Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-330
380. országos ülés február 10-én, hétfőn. 1890, J y j kisdedekre és az orvos megjelent a faluba, elment a legelső házba, hol beteg kisded volt és legelőször azt kérdezte : mennyi pénze van 1 Vagy egy forint uram! De ennek a betegnek két forintos orvosság kell, ezt a szomszéd városból kell hozatni és ez ismét egy forintba kerül, de nem bizonyos, hogy a gyermek megél. Erre a szegény asszony azt mondta: Uram, ha ez igy van, irjon az én gyermekemnek tizkrajczárért oly orvosságot, hogy mihamarább meghaljon tőle, a többi had maradjon koporsóra. A termelők is oda jutottak, hogy midőn az egyik vagy a másik védekezési mód előadatott és az egyik vagy a másik védekezési módnak az egyik is és a másik is eredménytelenségét hirdette és hozzáfűzte az óriási kiadást, a gazda azt mondotta: ha ez igy van, hogy ily óriási kiadások mellett is mindkét mód bizonytalan, jobb lesz, ha semmit sem költök és igy pusztul el a szőlőm. Ez a bizonytalanság oly mélyen gyökerezik Magyarország népének szivében, hogy azt onnan kiirtani és helyesebb irányba vezetni a, legnehezebb munka lesz. Én közvetlenül észlelem és tapasztalom ezt, tehát a mit mondok, azt nem elméletből, hallomásból vagy mások elbeszéléséből tudom ég mondhatom, hogy Magyarország szőlőszetének reorganisatiójánál a legelső munka lesz felkelteni a népben a bizalmat azok irányában, a melyek ii anyában eddig csak a bizalmatlanságot hirdették, a mely már meg is csontosodott. (Igás! Ugy van!) A t. minister ur azon védekezési módokra nézve, melyek fennállanak, nyilatkozott, hogy az amerikai vesszővel való védekezést, mint a szénkénegezést, niintpositiv és elfogadható tényezőt állítottaodanagyon helyesen. Báreztörtént volna ezelőtt Magyarországon 10 esztendővel, vagy legalább öt esztendővel. De ez még nem elég; itt tovább theoriíicus okoskodásra idő nincs. Ez a vész olyan, hogy egy hónapi mulasztás sok százezer hold szőlőnek pusztulását vonhatja maga után. A t. minister ur kifejtette például, hogy a szénkénegezésre nézve helyenkint raktárakat fog felállítani. Ez mind igen szép. De én azt kérdezem a t. minister úrtól, hogy mikor? Ma már februárnak majdnem közepén vagyunk. Márcziusban itt van a tavaszi szénkénegezés ideje. Ha ezt elmulasztjuk, nagy mulasztást követünk a szőlő megvédése terén. És én félek attól, hogy ezek a raktárak a tavaszi szénkénegezésnek idejéig aligha fognak felépülni 8 mi ismét ki leszünk téve azon küzdelmeknek, a melyeket tavaly kellett átélnünk, a mikor szénkéneget csak nagy nehézséggel lehetett kapni saz illető szőlőtelepre elszállítani. Én jobb szeretném, ha a t. minister ur azt jelentette volna ki, vagy legalább kilátásba helyezte volna, hogy e hó végéig minden fontosabb termővárosban vagy vidéken egy bizonyos helyen raktárakat fog felállítani. Sőt szükséges is nekünk, kik szőlőtermeléssel foglalkozunk — igy magam is — tudni, hogy valóban lesznek-e ilyen raktárak vagy nem s a tavaszi szénkénegezésre a szénkéneget hol rendeljük meg. A t. kormánynak tehát ez irányban nyilatkozni kell. De van egy másik, a mely szintén nagy megfontolást igényel. A t. kormány már kijelentette, hogy a szénkéueg árát 15 írtra szállítja le. Nagyon helyes ez is, bár szerintem ilyen fontos ügyben, a melynek fontosságát az előttem szólott Jókai t. képviselő ur is oly behatóan kifejtette, nem látnám nagy áldozatnak a kormány részéről, ha ő a szénkéneget olyan helyeken, a hol szövetkezetek kapják azt felhasználás végett, ingyen adná. Nem mondom, hogy a kormány ezt állandóan tegye, de tegye meg 2—3 esztendeig, mert ez bizalmat kelthet azokban, kik a védekezés e módjához kivannak fordulni. A ki ismeri a magyar szőlőgazdát, arról az egyről biztos lehet, hogy ha a védekezésnek oly módjára talál, melylyel szőlőjét biztosíthatja, semmiféle áldozattól sem fog visszariadni. Ez tehát csak a bizalom felkeltésére szolgálna. És ez nem is kerülne oly sokba, a kormány ettől ne tartson. Az a 2—3 esztendő, mely alatt a kormány díj nélkül szolgáltatná a széukéneget, még kevés oly fogyasztói szerezne, kik bizalommal viseltetnének a védekezés e módja iránt. A kormány tehát nem nagy áldozatot hozna e 2—3 év alatt, az a budgetnek mérlegén bizony igen keveset billentene. De a másik, a mit fontosnak jeleztem, az anyag, a szénkéneg mellett a gép kérdése. Ha ez a kérdés meg nem oldatik, le kell mondani a szénkénegezésről. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugyan kérdem, t. ház, vájjon nem gúnyként hangzik-e, hogy midőn Magyarországon ily nagy vészről beszélünk, hasonlítsuk például a tiszai áradásokhoz, hogy a tiszai óriási áradat ellen a védeszközök készítését egy szerény lakatosra biznók ?! Ha Magyarországon állami gépgyár nem volna, még tán lehetne azt mondani, hogy ezen kérdés megoldása kivül esik az állam feladatán. De hiszen mi nagy áldozatokkal állami gépgyárat állítottunk (Igaz! Ugy van! szélső baloldalon) s az ma is működésben van. Hát vájjon annyit nem várhatnánk el ezen gépgyártól, hogy midőn nagy védekezés szüksége forog fenn s ezen védekezés egyik titka épen a gépkészítés, azaz, hogy a szénkéneg miként vezettessék le a földbe, hogy ezeket a gépeket az állami gépgyárak vegyék kezükbe s Magyarország gazdaközönsége ne hagyassák egy szerény lakatos műhelyére? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha Magyarország gazdaközönsége ma azt
