Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-330
330. országos illés feb latkozott — a törvényt a maga épségében méltóztatssék fentartani, másfelől pedig odahatni, erre igen hivatott és képzett erdészeti közegei által, hogy az erdőtörvény minden irányban okszerűen alkalmaztassák. (Általános helyeslés.) Akkor, azt hiszem, nem lesz szükség az erdőtörvényt bolygatni. Nem szeretném, t. ház, hogy egy alig 10 éve alkotott törvénynek, hogy ugy mondjam, hitelét ilyen felszólalások által gyöngítsük és a nagyközönségben azt a véleményt keltsük, hogy hiszen a törvényt legközelebb ugy is meg fogják változtatni, annak olyan nagyon szigorúan engedelmeskedni nem kell. Ezeket tartottam szükségesnek a mondottakra megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelŐl.) Zay Adolf jegyző : Linder György! Linder György: T. ház 1 A mi engem felszólalásra készlet, (Halljuk !) az abban a sajnálatos körülményien leli magyarázatát, hogy a t. minister ur sem múlt évi, sem mostani budget beszédeinek egyikében sem emlékezett meg a kormány és az általa mint ressort minister által kötetendő hitelügyi politikáról. Beőthy Ákos: A pénzgyministerre bizza ! Linder György: A t. minister ur még általánosságban sem jelezte, minő kezdeményező lépést szándékozik a kisbirtokos osztály hitelügye érdekében tenni. Pedig e nagy fontosságú kérdés senkire sem lehet, legkevésbé Magyarország földművelésügyi ministerére közömbös. S ma annyi év után, azt hiszem, joggal kérdezhetjük, vájjon a kormány és különösen a földmívelésügyi minister ürülhetett kezekkel akarja-e nézni, hogy a kisbirtokos osztály mint pusztul épen azért, mert rendezetlen, szabályozatlan hitelügye ; s nyugodtan, úgyszólván, békén akarja-e tovább is tűrni, hogy az ország fővárosában egyes lelketlen emberek bizonyos tetszetős czégér alatt a szegény adózó népet, mely leginkább szorul kölcsönre, itt lépre vigyék, úgyszólván kifoszszák. (Ügy van ! halfelöl.) Nem szándékozom ezúttal a kisbirtokos osztály mostani helyzetéről academicus fejtegetésekbe bocsátkozni, arról sem [szólok, vájjon megíette-e ez irányban a társadalom'kötelességét; azt sem szellőztetem, miért nem sikerült a kisbirtokosok országos földhitelintézetének legjobb akaratú alapszabályainak intentiója daczára az úgynevezett mezőgazdasági hitelszövetkezetet létesíteni; mondom, nem keresem és nem kutatom ez alkalommal a bajt és annak okát, hogy mindez miért nem történt meg s miért nem létesülhetett; azon jó reményben ringatom magamat, hogy maga a földmívelésügyi minister ur is meg van győződve arról, hogy a jelenlegi statusquo tarthatatlan. De ha már felhoztam e kérdést, nem tehetem, hogy ne tiltakozzam azon, nemcsak itt e házban — bár ma már csak szórványosan jelentkező — •nár 10-én, hétfőn. 1890. \gj hanem különösen a sajtó egyik tekintélyes részében felmerült azon tévfogalom ellen, mintha az, a ki nálunk Magyarországon a foldmívelés és ezzel szoros kapcsolatban álló földmívelési osztály érdekeinek megvédéséről beszél, az már retrogad irányzatoknak hódolna s annak más tendentiája nem volna, mint az osztályokat egymással ellentétbe állítani s a tőkére uszítani a szűkölködők nagy csoportját. (Helyeslés balfelöl.) Igazán csodálkozom, hogy ugyanazok, a kik különösen hangoztatják azt a democratia natry jelszavát. Beőthy Ákos: Theoriábanl Linder György: Igazán csak theoriában, mert mikor effective tenni kellene valamit, azzal állanak elő, hogy a democratia elveivel, irányzatával nem egyezik meg az, hogy az elhagyottakat, a szűkölködőket segítsük, a tespedésből kirázzuk. A helyett tehát, hogy e nagyfontosságú kérdés részletezésébe bocsátkoznám, egyszerűen azon tisztelettelje? kéréssel fordulok a földmívelésügyi minister úrhoz, méltóztassék nyilatkozni az iránt, vájjon inaugurált-e a kormány hitelügyi politikát s mint ressort minister, szándékozik-e a kezdeményező lépést meo-tenni? (Helyeslés halfelől.) Szathmáry György jegyző: Jókai Mór! Jókai Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, ha a jelen budgetnél némi eszméket akarok előhozni a hazai szőlőtermelés és borászat emelése tárgyában. Mindenki tudja, hogy Magyarországon a bortermelés rendkívül fontos, csaknem az iparral rokon földmívelési ágat képez. Magyarország termel körülbelül 9 millió hektoliter bort és termelhetne még egyszer annyit, kedvező talaji és égalji viszonyai mellett. Ebből azonban 10—15 esztendő alatt a phylloxera körülbelül í fc részt elpusztított és félő, hogy még többet is el fog pusztítani. Nem szándékozom concret indítványokat tenni; de azt hiszem, néhány eszmét, a mit elő fogok adni, feljegyezhet a t. ház abból a czélból, hogy azoknak megszivlelése, meggondolása nyomán talán a jövő esztendei budget alkalmával lehetne valami nyomatékos eredménye. (Halljuk! Halljuk!) A miket a t. minister ura phylloxera továbbterjedésénekmegakadályozására és az eddigi pusztítások helyrehozására felemlített, azokat én is egytől egyig mind helyeslem; csupán csak az az óhajtásom volna, vajha ezek az eszközök nagyobbmérvűek volnának és vajha azoknak kiegészítésére még: más eszközök és alkalmaztatnának. A t. minister ur először is a kipusztított szőlők helyébe homokok beültetését helyezi kilátásba, a mi igazán helyes, igen kívánatos, Francziaországban is igen nagyban alkalmazzák. Csakhogy ezzel a kipusztított szőlőkre nézve nincs semmi sem téve. Igaz, hogy bor mindenesetre fog teremni 24*
