Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-332

332. orszftgos ülés február 12-én, szerdán. 1800. 057 előirányozni, a nélkül, hogy a realitás követelményét szem elől tévesztettük volna. A mit továbbá az illettékügy reforuiálására nézve felhozni méltóztatott, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy alig van ember, a ki az illetékügy reformjának szükségét inkább érezné, mint én s pedig azon egyszerű oknál fogva, mert hivatalos pályámon közel 10 esztendeig gyakorlatilag foglalkoztam az illetékügygyei s nagyon természetes, hogy ha valaki egy tágabb szaknak keretébe lép is át, egy bizonyos kisebb, szűkebb szak iránt, ha avval éveken át foglalkozott, megőrzi előszeretetét. De épen azért, t. ház, mivel az illetékügy a pénzügyi ágazatoknak majdnem azon egyedüli szaka, hol, merem mondani, hogy világosan és tisztán látok, kijelenthetem, hogy az, a ki az illetékeket most rögtönösen akarná reformálni, csak egy átmeneti intézkedést létesíthetne. Én mindig azt az álláspontot foglaltam el, hogy lehet illeték- és bélyegtörvény, mely alaki és anyagi jogunkkal teljes öszhangban nines, de a végrehajtás körének, az administratiónak tartja fenn, hogy a megállapított alapelvek az igazságügyi eljárással helyes öszkangba, egészen szerves öszszeköttetésbe hozassanak. De mi, t. képviselőház, midőn azon átmeneti stádiumban vagyunk az igazságszolgáltatás terén, hogy nemcsak az anyagi jog fog többszörös változás alá vonatni, hanem az alaki eljárás is gyökeresen reformáltatni fog; ma, midőn még a döntő forumok minősége, száma és mennyisége iránt sem vagyunk tisztában — legalább a törvényhozás által az még elfogadva nincsen — be kell várnom azt, mig ezen reformok legalább főelveikre, irányukra nézve megállapittatnak. Mihelyt ez megtörtént, tovább várnunk nem szabad és akkorra elő kell készíteni a bélyeg- és illetékügy reformját. (Helyeslés a jobboldalon.) Az adóreformok szükségességén kivül Szalay Imre képviselő ur a pénzügyi administratio correctsége tekintetében is hozott fel egyet-raást. Nekem ugyan nagy vigasztalásomul szolgálhatna az, hogy az általa felhozott példák nem a mostani időszakba valók, hanem 8 évre kellett visszanyúlnia, hogy az incorrectség igazolására némelyeket felhozhas son s ebből talán méltán azon következtetés vonható, hogy miután ily messze időre kellett visszanyúlnia, azok ma nem is egészen ugy vannak, a mint méltóztatott ecsetelni — legalább több tekintetben nincsenek ugy, ezt határozottan mondhatom -— azonban az általa mondottakra csak annyit jegyzek meg, hogy a pénzügyi administratio és a pénzügyi közegek corrent eljárásának fokozatos fejlesztése s a tökély oly fokára való emelése, a mit emberi intézményektől általában és a mi viszonyaink közt különösen meglehet kívánni, nekem is'legfőbb törekvésemet képezi. (Helyeslés a jobboldalon.) Remélem, hogy a pénzügyi administratio KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. újjáalakítása iránt tett intézkedéseknek meg lesz az a következése, hogy helytelenségek mind gyérebben fognak előfordulni. Addig nem tehetek mást, mint először is a pénzügyi administratio közvetlenségére kívánok nagy súlyt fektetni, hogy a központi és külső közegek között az érintkezés szorosabb legyen s mind szűkebbre vonassanak azon szálak, a melyek azokat összekötik; azaz először, hogy folytonos evidentia legyen a külső és központi szolgálat között, másodszor, hogy módunkban legyen a külközegeket azon irány felé vezetni, a mint a helyes administratio ezt megköveteli. (Helyeslés a jobboldalon.) Én remélem, hogy ha a mostani átmeneti stádiumon túl leszünk, a pénzügyi administratio ellen felhozható kifogások a minimumra fognak reducálódni. Természetesen azonban félreértések elkerülése védett meg

1 kell jegyeznem, hogy az iránt nem nyújthatok reményt, hogy t. képviselőtársam bérlője a jövőre meg ne szökjék, (Derültség) mert hogyha károsodás áll elő, azt ne méltóztassék tisztán a pénzügyi közegeknek, hanem bizonyos részben azon körülménynek tulajdonítani, hogy az illető bérlő megszökött. (Általános derültség.) Szalay Imre: Adóintést még sem kaptam! Wekerle Sándor pénzügyminister: Kapott a bérlő, a ki az adó fizetésére volt kötelezve, Ennek részleteibe különben nem akarok bocsátkozni, minthogy azokat nem ismerem, csak magát a tényt kívántam felemlíteni. A t. képviselő ur felhozta még a jutalékok biztosítását, a mi igen gyakran visszaélésekre vezet. De hát a jutalékok a pénzügyi administratióban hol vannak biztosítva? Először is egy tetemes összeg, ha jól emlékszem, 180.000 frt, az egyenes adók kezelési költségei között van felvéve azon czélból, hogy abból azon pénzügyi törvényhatósági és községi közegek jutalmaztassanak, a kik az adó-administratio terén különös érdemeket szereztek. Megengedem, t. képviselőház, hogy korábban talán az volt inkább irányadó ezen jutaimi összegek szétosztásánál, hogy a jövedelmi eredmény mekkora volt az előíráshoz képest, melyet egyik vagy másik közeg biztosított; de a mint a t. képviselő ur is megjegyezte, már az utóbbi években és különösen most, ezt csak egyik tényezőnek tekintjük, mert az eredmény biztosítását, természetesen egészen figyelmen kivül nem hagyhatjuk. De nem ennek tulajdoníthatjuk a döntő szerepet, hanem az illetőnek tevékenységét, érdemesültségét a szerint ítéljük meg, hogy az egész pénzügyi administratio körében — tehát nemcsak a behajtás, hanem az adótárgyak összeírása, nyilvántartása, kezelése körében, sőt az előforduló és észlelt hibákra való figyelmeztetés által azok ismétlődése elkerültessék — maguknak érdemeket szereztek, ezen szempontokat egybevetve, óhajtom és kívánom, ugy, mint ez egyébként már a múlt évben 33