Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
832- országos ülés jaraár 81-én, pénteken. 1899. 13 mányaalá, ezen diploma egyik pontjában világosan kiköttetett, hogy mindazon terheket, melyeket még az erdélyi fejedelmek a kincstárra ráruháztak, köteles ő is elvállalni és mindazon alapítványokat, melyeket az erdélyi fejedelmek tettek az illetők részére, ő is fizeti. Ez tehát paetum conventum. Leopold addig, mig Bánffy György volt az erdélyi kormányzó — tehát református ember — fizette is, például a 2.000 kősót; azonban utóbb fordult a koczka, Leopold el is esett Erdély birtokától, az Rákóczy kezébe jutott, ő ismét fizette egészen a szatmári békéig. Ezután az állapi-tok bonyolulni kezdtek s az ország jogait lassankint kezdték megnyirbálni; III. Károly alatt ezt is elvonták. A szatmári béke után 3 — 4 évig fizette az osztrák kormány, ezután ismét megtagadták. A tiszántúli egyházkerület, mint jogon alapuló követelést, azután pörölte a kincstárt. Mikor roszszul ment az osztrákok dolga, s engedtek, Mária Terézia 1741 körül ismét utalványozta és egynéhány esztendeig fizették; mikor aztán a magyar vitézség kimentette a szorultságból, megint elvontak egyes alapítványokat. Az egyházkerület azonban folyvást perelt s az 1790 iki országgyűlés megint folyóvá tette az alapítványt, Ferencz császár pedig elvette. Szóval igy ment ez folyvást, 1848-ban folyósították, 1850-ben elvették. Az egyházkerület az alkotmányos kormány, illetőleg a kincstár ellen igényt támasztott s 1867 óta perre ment a dolog. A tiszántúli egyházkerület a pert a második fokon megnyerte, még pedig ügy, hogy tartozott volna a kormány mindazt az összeget, mely Apafi idejéből elmaradt, megfizetni, a mi igen nagy összeg volna. Azonban az egyházkerület elismerte, hogy nem az alkotmányos magyar kormány az oka azoknak, a mik az absolut kormány alatt történtek s a kormány initiativájára barátságos egyezség történt. Harmadik instantiára nem jutott a per. A kiegyezést az egyházkerület egyhangúlag elfogadta, utóbb a törvényhozás is hozzájárult. Ezen egyezség értelmében a kormány kötelezte magát örök időkre 4.000 frtot fizetni a debreczeni collegiumnak kárpótlásul az Apafialapítványért. Ez összeg tehát nem segély, hanem egyezményszeríí alapítványi kárpótlás. Én tehát azt kérem, hogy mivel e tétel, ugy, a mint itt áll, könynyen félremagyaráztathatik, kegyeskedjék azt a minister ur ezentúl következőképen venni fel a budgethe: a debreczeni református collegium részére az Apafi-alapítvány kárpótlásául. Ha szükséges, beadok erre nézve határozati javaslatot is, de bízom abban, hogy a minister ur,ugy is teljesíteni fogja kérésemet. (Helyeslés.) Berzeviczy Albert államtitkár: T. ház! Legyen szabad a most hallottakra nézve megjegyeznem, hogy Thaly képviselő ur egész helyesen adta elő a dolog históriáimat. A tétel keletkezése és természete csakugyan olyan, a milyennek jelezte: per egyezség természetével bir és szerződésszerű járandóság, mely a debreczeni eollegiuni részére kiszolgáltatandó. A tételnek ezen jellege, ha jól emlékszem, a megelőző évek költségvetésében fel is volt tüntetve. Ho»y ennek jelzése mo<t rövidség okáért kihagyatott, annak az az oka, hogy e rovatok majdnem valamennyié szerződés természetű". De különben tökéletesen igazi van a képviselő urnak, hogy félreértések elkerülése végett czélszerű e tétel eredetének megjelölése és azt hiszem, semmi nehézség nincs arra nézve, hogy erre a jövő évi költségvetésnél tekintettel legyünk. (Helyeslés.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg, megszavaztat!!?. Azt hiszem a képviselő ur nem kivánja, hogy megjegyzése jegyzőkönyvbe vétessék? Thaly Kálmán: Megnyugszom a nyilatkozatban. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Az általános tápintézeti alapba olvasztott nagyszombati convietusi alap és az ebből javadalmazott nagyszombati convictus javára, tett kincstári alapítvány után évi járulék fejében 6.090 frt. Elnöki Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): KÖZmívelődési ezélok. Rendes kiadások. XIX. fejezet 5. czím. Magyar nemzeti múzeum. Személyi járandóságok és dologi krédások 114.000 frt. Zay Adolf jegyző: Győrffy Gyula! Győrffy Gyula: T.ház! Midőn e czímnél egy érdemleges kérdést bátorkodom intézni a t. minister úrhoz, egyúttal kénytelen vagyok Zay t. képviselőtársamnak tegnapelőtt mondott egyik megjegyzésrre válaszolni. 0 ugyanis azt mondta Ugron Gábor t. képviselőtársam beszédére: „Ugron azt hiszi, hogy a gymnasium arra való, hogy mindenféle népségnek adjon egy kis műveltséget. Ez lehet a csík-szeredai nép gondolkodása, de Ugron, mint a ház tagja, igy nem nyilatkozhatik." E megjegyzés, eltekintve érdemleges méltánylásától, első sorban provoeativ természetű. Provocálja a esík-szeredaikat, bár az udvarhelyieknek volt szánva. De minthogy ezzel az összes székelyek gondolkozás módját akarta jellemezni, bátor vagyok arra egy megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A mi a kijelentés ama részét illeti, hogy „mindenféle népségnek egy kis műveltséget adni": vájjon ez az óhaja a székelyeknek parlamenti színvonalon alul áll-e, azt vitatni, bizonyítgatni nemcsak nem szükséges, de a székelységnek — habár Zay képviselő ur mintegy lealacsonyítólag akarta jelezni — oly érdeme, a melynek elismerését és e házban való constatálását köszönettel veszem Zay képviselőtársamtól (Tetszés a
