Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-329

32Ö. országos ülés fefornár 8-ÜD, szombaton. 189Ö, 161 osztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi és közgazdasági bizottságokhoz utasittatik. Josipovich Géza jegyző: Kőrösi Sándor, az igazságügyi bizottság előadója ! Kőrösi Sándor, az igazságügyi bizottságelőadója : Van szerencsém az igazságügyi bizottságnak az igazságügyi orvosi tanácsról szóló 467. számú törvényjavaslatra vonatkozó jelentését benyújtani. Kérem a t. házat, méltóztassék elrendelni, hogy ezen jelentés kinyomassák s annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzessék. (Általános helyeslés.) Elnöki A beterjesztett jelentés ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével fog annak idején napirendre tűzetni. Josipovich Géza jegyző: Osávosy Béla, a gazdasági bizottság előadója! Csávosy Béla, a gazdasági bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház február havi költség irányzatára vonatkozólag tiszteletteljesen beterjesztem. Bemutatom egyszersmind a pénztár állásáról szerkesztett kimutatást és a tartott ülésre vonatkozó jegyzőkönyvet. Az utóbbiaknak megtekiuthetés végett a ház irodájába való letételét, az előbbinek pedig kinyomatását, szétosztását és napirendre tűzését kérem. Elnök: A ház gazdasági bizottságának a ház február havi költség-előirányzatáról szóló jelentése s a pénztár állapotát feltüntető kimutatás ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, a keddi ülés napirendjére tűzetik ki. A jegyzőkönyv pedig megtekintés végett a ház irodájában helyeztetik el. (Helyeslés.) Egyéb jelentés nincs. Következik a napirend: „Az indítvány-és interpellatiós könyv" felolvasása. Josipovich Géza jegyző: T. ház! Van szerencsém jelenteni, hogy az indítványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Ellenben az interpellatiós könyvben február hó 8-áról a következő bejegyzés foglaltatik: Csatár Zsigmond, a választási elnökök ellen felmerülhető vádaknak különleges elintézése iránti rendelkezéseknek hatályon kivül helyezése tárgyában, az igazságügyi és belügyi ministerekhez. Elnök: A képviselő ur az ülés végén fogja megtenni interpellatióját. Következik a napirend további tárgya, vagyis a földmívelési ministerium 1890. évi állami költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Jelesen pedig ki következik] Josipovich Géza jegyző: Wittmann János! Wittmann János: T. ház! A tegnapinapjn elmondott beszédek után, minthogy azokban, KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVI. KÖTET. a miket különösen Vállyi Árpád t. képviselőtársam a mezőgazdaságról elmondott, teljesen osztozom s azokhoz teljes mérvben hozzájárulok, hogy a ház becses figyelmével vissza ne éljek és hogy gyakori ismétlésekbe ne kelljen bocsátkoznom, beszédem ezen részét teljesen elhagyhatónak vélem, szorítkozom egy más nem kevésbé fontos kérdésre, az állategészségügy kérdésére. (Halljuk! Halljuk !) A t. földmivelésügyi minister ur tegnapi beszéde elején kiemelte ezen tárgy nagyfontosságát és igen örülök, hogy beismerte, hogy az állategészségügyre vonatkozó törvényben a közegészségre egyes hátrányok foglaltatnak, de jövőre gondja lesz rá, hogy azok eltávolíttassanak. Erre azonban beszédem folyamában később visszatérek. T. ház! Már a költségvetés általános tárgyalásánál érintettem beszédemben olyan kérdéseket, mik szorosan e tárczánál várnak sürgős elintézésre és épen ezen ügyek fontosságánál fogva vagyok bátor ismételten szót kérni, hogy a t. minister ur becses figyelmét ezekre felhívjam. (Halljak! Halljuk!) Említettem ugyan múltkori beszédemben, hogy ezelőtt pár évvel néhány orvos constatálta és a t. kormányhoz is benyújtotta ezen véleményét, hogy a sertéshizlalás a közegészségügynek ártalmára van. A kormány ezen véleményt elfogadta, magáévá tette s már évekkel ezelőtt rendeletet bocsátott ki, miszerint a sertéshizlalás kitelepítését minden községből elrendelte, anélkül, hogy az ebből eredő károkkal, az abból eredő következményekkel számolt volna, mert e rendelet végrehajtása nem a sertéshizlalás kitelepítését, hanem annak teljes megszüntetését vonta maga után. Ezen rendelet szerint azon több ezer polgár. a ki a rendelet kiadása előtt saját házánál, saját udvarában, mondjuk 50—70—100 darab sertést volt képes hizlalni, ki azt maga családjával együtt ellátta, csupán azért, hogy kis termését jobban értékesíthesse s ki mindezt 1.000 —1.500 forinttal végre tudta hajtani: most, kérdem, képes ezen összegből a községen kivül telket venni? ött a sertéshizlalásra alkalmas aklot építtetni, oda sertéseket venni, oda azok gondozására egy családot állítani. Azt hiszem, t. ház, hogy ez teljes lehetetlenség is. (Helyeslés balfelöl.) Mi volt tehát a. rendelet eredménye? Az, hogy e kis kereskedelmet abban kellett hagyni, abba is hagyta azt néhány ezer s a helyett azután néhány kőbányai milliomos, ki a rendelet megjelenése előtt 1.000-2.000 darabot hizlalt, ma már 10—15 ezer darabot hizlalt Kőbányán, ugylátszik, ott nem ártalmas a sertéshizíalás a közegészségügyre. Ez az igazság, t. képviselőház, a mit ma egy alkotmányos államban, minő Magyarország, elérhetünk. 21