Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-331

212 331- oresAgos ftiés február 11-én, kedden. 1890. Felhozta Jókai t. képviselőtársam a szénkénegezést és utalt a szénkénegezós által elért nagy eredményekre. Távol áll tőlem, hogy a felhozott példákat tagadjam, de mivel t. képviselőtársam a budai gellérthegyi szőlőkre apellált és ezek közt különösen Kerkapoly! Károly ur szőlőjére, engedje meg nekem, hogy én pedig annak szomszédjáéra, Benkőére hivatkozzam, a ki minden áron fenn akarván tartani szőlőjét, a legnagyobb szorgalommal és kedvvel fogott a szénkénegezéshez, de szőlője mind a mellett tönkrement. így jártak Atzél Béla, gróf Andrássy Aladár, gróf Csáky László, a háznak volt t. alelnöke is s többen. Ajánlja Jókai t. képviselőtársam a vegyelemzésnek országossá tételét is, hogy minden talaj végy elemeztessék, stb. Látjuk, hogy a t. képviselőtársam nem gyakorlati ember. A talaj vegyelemzésének értéktelenségére oly ccelatans példával szolgálhatok, hogy meggyőződhetik a t. képviselő ur, hogy annak gyakorlati értéke nagyon kevés. Ezelőtt 8 évvel volt alkalmam szőlőt ültetni a Balaton melléki futó homokon és az nagyon szépen sikerült, meglehetős jó és sok szőlőt terem. En ebből a szőlőtalajból felküldtem az országos végykisérleti állomáshoz analysálás végett. És mit találtak abban a talajban? A következő analysist állapították meg: kálinak nyoma sincs, phosphorsavnak nyoma sincs, szerves anyagok vannak, mész igen sok van, quarz tartalma 84. Már pedig, a ki foglalkozott szőlővel, az tudja, hogy a hol káli és phosphor nincsen, ott szőlőt termelni nem lehet. Nekem pedig 8 év óta van ott szőlőm. A yegyelemzés igenis hasznos, nagyban véve fel, de a gyakorlati, ember tudja, hogy egy hold földön lehet ötven-féle réteg is és ha most az egyiket veszem, arra egészen apodicticc bizonyossággal kimondani, hogy ez és ez a rész vau benne, nem lehet s akkor az egész hzámítás illusoriussá válik. Ila elolvasná t. képviselőtársam a külföldi szakmunkákat, különösen azt, a mely a talajról szól. abban magtalálhatná, hogy a vegyelemzést kicsiben nem, csak általánosságban lehet alkalmazni és lehet a szerint intézkedni. Azt is említettet, képviselőtársam —- és ez volt egész beszédében a legnagyobb hibája — hogy a kecskeméti homoktalajon azért nem pusztul el a szőlő, mert annak 2—3 öles gyökerei vannak s annak üde erőteljessége daczol még a phylloxerával is. És ez mind miért történik ? Azért, mert rigolirozott talajba van ültetve s ennélfogva ajánlja a rigolirozást. No hát, t. képviselőtársam, nem ismerek Magyarországon egyetlen szőlőgazdát sem, a ki rationalisan akarja szőlőjét munkálni, hogy azt ne rigolirozná és pedig teszik ezt nemcsak a földbirtokosok, a nagyobb terjedelmű uradalmak birtokosai, hanem az egyszerű polgárok is. Nem volna szabad tehát t. képviselőtársamnak azt mondani, hogy akkor meg lesz védelmezve a s^őlő, ha rigoliroztatik, pedig ott is elpusztul. A mi a kecskeméti szőlő megvédelmezését illeti, annak talaja nem egyéb, mint homok, a homok pedig a phylloxerától védve van s védve maradt a phylloxera-invasió közepette is, tehát olyasmit állít, a mi már maga által megczáfoltatott. Ezek után, t. ház, áttérek határozati javaslatomra s annak voltaképeni tárgyára: a gyártott borok kérdésére. Constatáloin, hogy e határozati javaslatom ellen egyetlen hang sem emeltetett s ugy Jókai t. képviselőtársam, mint gróf Andrássy Manó is az én általam conteraplált határozati javaslat irányában szólaltak fel s őszintén megmondom, nem tartom helyesnek és nagyon csodálom, hogy a minister ur első ténykedése is — mondhatom — az egész ország közérdekével ellentétben áll akkor, midőn határozati javaslatomat nem akarja elfogadni. (Igaz! Ugy van! a szélső halmi.) Megmondom, miért. Az ország összes törvényhatóságai kivétel nélkül, valamint Magyarország összes gazdasági egyesületei számtalan esetben irtak fel az országgyűléshez, kérvén, hogy a borgyártás feltétlenül eltiltassék. Mit csinált ezzel szemben az előző ruinisterium s mit csinált maga a t. képviselőház? Háromszor elfogadta azon javaslatomat, mely szerint a bőrgyártás feltétlenül eltiltassék. És mit csinált ezzel szemben az előbbeni minister ur ? Beterjesztett a képviselőházba egy törvényjavaslatot, mely a borgyártás megengedéséről szól. Bocsánatott kérek, t. ház, de ha ez nem játék a parlamenttel, ha ez nem játék a nemzet közérzületévei : akkor igazán nem tudom, hogy micsoda. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Utalt a t. minister ur arra, hogy a francziaországi példák szükségessé tették azt, hogy az ő javaslatában is felhozassanak ezen francziaországi példák és hogy javaslatát általában ezekhez képest átdolgozzák. Én igen jól tudom, hogy mi történt ott. Ott megengedték, hogy bizonyos feltételek alatt igenis szabad gyártani a bort s ekkor az összes borkereskedők egymással összeállva, elhatározták, hogy ráírják minden palaczkra, hogy az készített bor. Mi lesz ennek majd a következése? Ha ezt akarjuk elérni, el fogjuk érni nálunk is, de tagadom, hogy ezzel nálunk használnának, mert bizonyos, hogy a mi kereskedőink is követve a franczia példát, megint ott leszünk, a hol eddig voltunk. Ha azonban az én általam contemplält határozati javaslat fogadtatnék el, nem történnék meg, mert mint gróf Andrássy Manó igen helyesen megjegyezte, hogy az épen mint az uzsora vétsége, ha nem is volt egészen kiirtható az uzsoratörvény által, mégis, miután az uzsorával foglalkozók megbélyegeztettek, azért is kerülték sokan. Ép ugy fog történni e határozati javaslatom elfogadása