Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-330
192 330. országos ülés február 10-én, hétfőn. 1890mondaná, hogy szénkénegezni fog, akkor a szükségletnek még csak század részét sem elégíthetné ki az a szerény lakatos (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Szerencséje az államnak, hogy nem igy van. Nem igy van pedig azért, mert a közönség nem bizik a szénkénegezésben. Xem bizik azért, mert azt mondja magában, hiszen ha a szénkénegezés olyan biztos szer volna, hát nem Budáról egy szegény lakatostól kellene azt nekünk rendelnünk, mely midőn a kezünkbe jön, összetöredezik, fut, szóval olyan készítmény, mely erre az eljárásra nem alkalmas. Ez az, a mit én a t. kormány figyelmébe ajánlok. Itt nincs idő halasztásra. S ha Jókai Mór t. képviselőtársunk látta, miként pusztultak el bárom év alatt a budai szőlőhegyek: akként fog elpusztulni négy-öt év alatt Magyarország összes szőlője. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, nincs idő a halogatásra, az okoskodásra. A kormány kötelessége volna ebben a dologban rögtön eljárni s biztosítani az országot, hogy ha a gazdaközönség ehhez a védekezéshez fog, a kormány támogatására számíthat, mely mellett oly gépek fognak készíttetni, hogy ne kelljen azokat, bár drágán vásárolta, mint rosszakat eldobnia. Ezek azok a calamitások, melyekről megemlékezni akartam és a melyek mig fennállanak, addig védekezési módról ne is beszéljünk, mert az sem bizalmat, sem kitartást nem fog nyújtani a gazdaközönségnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. kormány ezen védekezési módokkal komolyan foglalkoznék, akkor én bizonyos személyi ambitiót kívánnék a kormány tagjától ezen védekezésre helyeztetni. Mert ha a t. kormány továbbra is az eddigi közönynyel fogja ez ügyet kezelni, akkor mondjunk le mindenről, mondjunk le a reményről, hogy Magyarország hegyvidékein megmentjük a szőlőszetet, vagy legalább oly tűrhető állapotba helyezzük azt, hogy a vészszel szemben is fenmaradhasson. Itt ambitio is kell, megküzdeni a vészszel, egyéni ambitiót kell abba helyezni, mely azután a maga súlyával ugy a szakközegekre, mint a védekezési módok megteremtésére meg fogja találni a legjobb utat és módot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket kívántam én a t. minister ur figyelmébe ajánlani s arra kérni, hogy miután idő nincsen, a kormány azon intézkedéseket, melyeket megtenni akar, haladéktalanul tegye meg és tájékozzon különösen a raktár felállítására nézve, hogy tudjuk magunkat már a tavaszi szénkénege zésnél is mihez tartani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket kívántam megjegyezni. Zay Adolf jegyző: Ugron Ákos ! Ugron Ákos: T. ház! Midőn a t. minister urnak azon eljárását, hogyprogrammját a költségvetés általános tárgyalása előtt itt a házban elmondotta s ez által mintegy hangsúlyozta azon irányelveket, a melyeket követni s azon teendőket, melyeket végezni fog: magam is helyeslem, engedje meg a t. ház, hogy előadásának egynéhány pontjára vonatkozólag nézetemet a lehető legrövidebben elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur beszéde folyamán különösen azt hangsúlyozta, hogy a legnagyobb súlyt az állattenyésztés emelésére helyezi. Én azt hiszem, hogy Magyarországon, mint földmívelő országban nemcsak az állattenyésztésre kell a legnagyobb súlyt fektetni, hanem vele együtt egy vonalban a földinívelésre is és épen ez mit at. minister programmjábanelegendőleg kifejezve nem látok. Midőn nálunk Magyarországon, különösen az alföldön, a hol valóságos rablógazdálkodást űznek és midőn Erdélyben ma a faeke sok vidéken nagy számban használtatik és midőn a földbirtok különösen Erdélyben oly nagy mértékben el van tagozva, hogy valóban már intézkedni kellene vagy kényszer tagosítás utján, vagy a földminimum megállapítása folytán, akkor valóban elérkezett az az idő, hogy a t. minister ur nézetét röviden kifejtse arra nézve, hogy a földmívelés érdekében mit tart helyesnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hogy az állattenyésztés is Magyarországban ma bizonyos stagnatióban van, az onnan derül ki, hogy mig Erdélyben a tiszta, eredeti erdélyi fajmarhát magyarfajjal keresztezik és ez által a maga eredetiségében megakarják változtatni a fajt, a mely minden körülmények között a maga tisztaságában fentartandó; addig a Dunántúl a magyarfajt nyugati fajokkal keresztezik. A Dunántúl nem egy helyen, nem egy községben láttam tarka tehenek között magyarfaj bikát és megfordítva, a mit én az állattenyésztés szempontjából feltétlenül veszélyesnek tartok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt mondhatnák erre, hogy a kormány e tekintetben feltétlenül és közvetlenül — úgyszólván — gyámság alá nem veheti az országot, de a kormánynak igenis módjában van, nézetem szerint, ha nem közvetlenül, de közvetve hatni és én erre a legczélszertíhbnek tartom a gazdasági egyleteket. Igaza van a t. föld mivel ési minister urnak, hogy a gazdasági egyletek nem teljesítik ma, de engedje meg a t. minister ur, hogy megmondjam annak okát, miért nem teljesítik ezek a gazdasági egyesületek feladatukat. (Halljuk!) Ezeknek az elnökei, mint a minister ur tudja, legnagyobb részt a főispánok. Igen szép az a főispáni állás, t. ház, de — tisztelet a kivételeknek — nézetem szerint azt nem csak kortes- és politikai czélokra, hanem arra is kellene használni, hogy a főispán a megye összes érdekeit kezében tartsa s azoknak őre, a •
