Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-332
2,44 382. orsííígos Illés február 12-én, szerdán. 18Ö0. forint, bevételeiben pedig 249.000 forint emelkedés mutatkozik, úgy, hogy ezeknek most már a zárszámadások által is igazolt mérlege í05.000 forint tiszta bevételt mutat; a mi, mint méltóztatnak tudni, igen örvendetes és csak az utóbbi időben előállott változás, a mennyiben a művek évek hosszú során át jelentékeny deficittel és megter^eltetéssel jártak az államháztartásra nézve. (HeI yeslés a jobboldalon.) Az államjószágok eladása a régi keretben mozog ugyan, de a pénzügyi bizottságnak kötelessége volt figyelmeztetni a t„ képviselőházat .arra, hogy az a jövedelmi forrás csak ideiglenes, hosszú időre számba nem vehető s ennek következtéiben pénzügyeink rendezésénél és intézkedéseinknél tekintettel kell lennünk ;; jövőben arra, hogy erre ;i bevételre hosszaid) időre nem számíthatunk. Az államjószágok eladásával s részben kezelésével kapcsolatos telepítvényes ügyre a pénzügyi bizottság a pénzügyminister urnak figyelmét felhívta s néhány hiányra e téren figyelmeztette. Ezeknek hatását ét eredményét véltem részben felfedezni azon nyilatkozatokban, a melyeket a költségvetés tárgyalása alkalmával a t. földmívelésügyi minister urtett, a midőn kilátásba helyezte a törvényhozásnak, hogy e téren újabb intézkedések folytán az egész ügy nagyobb szabású és azt hiszem, az eredményekben is kedvezőbb alapra fog fektettetni. Ezekéi voltam bátor általánosságban az egész költségvetésnek jellemzésére felhozni, különben ajánlom a költségvetést a t. képviselőháznak elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfä'ál.) Zay Adolf jegyző: Molnár József! Molnár József: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a pénzügyministerium költségvetésének tárgyalásánál felszólalok, ezt főleg két indokból teszem. Egyrészt constatálni akarom a pénzügyi kormányzás terén a költségvetés szerint is mutatkozó javulást, másrészt azonban bátor leszek felhívni az igen tisztelt pénzügyminister ur figyelmét azon nagy bajok és visszásságok némelyikére, melyek kétségtelenül nyílt sebét képezik pénzügyi kormányzásunknak. (Halljuk !) E kettős szempontot tartva szem előtt, feltétlenül helyesnek kell találnom azon intézkedést, hogy különösen a telepítési ügyek és azon állami jószágok kezelése, melyek közgazdasági, de főleg politikai indokból a magvar állam tulajdonában megtartandók, a földművelésügyi nrinisteriiim hatáskörébe helyeztetett át. Nemkülönben a helyes és mondhatni igazságos administratió elvének tökéletesen megfelel a minister urnak azon előrelátó figyelme is, hogy a közvetett adók és jövedékek körüli visszaélések megakadályozására a központi felügyeletet megszigorította. Nem vehetem kifogás alá azt sem, hogy a pénzügyőrségi kiadásoknál emelkedés van, mert hisz ennek szükségét kétségtelenné teszi egyrészt az italmérési jövedékről szóló törvény életbeléptetése, másrészt az új ezukorgyárak keletkezése és ha elfogulatlanul akarjuk megítélni a tisztelt minister ur administratiónalis működését, csak helyeslésre tarthat igényt a bányaigazgatóságoknál keresztülvinni szándékozott szolgálati egyszerűsítés, valamint a fémbányászatnál szem elől nem tévesztett szigorú takarékosság, mely azért nem zárja ki a bányaművek folytonos fejlesztését. Egyáltalában a tisztelt minister ur mindenütt, hol megtakarítást eszközölhetett, azt keresztül is vitte és merészség volna tagadni azt a törekvését, hogy a pénzügyi administratió minél kevesebbé kerüljön. Hogy vájjon aztán ez nem esik-e a jóság rovására, azt a jövő fogja megmutatni, mert egy maga azon körülmény, hogy a pénzügyi szolgálat az eddigi részben helytelen, részben zavaros törvények és szabályok szerint fog ezután is történni, oly nagy baj, hogy ne mondjam imisería, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) miszerint ezen törvények vagy szabályok módosítását sürgetni nemcsak a kincstár, de az igazság szempontjából is teljesen érthető képviselői kötelességnek tartom (Helyeslés a szélső baloldalon) s részemről nem tekintem phrasisnak azon kijelentést, hogy a pénzügyi törvények sok részben és mielőbb módosíts ndok az igazság s a helyes és arányos- megterhelteíés követelményei szerint. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Igaz ugyan, hogy a tisztelt pénzügyminister ur kilátásba heh T ezte oly intézkedések életbeléptetését, hogy azon jövedelmek, melyek az államot joggal megilletik, hasznosittassanak és a most fennálló adótételekkel érintessenek; de ezen szándék oly általánosságban volt tartva s különben is a kijelentés oly bő köpenyeg alapját vette fel, hogy különös tekintettel a kormánynak tisztán a fisealitag iránti előszereíére is, inkább attól kell tartani, hogy itt voltaképen adniini-ítrativ utón való adófelemelésről, mint oly intézkedésekről van szó, melyek az adórendszer javítását czélozzák. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalon.) Megerősít e félelmemben azon tervbe vett törekvés is, hogy ezután az adóköteles személyek és adótárgyak összeírása és az adókiszabási adatok részletesebb előkészítése egészen új reform alá vétetnek ; mert ha a pénzügyi közegek az eddigi törvényeket nem tarják elegendőnek ez irányban, akkor az egész szándékolt aetio nem tűnhetik fel előttem más színben, minthogy Magyarország az adókivetéseknek egy olyan ujabb hálózatával fog talán körülfogatni, melyből senki sem szabadulhat meg másképen, minthogy az eddiginél mindenki több adót fog fizetni. (Tetszés a szélső baloldalon.)
