Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-332

332. országos ülés február 1-3-én, szerdán. 1890. §4,5 Hiszen már maga azon körülmény, hogy a keresetadó majdnem egy fél milló forinttal magasabban irányoztatik elő, mint lt89-re megállapítva volt, mintegy árnyékát veti elő azon intentiónak, hogy 1890-ben a keresetadó megállapítása a vonatkozó tövény elasticus alkalmazhatása folytán emelkedő irányban történjék. A minister ur ugyan a költségvetésben ezt nem mondja ki, sőt ellenkezőleg, mert ez adóbevételi emelkedést az I. oszt. keresetadó alá tartozó egyének pontosabb összeírása folytán várja, de én részemről nem hihetem, hogy e 400.000 forint adóemelkedés az eddigi c czímen való megadóztatáson felül cselédekre, napszámosokra, segédmunkásokra, napidíjasokra, házaiókra kivethető s főleg tőlük beszedhető legyen, ugy hogy e magasabb előírást aligha nem a III. osztályú kereseti adó alá tartozóknak kell kifizetniök, ha csak a tisztelt minister ur azon szemrehányásnak nem akarja magát kitenni, hogy ez adónem előirányzásánál is vérmes reményű volt. Pedig, t. ház, ha van valahol reformálandó dolog, ugy bizonyára ezek közé számítandó a kereseti adó és pedig nemcsak oly irányban, hogy az I. osztályú kereseti adó alá tartozó egyének pontosabban Írassanak össze, hanem a tekintetben is, hogy a III. osztályú kereseti adó alá eső különböző foglalkozások jövedelmei különböző kulcsok szerint állapíttassanak meg, illetőleg az adójuk ne egyenlő százalék szerint vettessék ki. Mert az valóban anomália, hogy a gyárosoknak és bankároknak, a kereskedőknek és vállalkozóknak ugyanazon elv szerint hozassék ki a jövedelmük, mint például az ügyvédeké, orvosoké vagy íróké. Mindezen foglalkozásoknál a lakbért egyenlően .ilkalmázni a tiszta kereseti nyeremény megállapításánál valóban nagy aránytalanságokra vezet, a mit szerintem még tetéz azon körülmény, hogy az ekkép rosszul megállapított jövedelemre egyaránt 10% adó vettetik ki, tekintet nélkül arra, hogy minő forrásból .származik a jövedelem. Pedig azt senki sem tagadhatja, hogy egészen máskép és bizonyára nehezebben hozható össze az orvos vagy ügyvéd részéről 1000 vagy 2000 forint évi jövedelem, mint például a gyáros vagy bankár, vagy akár a kereskedő részéről és így az egyenlő százalékú adómegterliéltetést bizonyára nem egyenlően fogják viselni. Azt sem tartom az állami teher aránylagos megosztásával megegyezőnek, hogy a II. osztályú kereseti adónál még az is, kinek egy fél vékás földje van 2 forintot fizet, addig a 10.000 holdas birtokos is e ezímen csak 4 forint adóval van megróva. A kereseti adóra tehát nagyon ráfér egy kis reform. De nem hiszem, hogy el lehetne zárkózni a szállítási adó reformjának, illetőleg le zállításának szüksége elől is. Mert az már kétféle kormányzási intentio, hogy mig közgazdasági indo- i kokból nagyon is erős az az áramlat, mely ugy az árú, mint a személyszállításnál a díjszabás olcsóbbá tételére törekszik s a kormány ez áramlatnak engedni hajlandó is : addig a pénzügyminister ur teljesen fiscalitási indokokból az oly magas szállítási adó fentartása által továbbra is szükségesnek véli le nem rázni a forgalomnak azon békóját, mely bárminő utón, de mégis tényleg megdrágítja a szállírást. Különösen áll e viszszásság a személyszállítás tekintetében, melynél az adó oly magas, hogy majdnem azt kell a kormány szándékának tekinteni, hogy az utazási kedvet akarja csökkenteni, mert hisz különben nem közelítené meg az utazási díj után kivetett állami adó magassága azt az összeget, melyet a sorsjáték után nyert pénz után szed be az állam. Egyébiránt kapcsolatban ezen tárgygyal, kérdem a pénzügyminister urat, hogy vájjon szemben azon körülménynyel, miszerint az 1889, termés rossz volt és másrészt az államvasutaknál is a zónarendszer folytán bizonyos bevételi csökkenés fog beállani, vájjon indokolt volt-e a szállííási adót 5,600.000 írttal felvenni, a mint ez az 1889 ik évi költségvetésben előirányozva volt. Én azt hiszem, hogy ezen a téren i- egy kissé több reményekkel megy neki a pénzügyminister ur az 1890. évnek, mint talán rigorositas mellett szabad lett volna tennie. Van azonban a t. minister ur költségvetésében két nagy bevételi tétéi, bélyeg-és jogilletékek czímén összesen 27,438 000 írttal előirányozva, mely összegnek nagyság:; csakugyan megköveteli, hogy folyton bolygassuk a kormányt mindaddig, niig azon a szánalmas helyzeten segítend, mely a bélyeg- és illetékszabályok zűrzavara folytán az országot nyomja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) ff ' Őszintén bevallom, hogy csak bámulni lehet a nemzet türelmén, a melylyel immár 22 éve szenvedi azt a sok igazságtalanságot, azt \ sokszor erőszakos, sokszor könnyelmű kivetést, mely az illetékszabályok tekintetében és annak alkalmazása körül előfordul, (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) De bámulom a pénzügyi kormányzatnak is azon türelmét, melyet a sokoldalú jajgatásokkal és panaszokkal szemben felmutat és mely leginkább abban nyilvánul, hogy ezen a téren az Ígéretnél sokkal többet nem csinál. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nem én mondom, hanem a pénzügyi közigazgatásban már állásánál fogva is egyik legilletékesebb szakember és pedig a tisztelt pénzügyminister ur elődéhez intézett hivatalos jelentés ben, hogy a >szövevényes bélyeg- és illetéktörvényeinkben odáig jutottunk, hogy a laicus épen nem, az ügyvéd is, ki azzal foglalkozni kénytelen, csak nagy nehezen birja magát tájékozni. Jelen-