Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-329

162 829. országos ülés febrnftr 8-án, szombaton. 1890. Beőthy Ákos: Elég szomorú. Wittmann János: Engedelmet kérek, ezt nem irja elő a mi közegészségügyi törvényünk; ez nem is egyéb, mint a mi kormányunk közegeinek hireskedése. (Ugy van! balfelől.) Ezt nagyon fontosnak tartom, nem egyedül azon pár ezer polgárnak érdekéből, a kik egy oly kereseti forrástól és oly jogtól fosztattak meg, a melyből — mondhatom — majdnem egyedül megélhettek, hanem azért is, mert egy pár millió azok száma, a kik addig, mig a hizlalás meg volt engedve, mig e kereskedelem virágzott, kis ter mesét, kis tengerijét, kis árpácskáját 30% al jobban tudták eladni. Ezek a rendelet megjelenése előtt becsületesen, tisztességesen meg tudtak élni, mig azóta örülniök kell és határozottan örülnek is, ha kerül bármiféle jött-ment vevője, a kinek, habár előre tudja róla, hogy meg akarja csalni, ha másutt nem, a mázsánál, eladhatja kis gabonácskáját. (Ugy van! balfélöl.) Méltóztassék meggyőződve lenni róla, hogy millió azok száma, a kiknek tönkre kell menniök és a kik tönkre is fognak menni. Hiszen a polgárság nem egyedül és tisztán a jó levegőből, nemcsak a szépségből és luxusból él, hanem keresetéből, a munkából és kereskedelemből nyeri kenyerét. (Helyeslés a baloldalon.) Biztosítom róla a t. minister urat, hogy 100 ember közül 99 inkább ott telepszik le s ott lakik szivesebben, hol a sertéshizlalás meg van engedve, mert ott, habár a levegő nem tiszta is, kenyerét megkeresheti, mint talán egy tisztább climában, a hol összetett kézzel kell néznie az eget. (Helyeslés a baloldalon.) Minden félreértés kikerülése végett azonban ki kell jelentenem és sietek is kijelenteni, mintha én és mindazok, a kiknek érdekében szót emelek, közegészségügyi törvényünket nem eléggé respeetálnók. Ellenkezőleg, épen mi respectáljuk legjobban, mert mi, a kik tenyésztéssel foglalkozunk, a kik állatokkal kereskedünk, tudjuk, mennyire mehet ez az ellenőrzési szigor indokoltan és igaz ságosan. Minthogy pedig látjuk, hogy ez a rendelet, ez az intézkedés mennyire túllő az elérendő czélon; hogy az mily súlyos csapást mért egy párezer emberre, tiltakoznunk kell az ilyen eljárás ellen. (Helyeslés balfelől.) Én már néhány izben felhoztam itt ezt a themát, de választ vagy nyilatkozatot nem nyertem. Már a múlt alkalommal, midőn felszólaltam, kértem a kormányt, hivja fel közegészségügyi közegeit, hogy mutassanak ki csak egy helyet is széles Magyarországon, a hol a sertéshizlalás következtében az egészségügyi viszonyok a legcsekélyebb százalékkal is rosszabbak volnának, mint azon helyeken, a hol sertéshizlalási nem űznek. Meggyőződésem szerint ezt kimutatni nem lehet és ha ez áll, akkor pillanatig se várjon a minister urés ne engedje, hogy ily semmitmondó üres phrasisokkal elvegyenek pár ezer polgártól oly keresetforrást, mely nélkül ők nem élhetnek meg; (Helyeslés balfelöl) hanem inkább azon legyen, hogy teremtsen minél több ilyen forrást annak a szegény népnek, melynek vállát ugy is már annyi teher nyomja, hogy majdnem összeroskad. (Igaz! Ugy van! balfélöl.) Létezik, t. ház, a nép közt ma egy oly állapot, a mely ha csak az egyszerű embert embernek tekintjük, a polgárságra is csak valamit is adunk, az egyszerű felfogás szerint is tarthatatlan és ez az a rideg, mostoha, mindig ismétlődő visszaélés a hivatalos háta'ómmal, melyet a kormány egészségügyi közegei, az állatorvos urak elkövetnek. (Halljuk!) Az állategészségügyi törvény ugyan helyes intézkedéseket foglal magában, de mig azok végrehajtatnak, a szegény nép egy hosszú secaturán megy keresztül. (Ugy van! balfelől.) Nem akarom azt bővebben indokolni, mert akkor túlságosan kellene igénybe venni a t. ház becses figyelmét. Azonban egyet röviden megjegyzek. (Halljuk !) A múlt nyáron, mikor a száj és körömfájás uralkodott, megtörtént az alföldnek egy kiváló kereskedelmi helyén, hogy néhány szarvasmarhán kiütvén a száj és körömfájás, az ugyanott levő 6 — 7 ezer darab sertésből álló hizlaló a szállítástól hatóságilag eltiltatott. Ez helyes, nincs is ellene senkinek kifogása. De mi történt azután, midőn a szállítási tilalom határideje lejárt s a teljesen kiépült és egészséges jószág szállítását törvény értelmében meg kellett volna engedni, az állatorvos látva, hogy itt néhányan pár ezer darab sertéssel vannak érdekelve, mindenféle módot, ürügyet talált, hogy a szállítást halaszsza. Sikerült is ez neki, mert elrendelése folytán minden egyes istállót mélyen fel kellett ásatni,desinfkiáltatni,a mi ott ugy történt, hogy sehol más városbanvagy községben nem vitték volna azt igy keresztül. Két hét múlva újból kijött az orvos s mert mégis talált egy- két istállót, a hol ezen nyáron még j ószág sem volt, azt is elzáratta s megtiltotta további két hétre a szállítást, mi által az illető kereskedőknek 20—25 ezer frtnyi kárt oki-zott. (Felkiáltások balfelől: Hol történt ez?) Ez Aradmegyében, Eleken történt. Tovább megyek, t. képviselőház. Kőbányáról már egy pár éven át általában az a panasz terjed, hogy ott nincs nagyobb ur, mint az állatorvos. Nyáron a legnagyobb forróságban, t. képviselőház — szükséges megmondanom, hogy indokoljam előbbi állításomat (Halljuk! Halljuk !) — a sertések lerakására hajnali 4 — 5 órára már megtörténtek mindennemű intézkedések, a vasúti közegek készen vannak mindennel, de várni kell az állatorvosra 8 óráig, előbb nem jöhet el, mert hivatalos órája csak akkor kezdődik és csupán ő miatta kell a nagy forróságban lerakni, ami gyakran nagy kárral jár. No már engedelmet kérek, de hiszen a