Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-332
832. országos ülés február 12-éu, szerdán. 1890. §39 e tárgyak működése felhasználására van korlátolva, de a természet törvényeit megváltoztatni nem képes. A társadalmi hatalom az állam által alkotott törvényeket képes csak az ember megsérteni és e megsértésével a jogrendet megzavarni. Hogy a megzavart jogrend helyreállittassék, kény szererőre van szükség, mely az állami törvényeknek ellenszegülőt megfékezhesse. E kényszererő az állami hatalom kezében van és eszköze, melylyel a czélt eléri, a büntetés. De nem minden jogellenes cselekmény elkövetőjét van joga az állami hatalomnak megbüntetni, mert a büntetés tekintetében a büntető törvények általában megkívánják, hogy a tettes értelemmel és szabad akarattal cselekedett legyen. Büntető törvénykönyvünk az 1878 : V. törvényczikk 76. §-ában határozottan ezt mondja: „Nemszámítható be a cselekmény annak, a ki azt öntudatlan állapotban követte el, vagy a kinek elmetehetsége meg volt zavarva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt." Melyek azon esetek, a melyekben az öntudat ki van zárva, azt a büntető törvénykönyv elő nem sorolja és mert nem lehet, nem is sorolhatja. Concret esetekben a bírónak feladata megállapítani, hogy a tettes öntudattal és szabad akarattal cselekedett-e. De maga a biró ezt nem teheti és utalva van arra, hogy a törvényszéki orvostanban jártas orvosokat hallgas son meg, mielőtt ítéletét kimondaná. Ily esetekben a bírónak tárgyi tekintetben azt kell vizsgálnia, hogy mily jogsértést követett el a tettes s mi lett annak következménye : halál-e, vagy testi sértés? Utóbbi esetben, hogy súlyos vagy könnyű testi sértés-e? Alanyi tekintetben azt kell vizsgálnia a bírónak, vájjon a tettes öntudatos állapotban követte-e el a tettet, vagy pedig értelmi tehetsége meg volt zavarva? Mindezen körülményeket a biró csak a törvényszéki orvostanban jártas szakértő meghallgatása után állapíthatja meg. Legtöbb ily eset fordul elő az ember élete és testi épsége ellen elkövethető bűntetteknél. Rendes igazságszolgáltatással biró minden államban a törvényszék mellé a törvényszéki orvostanban elméleti és gyakorlati jártassággal biró orvos van rendelve. Hazánkban e teendőt régebben a törvényhatósági tisztiorvosok teljesítették; ma pedig a törvényszékeknél e czélra alkalmazott orvosok teljesítik. De azért-e, mert ezen orvosok mindegyike talán még nem bir a törvényszéki orvostanban kellő jártassággal, vagy azért-e, mert mi magyarok mindent a világon felebbezni szoktunk, de tény az, hogy az elsőbiróságoknál kiállított orvosi szakvélemények a legtöbb esetben felebbeztetnek és évenkint százakra és százakra megy az ily felebbezett szakvélemények száma. Az ily orvosi szakvélemények felülvizsgálására hazánkban két testület létezik: az 1876: XIV. törvényczikk 169. §-ában megalkotott országos közegészségügyi tanács és a tudományegyetemek orvosi karai. De ezek mindegyike önálló czéllal és feladattal bir és a szakvélemények felülvizsgálatát csak mellékfoglalkozáskép szokta gyakorolni. Hogy mi czélból alakíttatott az országos közegészségügyi tanács, azt az idézett törvény 10-ik §-a részletesen elősorolja: „Az országos közegészségügyi tanács feladatai: véleményezés a kormány által hozzá intézett tárgyakban, a közegészség emelésére, fertőző, átörökölhető és járványos kórok meggátlására és általában az orvosi, állatgyógyászati, gyógyszerészeti, fiirdészeti és orvos törvényszéki ügy javítására, illetőleg rendezésére vonatkozó rendszabályok indítványozása." Igaz, hogy az utolsó pontban a törvény a felebbezett orvosi vélemények felülvizsgálását is ezen testület hatáskörébe utalta; de a mint a gyakorlat bebizonyította, ez a tanács legjobb igyekezete mellett sem teljesíthette kellőleg ebbeli feladatát, mert leginkább közegészségügyi, tehát közigazgatási dolgokkal volt elfoglalva és így e szakvéleményeknek elintézésére nem rendelkezett a kellő idővel. A tudományegyetemek orvosi karának szintén megvan a maga saját feladata, a mely az oktatásban és az egyetem ügyeinek administrálásábanáll. E két testülettől tehát nem lehetne igazságosan követelni, hogy főfeladatuk mellett bűnügyi szakvélemények felülvizsgálatával is foglalkozzék és száz meg száv ívre terjedő bíínpereket tanulmányoztasson át előadóival, maga pedig azután teljes ülésben azt végighallgassa, hogy szakvéleményét megállapíthassa. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez a körülmény okozta azt, hogry a különben is gyarló szokáson alapuló, lassú bűnvádi eljárásunk még lassúbbá lett. A vádlottra nézve, kivált ha vizsgálati fogságban volt, ez a lassú eljárás valóságos torturává, ha ítéletileg felmentetett, helyre nem hozható büntetéssé vált. A bűnvádi eljárási szabályoknak lehetővé kell tenniök azt, hogy a % r áüló és vádlott az igazságot a lehető leggyorsabban kideríthessék és senki ártatlanul ne szenvedjen. A bűnvádi eljárási szabályoknak eléggé hatalmasoknak kell lenniök arra, hogy a tényekből az igazságot kiderítsék és az igazság kiderítésére támaszul és ne békóul szolgáljanak. Ez a czélja a napirenden levő törvényjavaslatnak. Ki akarja venni az említett két testület kezéből az elsőfokú biróságoktól felebbezett szakvélemények felülvizsgálatát és „igazságügyi orvosi tanács" czímmel oly testületet akar megalakítani, a melynek orvos tagjai a törvényszéki orvostanban elméletileg és gyakorlatilag kellő jártassággal birnak. A törvényjavaslat azt akarja, hogy e testület ne mellékesen foglalkozzék az orvosi szakvélemények felülvizsgálásával, hanem hogy ez önálló feladata legyen. Azt czélozza a törvény-
