Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-331

331. országos ülés február 11-én, kedden. 1890. 233 szakközlönyükben, folyóirataikban, mint a napi sajtóban teljes erélylyel sürgetik, hogy végrevalahára következzék be a szabályozásnak azon helyes és észszerű keresztülvitele, mely a folyamok medrének szabályozásán alapszik. Örömmel eonstatálom, hogy a magyar mérnökök ezen követelése visszhangra talál a ministeri padokban is. Épen azért csodálkoznom kell azon, hogy Andrássy Manó gróf t. képviselőtársam oly nagy tűzzel és oly igazságtalanul támadta meg tegnapi elmefuttatásában a magyar technicusokat. Ha lehetnek is tévedései a magyar technicusoknak, de azt az egész művelt Európa elismeri, hogy a magyar technicus és mérnöki kar a vízszabályozási munkálatok fogyatkozásaiért felelősségre nem vonható. Mert a külföldi szakértők is elismerték, hogy a magyar technicusok kellő szakképzettséggel és lelkiismeretességgel járnak el a maguk dolgaiban. Igaz, hogy a folyók és különösen a Tisza szabályozása sok tekintetben nem felelt meg a hozzá kötött reményeknek, de ebben nem a teehnicai tudomány a hibás, hanem a Tisza mellett lakó nagybirtokosoknak az a kapzsisága, uielylyel az utolsó talpig meg akarták védelmezni a maguk földjeiket (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s e miatt oly szűkre szorították közel helyezése által a védgátnak a medrét, hogy miként gyakorlatilag bebizonyult, a teljes árvédehnet, amint az czélozva volt, eszközölni teljes lehetetlenség. De azért, habár egyes technicusok a magánérdekek szolgálatába árúba bocsátották is tudományukat, az egész magyar technicai karra rásütni a tudatlanság és részrehajlás vádjának bélyegét, mégis nagy igazságtalanság s ezt a magyar technicusok nevében visszautasítom. (Helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Hogy példát hozzák fel, ott van Szeged alatt a Maros beömlése. Olvassuk alapokban, hogy az idén a Maros vize 4 kilométernyire regurgitált a jégtorlódás következtében. Ma ezt is mindenki a technicusok rovására irja, azt mondván, hogy ime, mily rövidlátók voltak azok a technicusok, midőn ezt a szabályozásnál nem corrigálták, holott a helytartótanácsi archívumokból meggyőződhetünk arról, hogy a magyar technicusok igenis már az ötzenes években sürgették, hogy a Maros betorkolását a Tiszába alacsonyabb pontra, szelídebb hajiás alá kell vezetni, de épen önös érdek következtében egy pár szegedi fakereskedőnek közbenjárásárajutottak ezen tervek papírkosárba és ma ráfogják arra a mérnöki karra, hogy nincs elég szakéi telme. Méltóztassék azon n így befolyásoknak, melyek vízszabályozási ügyeinket eddig dominálták, elnémulni s akkor a technicai tudomány meg fogja mutatni, hogy igenis annak alkalmazásával Magyarországon a szabályozás ép oly correctül és szabályszerűen fog keresztülvitetni, mint más államokban, (HelyesKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVI. KÖTET. lés a szélső baloldalon) de mig a technicusnak a czirkalmát, mig a mérnöknek a plajbászát a hatalmasok önkénye és önös érdeke fogja kormányozui, nem lesz e világnak oly technicusa, a ki Magyarországon helyes szabályozást tudjon eszközölni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S épen azért csodálkozom, hogy Andrássy Manó grófnak ajkairól hangzott el az igazságtalan vád szava, mert ő egyike azoknak, a kik a maguk érdekeit mindig nagyon jól felismerték, még a technica rovására is. Ha már az Andrássy névnél vagyunk, kérem a mélyen t. minister urat, méltóztassék eltávolittatni Tiszadobnál a hullámtérbe beépített völgyi gátat, mely egyik Andrássy vadaskertjét van hivatva védelmezni és melynek köszönhetjük, hogy 1888-ban bennünket, hajdumegyeieket és kunokat és a hevesmegyeiek egy nagy részét a Tisza vize elöntött. Thaly Kálmán: De az őzikék megmaradtak ! Papp Elek: 1885-ben meghoztuk a, vízjogi törvényt, de ugy látszik, csak azért, hogy senki ne alkalmazza és senki ellen, a ki hatalmas ember, ne alkalmaztassék, 1877-ben ministeri utasítás lett kiadva arra nézve, hogy a hullámterekről minden akadályt el kell hárítani; e rendelet 2-ik §-a szerint semmi körülmény közt sem engedhető meg, hogy a hullámtereken gátak és más akadályok építtessenek és mégis évekig tartó processusnak kell lefolyni, mig ilyen nyilván törvénytelen védmtívet az érdekeltség megszüntetni képes. Bizom tehát a minister urnak ama kijelentésében, hogy a vízszabályozási ügyekben jobb. szebb, igazabb korszakot fog megteremteni, de adja ennek jelét azzal, hogy a positiv törvényeket a maguk szigorával, kivétel nélkül mindenkivel szemben alkalmazza. A múltban, a vízjogi törvény meghozatala előtt, azt mondták a bársonypadokról, hogy nem lehet tenni semmit, ha nincs szerves codifieált törvényünk, melynek alapján eljárhat az administratio; ma megvan a vízjogi törvényünk s legfontosabb részeinek végrehajtása még megkezdve sincs. 3—4 száz kilométer hosszúságú csatornák öntik az alföldre, a nagy sárrétre a vizet. A vizjogi törvén}' értelmében az nem volna megengedhető, hogy mesterséges építkezések által vezettessék le az alsóbb területekre a talajvíz. De azért egyetlen egy komoly lépés sem tétetett, hogy ezen törvénytelen csatornák betömessenek, avagy a vizek fokozatos levezetése eszközöltessék, Es kérdem, hogy be yannak-e jegyezve e csatornák a vizkönyvekbe? Én nem hiszem, hogy be volnának, de nem hiszem, hogy az egész országban volna tiz gát vagy csatorna, a mely be van vezetve a vizkönyvekbe, sőt legnagyobb részben a tárgyalások meg sincsenek indítva. Azon nomád állapotban élünk ma is, hogy csakugyan az ököl-