Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-331

381. országos ülés febru t. képviselő urnak tegnap elmondott beszédére megtegyem megjegyzésemet, annyival is inkább, mert igazat adok Herman Ottót, képviselőtársamnak — ki tegnap ugyanezen ügyben szólalt fel — hogy habár nem lehet kimutatni azon nagy kárt, melyet az ő beszéde okozott, az mindenesetre oly súlyos, hogy én azokat, a miket elmondott, mint szakember, megjegyzés nélkül nem hagyhatom. A legnagyobb kár épen abban áll, hogy ha a tudomány által már régen elért eredményekkel, a tudomány vívmány aival épen homlokegyenest ellenkező dolgok mondatnak, mint azt Jókai t. képviselőtársam is tette, mert ezek a nagyközönséget, mely az újítások iránt ugy sem nagyon fogékony, azoktól visszariasztja. És ha Jókai t. képviselő ur az ő tudományával — melyei egyik-másik téren elismerek — az ő jóakaratával meggondalta volna azokat, a miket mondott, akkor azokat vagy nem mondotta, vagy legalább nem ugy mondotta volna. Mindazok előtt, kik ezen kérdéssel komolyan foglalkoznak, kétségtelen és bizonyos, hogy a homoki szőlőkbe a filloxerának bejövetele meg lévén gátolva, a homoki szőlőtelepítést elő kell mozdítani. És én részemről összes befolyásommal és akaraterőmmel kész volnék mindent elkövetni, hogy ezen irányba tereitessék Magyarország szőlőszetének átalakítása, a meglevő fentartására a védekezésnek másik két nemét sem zárván ki. De meggyőződésem, mint azt már első beszédemben is kifejtettem, az, hogy egyedül a homok biztosít bennünket. Akkor aztán előáll Jókai t. képviselőtársam és azt mondja — ezzel akarván a publicumra mintegy pressiot gyakorolni — hogy nem lesz a homoki borból tokaji, nem lesz egri. Tökéletesen igaz; de próbálja meg t. képviselőtársam a tokaji vagy a kadarka vesszőt akármely más hegyvidékre elvinni, vájjon lesz-e belőlük oly bor, minő Tokajban vagy Egerben? Dehát nemiebet apodictiee állítani, hogy nem fog találkozni homoki szőlőfaj, a mely fölér a kadarkával vagy furminttal, mert a homoki fajokra mindeddig nem volt nagy súly helyezve, pedig ha a figyelem ezek felé fog fordulni, mindenesetre előbb vagy utóbb oly produclum fog előállani, mely nem fog a homoknak szégyenére válni, sőt ellenkezőleg annak dicsőséget fog szerezni. Épen azért egy figyelmeztetést vagyok bátor a t. minister úrhoz ezen értelemben intézni. Közvetlen tapasztalásom van ugyanis arról, hogy a homoki szőlők ültetői még mindig oly fajokra fektetik a fősúlyt, melyek sokat teremnek. Ennek következése az lesz, a mi a búzánál volt: a túltermelés. Miután a homok természeténél fogva igen sokat producál, az említett eljárás annyira fogja a productiót fokozni, hogy a kereskedésekbe sok, de selejtes bor fog jutni, mig ellenben, ha a ár 11-én, kedden. 1890. <%\\ kevesebbet termő, de finomabb fajokra is figyelmet fordítanának, megszűnnék a túltermelés és a többet termelő fajokkal is kedvezőbb eredményeket lehetne elérni. Arra kérem tehát a t. ininister urat, méltóztassék oda hatni, hogy a termelők ne csak a sokat termíi, hanem az asztali és a finomabb fai okra is súlyt fektessenek. Jókai t. képviselőtársam felemlítette azt is, hogy mily roppant nagy eredményt értek el például Pozsonyban a phylloxera-irtás körül és igen sok költői phantasiával szembe állítja az ottani polgármester erélyét a budai kapások közönyével. Nem tudom, hogy t. képviselőtársam honnan vette adatait, de nem ismerem el, hogy Pozsonyban az infectio el volna fojtva. Továbbá abból, hogy az általa észrevett kis foltot szénkénegezték, nem következik, hogy az egész szőlőterület meg van mentve, sőt jót állok érte, hogy két három év múlva a pozsonyi szőlőterület ép ugy fog kinézni, mint a budai vagy egyéb szőlők. (Ugy van! halról.) Roppant veszedelmesnek tartom ezen irányt, mert sokakban felébreszti az irtás eszméjét. Már pedig az országnak elég ideje volt azon megyőződésre jutni, hogy a szőlők irtása mitsem használ a phylloxera ellen és nem tartanám helyesnek, midőn már oly sok ezreket fordítottunk e czélra, hogy az ország pénze újítói erre íecséreltessék. (Helyeslés a szélső Icdoldalon.) Azt is említette t. képviselőtársam, hogy az amerikai szőlőfajokból termelt bor nem iható. Bocsánatot kérek, semmire a világon nem áll az annyira, mint épen a borra, hogy azaz izlésdolga. Én megengedem azt, hogy Jókai Mór t. képviselőtársamnak talán finomabb Ízlését az amerikai szőlő faj okból termelt bor ki nem elégíti, de hogy az nem volna iható, azt nem fogadhatom el. A kinek volt alkalma Francziaországban utazni, a t. képviselő urnak is volt alkalma, nagyon jól emlékezhetik reá. hogy Francziaországban a Bordeaux-ordinaire-t, a közönséges Bordeauxit nagyon kedvelik; hogy pedig a Ja cpiez, Herbemont stb. szőlőfajokból termelt bor szintén jó iható bor, azt szintén saját tapasztalatomból mondhatom, de bizonyíthatom ezt francziaországi példával is, tudniillik épen ott, a hol ezelőtt 25, 30, 40 frank volt a közönséges bordeauxi bornak hektolitere, a Jaquez, Herbemont szőlőfajokból készült bor hektoliterét 60 frankért adják el. Azt pedig méltóztassék nekem megengedni, hogy állíthassam, hogy a francziák jobban értenek ehhez, mint Jókai t. képviselőtársam. Azt pedig egyáltalában nem fogadhatom el, hogy az amerikai szőlőfajokból termelt bor nem iható. Igaz, hogy az savanyú, de kitűnő szine van és elegendő szesztartalommal bir. Különben számtalan faja van a homokon termelt Chasselasnak, mely a Jaquez-féle szőlőfajjal keverés utján oly jó asztali bort szolgáltat, hogy minden finomabb igényt kielégíthet. 27*