak látszó reform­tervet is korainak kell tekintenem, (Helyeslés) még pedig azért, mert hogyha a szeszadó és az ital­mérési jövedékadó megalkotásakor talán elhamar­kodottan jártunk el: akkor mentségünkre szolgál­hatott az, hogy erre akkor kényszerítve voltunk, mert nem várhattunk, ha ezeket az égető kérdése­ket meg akartuk oldani, ha azonban most, a midőn megfelelő adatok még rendelkezésünkre nem álla­nak, egy elhamarkodott lépésre határoznék el magunkat, akkor ennek igazoltsága és észszerű alapja valóban nem volna. (Helyeslés jobbfélöl.) Ezért mondom, hogy én a t. képviselő ur ezen kívánságát legalább is korainak tekintem. (Helyes­lés, Ugy van! jobbfélöl.) Végül bátor vagyok még reflectálni a Buja­novics Sándor t. képviselő ur által felhozottakra. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a szeszgyáraknak hely­zete igen válságos, azt tudom, t. ház és merem mondani, hogy a hatáskörömben levő és az ad­ministratio terén megvalósítható intézkedéseknek egész sorozatát ki is merítettem a tekintetben,

Next

/
Thumbnails
Contents