Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-331
214 331. országos ülói február 11-én, kedden. 1890. rámutrtini azokra az intézkedésekre, melyek meggyőződésem szerint ezélrávezetők, vagy czéíszerűtlenek. Hogy felszólalásomnak most sincsen semmiféle politikai tendentiája, azt mindjárt be is bizonyítom azzal, hogy azt, a mit a táloldalról tegnap gróf Tisza Lajos az erdők védelmére felhozott, én e padokról teljesen magamévá teszem. Csak nem rég értesültem arról, hogy a t. kormány a felső Tisza vidékén nagyobb letarolt erdőterületeket meg akar vásárolni. Örömmel üdvözlöm e szerenesés gondolatit, melytől többféle hasznot remélek. Az a kiadott pénz nem lesz kidobva, de idővel kamatostul megtérül. Az a terület arra lesz szánva, hogy ezentúl is erdő legyen rajta és igy az alatta, lévő lapályok is meg legyenek óva a gyakori áradásoktól. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) A ki a hegyvidéket ismeri, tudja, hogy az erdőik legfőbb védbástyai az alattuk levő lapálynak. Az erdővel benőtt magas hegyoldalok sohasem eresztik a vizet oly rohamosan a lapályra, mint a letarolt hegyoldal, a melyről a lerohanó víztömegek alámosásokat idéznek elő ésbeiszapolják az alattuk levő vidéket. Midőn tehát az intézkedést, helyeslem, bátorkodom felhívni a t. kormány figyelmét más e'dóvidékek gazdaságára is; mert, t. ház, a mint azt gróf Tisza Lajos t. képviselő ur jelezni méltóztatott, sok helyen van az erdőgazdászat legjobb in elhanyagolva ott, hol az én teljes meggyőződésem szerint a talaj semmi másra nem alkalmas, mint csupán fenyvesek nevelésére. Én nem akarom a minister urat semmiféle mulasztással vádolni, vagy eljárása fölött kritikát gyakorolni, mert nem oly régen vette át azt a tárczát, hogy mégkivánhatnók tőle, hogy figyelmét minden egyes ágra már is kiterjeszsze. Azonban, t. ház, a gyors és erélyes intézkedés minél előbb szükségessé válik, mert a ki az itteni erdőgaszdászatot megtekinti, sohasem fogja azt hinni, hogy Magyarországon van erdőtörvény, de azt sem, hogy vannak állami erdőfelügyelők. Mert mi a szokás nálunk? A fenyvest kivágják, fáját értékesítik, azután egyideig legelőnek használják, mig le nem síklik róla a vékony termő réteg. Ha. ez lesiklott és hasznavehetetlen sziklatömeggé vált, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) átmegyen adásvevési szerződés nélkül a mormoták és zergék birtokába, (Derültség.) Én nem kívánom, t. ház, azt, hogy az illető az erdőnek vagyis a fának hasznát ne vegye; jól tudom hogy a fenyves arra van hivatva, hogy mikor a vágásra megérett, kivágják és az a tulajdonos, ki már régóta várja azt a jövedelmet, melyet belőle húzhat, ezt meg is kapja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt hiszem, hogy ha az az erdő kivágatott, ennek nem az a következése, hogy ezzel többet se gondoljunk, hanem tilalmazzuk és a mint a fenyves természete megkívánja, ültessük is, mert a méltányosság is azt kívánja, hogyha én valaminek hasznát vettem, gondoskodjam arról, hogy az utódom is húzzon belőle hasznot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) De, t. ház, nagyon kevés példáját látjuk annak, hogy az erdő kellőleg óvatnék, mert még száz meg ezer hold pusztul el — és ezt tapasztalásomból mondhatom és bárkinek is hajlandó vagyok ezt bebizonyítani — addig az erdők gondozásának nagyon kevés példáját látjuk. Már pedig, t. ház, semmiféle érvelés sem ingathatja meg abbeli meggyőződésemet, hogy a felvidék legfőbb kincse, gazdaságának s jólétének legfőbb ereje ép erdeiben rejlik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, más tekintetből nagyon kívánatosnak tartom a fenyveseknek épségben való megóvását. Méltóztatnak tudni, hogy alig van valami inkább divatban, mint a magasan fekvő climaticus gyógyfürdők használata. Oda siet mindenki, a ki csak teheti és én ezt nagyon is értem, mert a városok lakói ott nemcsak szórakozást, hanem a jó fenyvesi levegőn üdülést is keresnek. Nem hiszem, t. ház, hogy akkor is oly tömeges lenne ezen gyógyfürdők látogatása, ha ezen erdők kivágatnának, ha csak az orvosi tudomány azt nem fedezi fel, hogy a letarolt oldalon a kopár sziklákról visszaverődő napsugár összevegyülve az erdők állal addig féken tartott szelekkel, üditőleg fog hatni az elpuhult idegekre. (Derültség.) Méltóztassanak elhinni, t. ház, hogy nem csekélység az, a mit az ott lakó nép veszíteni fog, ha az erdők elpusztulnak. Tapasztalásból tudom, mily jó keresete van ott a föld népének a fürdő évad alatt és például a fuvarokból kirándulások alkalmával mennyit keres. Sőt a családnak még azon tagjai is, a kik más munkára még nem képesek, szép kis összeget szereznek maguknak holmi apró erdei gyümölcsök, gombák stb. eladásából. De, t. képviselőház, még egy harmadik szempont is kívánatossá teszi az erdők megóvását. (Halljuk!) Nekem teljes meggyőződésem az, hogy minél jobban fognak pusztulni a magas vidékek fenyvesei, annál nagyobb mérvet fog ölteni a kivándorlás. Méltóztassék elhinni, t. képviselőház, hogy nem mindig pénzvágy csalja ki az embereket otthonukból, hanem a legtöbb esetben a megélhetés lehetetlensége. (Helyeslés.) Már pedig, t. képviselőház, az erdők a talaj donosnak hasznot adnak, de munkát és kenyeret nyújtanak a szegén}- embernek is. (Helyeslés.) Ha pedig egyszer azok az erdők elpusztulnak, meg fog szűnni ott a kereset s a legtöbb ember arra lesz kényszerítve, hogy akarva nem akarva, elhagyja hazáját. (Ugy van! a szélső baloldahn) T. képviselőház! Én nagyon jól tudom, hogy azt a sok mulasztást, mely eddig történt, mintegy varázsvessző érintésével egyszerre helyreállítani nem lehet, de elejét vehetjük, ha a szigorúbb rendszabályok által megmentjük azt, a mit
