Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-331
s!Sl. országos ülés febrnár 11 -én, kedden. l8f)0. ojj 5 még megmenthetünk és helyreállítjuk azt, a mit még lehet. Mert ebben a részben nem értek egyet Kricsfalussy t. képviselő-társammal — kinek a napokban elmondott beszédét nagy figyelemmel halgattam s annak legtöbb részét helyeseltem is — hogyha az erdők beültetését elrendelnők, akkor a birtokosok tönkrernennének. Azt hiszem, t. ház, ez csak azon módozattól függ, hogy miként lenne ezen erdőültetés elrendelve. Mert annyiban én is osztozom t. képviselőtársam nézetében, hogy ha ez egyszerre rendeltetnék el, talán a legtöbb tulajdonos nem volna képes ezt megtenni; de okszerűen bevezetve, azt hiszem, habár egy kis áldozat mellett, keresztül volna ez vihető és ha ez intézkedés megtörténik, áldani fogja az utókor azok emlékét, a kik őt legfőbb kincsének megóvásában elősegítették. (Tetszés és helyeslés.) Ma még, t. ház, hegyes csúcsok hirdető kövei annak, hogy alattok élet van és szép vidék fekszik; de ha a fenyves erdők elpusztulnak róluk, sírkövekké válnak, melyekre bátran rá lehetne vésni e feliratot: „Itt nyugszik a nép anyagi jóléte eltemetve." (Tetszés és helyeslés.) Gyors és erélyes intézkedéssel még sokat jóvá lehet tenni és azért ajánlom felszólalásomat a t. minister ur figyelmébe. (Élénk helyeslés balfelöl.) Madarász József jegyző: Bernáth Dezső! Bernáth Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én a buclget tételeihez most hozzászólni nem kívánok, mert bátor voltam az általános vitának alkalmával kijelenteni, hogy a budgeíet elfogadom. E czímnél tehát csak egy kérést vagyok bátor a t. minister ur figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Az állami erdők, mint mindenki tudja, a pénzügyministerium kezeléséből a földmivelésügyi mi nisterium kezelésébe azért tétettek át, hogy azok jobban, helyesebben, a nemzetgazdasági és szakszerű elveknek megfelelőbben kezeltessenek s hogy azok művelésére több gond fordittassók. Evvel szemben — megvallom — csekélynek találom a jelen budgetnek azt a tételét, a mely az erdők művelésére egész Magyarország területére csak 173.000 forintot irányoz elő. Elismerem, hogy e tekintetben a múlt évvel szemben némi javulás mutatkozik, mert kerek számban 10.000 írttal több van felvéve a költségvetésben, mint a múlt évben; de hogy mennyire elenyészően csekély ez az összeg, semmiből sem világlik ki jobban, mint azon tényből, hogy 6,760.000 forintnyi kihasználás mellett ezen erdők növelésére nem fordittatik több, mint 173.000 frt és igy nem egészen 1 Vs kr. jut ebből katastralis holdankint az erdőkre. Ha egy oly uradalmon, mint a milyenek a mármarosi vagy unghi kincstári uradalom, végig utazik az ember, akkor láthatja csak és ítélheti meg, hogy azon másfél krajczárból — pedig ennyi sem jut holdankint — mit lehet oly óriási területen eszközölni. Van tíz mértföldnyi területen egy-egy csemetéskert, mert többre nem telik pénz és hogy aztán erdőültetésre mi jut a budgetbe felvett összegből, azt fölösleges magyarázni. (Igaz! Vgy van! a baloldalon.) Én tehát, midőn a jelen budget tételeit általában megszavazom, arra kérem a minister urat: méltóztassék jövő évi költségvetésében e tekintetben bővebben gondoskodni, illetőleg ezen czélra tetemesebb összeget felvenni. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez az ország külön megíerheltetése nélkül lehetséges volna. Lehetséges volna azonban ugy, hogyha a kiadások egyikmá*ik tétele némileg leszállittatnék ; mert csakugyan vannak itt olyan tételek, a melyek talán magasabbra is vannak felvéve, mint a hogy épen szükséges. Aztán lehetne e czélra több jövedelmet elérn az által, hogy az erdők termékeinek értékesítése valamivel rendszeresebben, valami megállapított rendszer szerint történnék. Ugyanis ma a kincstári erdők termékei értékesítésénél főleg három mód követtetik; nevezetesen az egyik a házi eladás 3 , másik a lieitandó, az ajánlat útján való eladás, a harmadik végre a nagy monopóliumszerű eladás, mely szerint egyes embereknek egész területek évek sorára adatnak el. Egyiket sem tartom absolute rossznak; min ! a három mellett lehet jó és nagyon jó eredményeket elérni; (Helyeslés a baloldalon) de merem állítani, hogy összekeverve mind a három rendszert, határozottan a legrosszabb eljárás, mit ezen a téren követni lehet. Mert a közönség, a kereskedők a házi értékesítésnél nem számíthatnak biztosan arra, hogy a kincstári raktárakban megkaphatják azokat az anyagokat, melyeket tarifa szerint árulni kellene; inig a másik mód a lieitandó eladásnál, ha a kiírás meg is történik, még csak ajánlat sem érkezik be, mert az illető nem bizhat a licitatio eredményében s minthogy nem tudja, melyik perezben adatik valami a kincstárnál lieitandó : egészen természetes, hogy nines is elkészülve arra, hogy szükségleteit és kereskedése számára szükséges anyagokat ott szerezze be. (Helyeslés a baloldalon,) A mi a harmadik módot, a monopólium által való értékesítést illeti, ezzel a legkevésbé előnyös eredményeket lehet elérni. Ha azonban az egész or-zágban az értékesítés ezen módja fogadtatnék el, ez is helyes volna. De mondom, mind a három módot egyesíteni és ugyanazon uradalomban egyszer az egyik, másszor a másik módon értékesíteni vagy egyik uradalomban az egyik, a másikj ban pedig a má-ik módot követni: az értékcsítésj nek ily, minden rendszer nélküli alkalmazása — meg vagyok győzőílve — a kincstárra, nézve elő-
