Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-332

388 országos iilés február 12-én, szerdán. 1890. 261 hogy a szeszgyáraknak helyzete, a mennyire csak lehet, elviselhetővé tétessék. Jelesül én azt Íriszem, hogyha a contingens magasan is volt megállapítva, a mit megengedek, hogy legalább az első átmeneti időre a contingens összege ugy reánk nézve, mint különösen az egész fogyasztási területre, tudniillik az osztrák-magyar monarchia területére nézve magas volt; de mégis arra vagyok bátor utalni, a mit a t. képviselő ur is felhozott, hogy habár igen nagy adózatlan készletekkel mentünk át az új campagneba, e készletek természetszerűen azért, mert a régi időből erednek, fogynak és így a hivatalosan felvett készletek némi apadást mutatnak, ebből a még mindig lefelé menő árral szemben is arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ez a contingens nem lesz oly túlságosan megállapítva, hogy egy bizonyos idő múlva a valódi szükségletnek meg nem felelne. Másodszor azt tapasztaltuk, hogy a múlt campagoeban egyes gyárak visszajelentették a contingenst, mert nem tudtak kellő mennyiséget kifőzni és hogy egyes olyan gyár, különösen mezőgazdasági gyárak, melyek talán azon helyzetben lettek volna, hogy csekélyebb veszteséggel, sőt némi nyereséggel ítaját előnyükre a contingenst, ha az a kellő időben rendelkezésükre bocsáttatott volna, kifőzték volna, ezt nem tudták kifőzni, mert azt mondták, hogy a megfelelő időben nem értesültek arról, hogy az eredetileg megállapított contingensen túl kapnak még bizonyos mennyiséget. Ennek elkerülése végett akként intézkedtem, hogy már is — szeptember óta — egy pótkiosztás történt a contingensekre nézve és egész törekvésem oda fog irányulni, hogy a rendelkezésre maradó szeszmennyiséget idejekorán és azonnal képes legyek az egyes gyárak közt felosztani és addig is, mig a felosztás tényleg megtörténik, intimálást nyújtsak az egyes gyáraknak, hogy legalább hozzávetőleg mérsékelt adó mellett milyen mennyiségre számíthatnak még. (Helyeslés jóbbfélöl.) De, t. ház, ezeknél egy hatályosabb intézkedést is tettem administrativ utón, a mely — megengedem — az egyes szeszgyárak által kellőleg ki nem merittetett, bátor vagyok felemlíteni, hogy ha az ismételt lépéseim daczára sem merittetett ki, annak csakugyan nem a kormány az oka. És ez az, hogy midőn az italmérés megadóztatásáról volt szó, azt az elvet igyekeztem megvalósítani, hogy az egyes válságos viszonyok közt levő szeszgyáraknak bizonyos fogyasztási terület biztosit tassék, a hol maguk kimérik a szeszt, ugy, hogy ha ezt végre tudjuk hajtani, először nem mondhatják, hogy nem tudják eladnia szeszt és másodszor körülbelül közömbös rájuk nézve a szesznek általános ára; mert e fogyasztási terület az italmérési jog által részükre biztosíttatván, ott többékevésbé rentábilis árakon képesek terményeiket értékesíteni. Daczára annak, hogy külön-külön minden egyes szeszgyárost erre fel is hivtam s hogy a pénzügyigazgatóságokat utasítottam, hogy a szeszgyárosoknak, különösen a mezőgazdasági szeszgyárosoknak fogyasztási tételeiről a lehető legalaposabb imformatiót nyújtsanak, sajnálatomra, ezen törekvésemet nem tudtam érvényesíteni oly mértékben, mint annak idején czélba vettem s a mint ma is — el merem mondani — végre tudtam volna hajtani. Ez igen helyes intézkedés lett volna mezőgazdasági szeszgyáraink válságos viszonyainak javítására. De épen ezért, t, ház, miután én az italmérési adóbiztosításokat véglegesen befejezetteknek még nem tekinthetem, hanem azt hiszem, hogy sok községben különböző indokoknál fogva a biztosításnak ujabb módozatait kellemi megállapítani, a jövőre nézve sem fogom elmulasztani azt az alkalmat, hogy a biztosításokat összekapcsoljam azzal, hogy ezek egyes szeszgyárak által termelt szesznek fogyasztására használtassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Végül, t. h administrativ utón tehető intézkedések utolsója e költségvetés elfogadása által fog megtörténni, a mennyiben a mint — ha jól emlékezem — a költségvetés indokolásában is fel van említve, méltóztatnak tudnia pénzügyőrség szaporítását, különösen az első osztályú pénzügyőri biztosoknak szaporítását hozom javaslatba a végből, hogy a szesz-leszámolások ezentúl két pénzügyi tisztviselő közbejöttével ejtetvén meg, a visszaélések úgy szólván ki legyenek zárva. Ez tehát a visszaélések elleni eljárás szigorítása által, a mennyiben az adónélküli productiónak korlátozására vezet, mindenesetre a szeszgyárak helyEetét könnyíti. Mindamellett elismerem, t. ház, hogy ezen administrativ utón tett intézkedéseket nem tartom kielégítőknek arra nézve, hogy szeszgyáraink helyzetét lényegesen javítsák (Igag! Ugy van! jóbbfélöl) és a nélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznám — hisz azok ugy is annyira ismeretesek azok előtt, kik e kérdéssel foglalkoznak — vagyok bátor felemlíteni, hogy már a nyár folyamán a delegationalis tárgyalások alkalmával megtettem a kezdeményezést a tekintetben, hogy az osztrák kormánynyal egyetértőleg a ma fennálló szeszadó-törvény némely határozatainak módosítására történjék megállapodás. (Helyeslés jóbbfélöl.) Sajnálatomra, ebbeli törekvésem első ízben eredményre nem vezetett; remélem azonban, hogy ma, midőn mozgalom indult meg már az osztrák szesziparosok körében is a törvény némely határozmányainak módosítása iránt, ha informatióim nem csalnak, alig tévedek, ha azt állítom, hogy a mi szeszgyáraink viszonyai nem kedvezőtlenebbek, mint az ottaniaké, sőt olyan informatióim is vannak, hogy a szeszgyárak nagymérvű hanyatlása