Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-331

381. országos ölés február 11-én, kedden. 1890. 221 , Szathmáry György jegyző (olvassa): Állategészségügy. Rendes kiadások: XVIII. fejedet, 7. ezím. Rendes bevételek: VII. fejezet, A. ezím. Kiadás. Személyi járandóságok 99.488 forint. Zay Adolf jegyző: Petrich Ferencz! Petrich Ferencz: T. ház! Ha állattenyésztésünk hátramaradásai!ak okát kutatjuk, azt egy igen mélyreható okban biztosan megtalálhatjuk és ez nem más, mint azok az évenkinti járványok, melyek nálunk hol egyik, hol másik vidéken, de következetesen bekövetkeznek. Ez okozza, t. ház, állattenyésztésünk mai baját és azt, hogy a külföld, a mi természetes vevőink előtt elveszítjük hitelünket, úgy, hogy az határait előlünk elzárja s mi állatainkat nem tudjuk értékesíteni. Ez, t. ház, már egy magában megteremti a hátramaradást, mert a hol az állattenyésztést nem fizeti ki magát, ott megszűnik minden vállalkozás; megszűnik a pezsgő gazdasági élet s ezzel vége van mindennek. Ez a mi főbajunk és ha ez igaz, akkor nagyon is meg kell gondolnunk, hogy e bajon minő utón, módon és mily rendszerrel segítsünk. Nekem a költségvetésben felsorolt hivatalok szervezése ellen semmi kifogásom nincs, én erre a költséget egész készséggel megszavazom; de azt tudom s ezt a gyakorlatból mondhatom, hogyha minden polgár háza ajtója elé orvost állítnak is, e bajt nem fogjuk orvosolni s nem fogjuk megszüntetni soha, mig azon természetellenes szokásoknak, melyek a betegséget megteremtik, hatósági intézkedésekkel eleiét sem veszszük. E bajnak gyökere azon vad, régi és ősgazdálkodási módban rejlik, a mely ellen küzdenünk kell. Hiszen képzelhetetlen, hogy egy nagyközség, a mikor minden korkülönbség nélkül közös gulyában 5 — 600 — 1000 darab marhát ver össze, hogy ezt jól kezelje, mert az azon van, hogy lerázza .nyakáról és késő őszig tájukra se néz. Az ilyen gulya meg van akkor, midőn a homokbuezkák is zöldek, midőn az isteni gondviselés őrködik felettük. De mi történik akkor, midőn a nagy szárazságban, az irgalmatlan forróságban a kutak kiapadnak, ha egy gulyának csak egy legfölebb két gémes kútja van s ha a gulyában 500—600 darab marha van? Minden darab marhának számításom szerint naponkint kell három veder viz sigy egy 500 darabból álló gulyának egy •napra 1500 veder viz szükséges. Számítsunk már most minden veder mérésére csak V» perczet, ámbár vannak kutak, melyeknél egy perez is keyés s be fogjuk látni, hogy egy ember, ha egész nap mer is, nem képes az összes marhaállományt vízzel ellátni. Aztán, meg, t. ház, a marha soha sem lát sót. Hogy mit jelent az a vandalismus, ha folyton só nélkül hagyják a marhát, hogy ezt megtudják, szeretném az ily vad embereket csak két három napig sótól és víztől elfogni; hadd tudnák meg mi jelentősége van annak a testi szervezetre. Még ezt a bajt nem orvosoljuk, hiába beszélünk állategézségügyünk rendezéséről. Hogyan segítsünk tehát a bajon? Nem akarok belőle érdemet csinálni, de én már állategészségügyi törvényünk tárgyalása alkalmával rámutattam épen úgy, mint most az orvoslásra és kimutattam, hogy a nálunk szokásos vad eljárással magunk teremtjük meg és mozdítjuk elő a ragályt. Én 50 éve gazdálkodom, mindig foglalkoztam állattenyésztéssel is és soha egyetlen marhámnak sem fájt a feje, mert én gondjukat viseltem s igy viz vagy só hiányában egyetlen állatom sem szenvedett. Kisérje figyelemmel akárki —• nem állatorvos, hanem practicus ember, hogy mivel kezdődik az a baj. Kezdődik először inydaganittal és fogingással. a melyet az okoz, hogy a nagy szárazság és forróságban az állat ébességből felrágja a fíígyökeret a földel együtt s vízhiány miatt folyton szomjazik;, ha az ily marhát rögtön kiszakítjuk a gulyából s jól ellátjuk, megsózzuk, eczetes, sós vízzel megmossuk az iuyét: az iny meglapul, a fog megszilárdul s a betegségnek csakhamar vége. De ha a gulyát elkülönítjük, hogy egy lélek sem férhet hozzá, akkor az inydaganat átmegy szájgyuladásba, az állat sem enni, sem inni nem tud, szemei könyeznek, nyála pedig úszik. Ha ezt a gulyabeli marha egymástól feleszi: e bajnak ragályossá kell lenni és egyetlen marha sem szabadul meg tőle. Az állategészségügyi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával benyújtott határozati javaslatomban kívántam, hogy mondassékki,hogy a marhák mily korkülönbséggel hozhatók egy gulyába; hány darab marha lehet egy csapatban, hány darab marhához kell egy kut. hányhoz egy ember, a ki az állatokat vizzel ellássa s gondjukat viseli. Akkor azonban az akkori államtitkár ur felállott és azt mondotta, hogy az, a mit felhoztam, az a mezőrendőrségi törvénybe tartozik. Most a mezőrendőrségi törvény megalkotása következik. En figyelemmel szoktam kisérni e szakmámba vágó eseményeket, tudom, hogy a mezőrendőri törvényjavaslat tárgyalása napirenden van, de ilynemű intézkedést nem iátok bennök s attól tartó k, hogy most meg majd az fog mondatni, hogy nem ide, de az állategészségügyi törvénynél lett volna az ilynemű intézkedéseknek helye. Mikor más czélokra százezreket adunk ki; mikor e czélra hivatalokat alakítanak, igen fontos, mert nem kerül másba, mint tisztán egy kis jóakaratba, hogy ezen eljárás törvény által szabályoztassék, mely törvény tegye szigorú kötelességükké a községi bíráknak, a szolgabiráknak, a megyéknek és hogy a törvényt szigorúan ellenőrizzék :' elejét fogjuk venni minden ragályos betegségnek. De, t. ház, tovább megyek és rámutatok azon