Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-322

12 822. orseáges ülés január 31-én, pénteken. 1890. visszaemlékezem arra és ezt elbeszélésből tudom, hogy egész 1848-ig nagyon számos horvát ifjú nyerte kiképeztetését magyarországi iskolákban, középtanodákfaaa, jogakadémiákban s az egyetemen. Ez volt az alapja az akkori jó viszonynak, mely a két nemzet között fennállott és ez volt oka annak is, hogy abban az időben sokkal számosabb horvát volt olyan, a ki a magyar nyelvet legalább társadalmi utón elsajátította, mert akkor még a protestáns iskolákat kivéve, az iskolákban több helyütt a latin volt az előadás nyelve. Mindenesetre előmozdít] 2L 6Z £IZ intézkedés a két nemzet közt az egymás megértését és a testvériesülés fejlőtlését, a mi hála Istennek, politikai téren a legutóbbi időlen előrehaladt, ezt mindnyájan örömmel constatáljuk.He midőn helyeslem ezt a tételt, ugy a horvát, mint a magyarországi határőrvidéknek nagyobb részt szerb ég román ajkú ifjainak a magyar nyelvre tanítását illetőleg felvilágosítást óhajtok nyerni ä t. minister úrtól arra nézve, hogy vájjon be vannak-e töltve ezen helyek? Jelentkeznek-e oly horvátországi illetőségű ifjak, a kik a magyarországi középtanodákban óhajtanak tanulni és továbbá a magyar határőrvidéki alapítványok ügye miben van és minthogy a magyarországi határőrvidéki ifjak részére kitűzött ily ösztöndijaknál nincsen kitéve az, hogy ezen ösztöndíjak számukra hol adatnak ki, hogy egyetemi vagy műegyetemi hallgatók voltak-e és vájjon akkor is megkapják-e ezen ösztöndíjakat, ha nem Budapesten tanulnak az illető ifjak, hanem külföldön, pl. Zürichben, vagy ha a zágrábi egyetemet látogatják? Óhajtanám, ha ezekre a körülményekre nézve a t. kormánytól választ kaphatnék. A tétel ellen, mondom, semmi kifogásom nincsen; sőt igen szívesen megszavazom azt, mint olyant, mely a magyarok és horvátok közt a kölcsönös megértést előmozdítja és a nagyobb részt szerb és román ajkú lakosság által lakott volt magyar határőrvidéki ifjakat, valamint a horvátokat is elősegítik abban, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák, a minek ők jövő pályájukon kétségtelenül csak hasznát fogják venni, a nélkül, hogy ez saját nemzetiségük rovására történnék, a mi nekünk magyaroknak czélunk nem lehet. Csáky Albin gróf, vallás- ós közokta tásügyi minister: T.ház! Ha a budget-tárgyalás folyamán hozzám intézett egyes figyelmeztésekre nem válaszolok azonnal, ne méltóztassék ezt ugy tekinteni, mintha a felhozott ügyeí nem tartanám arra méltónak vagy nem akarnám azt figyelemmel kisérni. Sőt épen ellenkezőleg áll a dolog. Hogyha egyik vagy másik felszólalás ellen volna észrevételem, akkor kötelességemnek tartanám felszólalni, hogy ekképen a tárgy tisztáztassék. (Helyeslés.) De A dolog természete hozza magával azt, hogy a sok tárgy között, ami előfordul, a minister nem reflectálhat azonnal minden egyes felszólalásra, hanem fentartja magának, hogy működése folyamán azokra visszatérjen. (Helyeslés.) A Thaly t. képviselő ur által felemlített speciális kérdésre vonatkozólag van szerencsém a t. háznak tudomására juttatni, hogy a szóban lévő ösztöndíjas helyek tudtommal mind be vannak töltve és hogyha üresedés áll be, a helyek szabályszerű pályázat utján töltetnek be. Méltóztattak talán észrevenni, hogy a horvátországi ifjak számára a folyó évi költségvetésben valamivel nagyobb összeg van felvéve, mint a múltévben volt, a mi világos jele annak, hogy többre van szükségünk, világos jele tehát annak az örvendetes jelenségnek, hogy többen kívánják amaz ösztöndijakat igénybe venni. A mi a határőrvidéki ösztöndijakat illeti, megnyugtathatom a t. képviselő urat: ezen ösztöndíjakat azok kapják, a kik Magyarországon folytatják tanulmányaikat, a kik itt járnak iskolába Itt-ott, rendkívüli esetben történik oly intézkedés is, hogy az illetőknek különösen egyetemi tanulmányaik folytatására — mint más ösztöndíjaknál is — az ösztöndíjnak egy-két évig a külföldön való használata is megengedtetik. Rendszerint azonban csak olyanok élvezik ezen ösztöndíjakat, kik az országban folytatják tanulmányaikat. (Helyeslés.) Elnöki Maga a tétel 4740 frt, nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): A debreczeni református collegium részére 4.000 frt. Zay Adolf jegyző : Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T.ház! A 12-ik rovatra nézve vagyok bátor felszólalni s egy indítványt tenni, kérvén a t. minister urat, hogy azt elfogadni méltóztassék. Itt van egy budget-tétel: „a debreezenireformátus collegium. részére 4000 frt". T. ház! Tájékozásul — mert itt e házban is lesznek talán többen, a kik nem fogják tudni a dolog eredetét — bátor vagyok megemlíteni, hogy ez az összeg nem segély; a debreezeni collegium, hála Istennek, nem szorult arra, hogy segélyt kérjen az államtól, pedig ez a tétel azt a benyomást teszi az emberre, mintha ez segély volna. T. ház! A boldogult erdélyi fejedelmek tudvalevőleg a főiskolákat nagymérvű segélyben részesítették, sőt Patakot a Rákóczyak, Enyedet Bethlen Gábor alapította, Apafi fejedelem pedig a debreezeni collegiumot is nevezetes segélyben részesítette, tudniillik 2.000 kősót utalványozott évenkiiit a collegium részére kiadatni. Ki is adatott az ő uralkodása alatt; mikor pedig Leopold császár megkötötte a diplomát Erdélylyel, melynek értelmében Erdély átjött a Habsburg-házkor.