Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-328

328. országos ülés febrHár 7-én, pénteken. 1890. 149 mérvíí működést, mely e téren eddig kifejtetett, azt hiszem, hogy követelőbb természetű ember, a kikhez magamat is bátor yagyok sorozni, közönynek is nevezheti. Azt hiszem, mindenki igazat fog nekem adni abban, hogy egy helyes és czélszerü belpolitikának mindenütt, de legkivált Magyarországon egyik legfőbb feladatát a közgazdasági tényezők kiváló ápolása és gondozása kell, hogy képezze. A feladatot a jelen kormány, szerény nézetem szerint nem teljesítette kellő mértékben a múltban, (Ugy van! a smélső halon) nem teljesíti kellőkép a jelenben sem, (Ugy van! a szélső balon) vagy legalább nem teljesíti oly mérvben, mint azt egy kiválóan földmívelő ország kormányától joggal elvárhatjuk. (Ugyvan! Ugy van! a szélsőbalon.) Hogy a kormány oly keveset tett eddig a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, abban alighanem része lesz azon közömbös, egykedvű magatartásnak, a melyet a t. ház földbirtokos tagjai a mezőgazdasági érdekekkel szemben rendesen tanúsítottak. (Élénk helyeslés a szélső balon) Legtávolabbról sem akarok ezzel szemrehányást tenni legközvetlenebb collegáimnak, mert hiszen magam is a ház földbirtokos tagjai közé tartozom. Igen jól tudom, hogy engem erre semmi fel nem jogosít. Annyit azonban tudomásukra kívánok hozni, hogy az ország gazdaközönsége nem győz eleget csudál kőzni e különös jelenség felett. A házon kivül élő földbirtokosok sehogy sem tudják megérteni, hogy egy kiválóan földmívelő országnak legnagyobbrészt — és itt hozzáteszem, hála Istennek, legnagyobbrészt — földbirtokosokból álló parlamentje min dennel részletesebben és szivesebben látszik foglalkozni, mint épen mezőgazdasági dolgokkal. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Hogy a t. ház földbirtokos tagjai, a földbirtokos osztály, tehát némi részben a saját érdé keiket is mindig háttérbe hagyták szorítani, ez, tudom, hogy sokaknak igen tetszik. (Igaz ! a szélső balon.) Némelyek igen szép, igen nemes eljárásnak tartják. De én éi velem együtt igen sokan azt hiszszük, hogy az önzetlenségnek, a szerénységnek ezen túlságos mértékben való gyakorlása nem hasznára, de kárára szolgált ezen országnak. (Ugy van! a szélső balon.) Mert higyje el mindenki, hogy hiába fogjuk Magyarországot a legmodernebb jogállammá is kifejleszteni, hiába fogjuk a legjobb közigazgatás reformját is megvalósítani, ha arról nem fogunk gondoskodni, hogy a nemzet zömére, a gazdaközönségre elviselhetlen terhek ne nehezüljenek — pedig erről nagyon kevéssé gondoskodnak — akkor egy erős, egy életképes Magyarországot, egy olyat, mely a megpróbáltatások esetleg bekövetkezhető nehéz napjait is becsülettel átélhesse, nem fogunk megalkotni sohasem, (Ugy van! a szélső balon.) Jól tudom, hogy kényes kérdést érintek és nem szeretném, ha akár a ház falain belül, akár azokon kivül félreértenének. Sietek tehát megjegyezni, hogy távolról sem kiyánom én a mezőgazdasági érdekeknek a többi érdekek elnyomásával együtt járó, valami különös előtérbe tolását, habár őszintén megvallom, hogy Magyarországon, mint kiválóan földmívelő országban még ezt sem tudnám egészen jogtalan kívánságnak declaráíni. (Helyeslés szélső balfelől) Azonban, a mit én óhajtok, a mit én gyenge szavam egész erejével sürgetek, az csupán az, hogy ezen kérdések, melyek eddig fájdalom el voltak hanyagolva, egyszer valahára az őket méltán megillető figyelemben, az általuk ma inkább, mint valaha igényelt és szükséges támogatásban minél előbb és minél hathatósabb mérvben részesüljenek. Nem f.karom a t. ház pzives figyelmét összehasonlításokkal fárasztani, habár mindig tanulságos dolog | vizsgálni, mit tettek mások és ezt összehasonlítani I azzal, hogy ugyanazon idő alatt mit csináltunk mi. Annyit azonban engedjen meg a t. ház, hogy egész röviden felsoroljam, mi történt például Poroszországban mezőgazdasági téren 1875 óta, tehát ugyanazon 15 év alatt, a mióta mi egy állandó és erős kormány üdvös voltának oly bőséges mértékét élvezzük, hogy igen sokan már meg is csömörödtek tőle. (Derültség szélső balfelől.) Poroszágban 1875-ben felállíttatott egy, a ministernek közvetlenül alárendelt állategészségügyi bizottság, 1876-ban egy központi lápbizottság „central Moor Comission" név alatt és egy ennek alárendelt lápkisérleti állomás, 1879-ben a talajjavítási hitel előmozdítására járadék-bankokat létesítettek. 1880-ban megalkottatott egy mező- és erdőrendb'ri törvény; 1886. április 26-iki törvény egy 100 millió márkás alapot bocsátott a kormány I rendelkezésére, a melylyel az azt a nagyszabású telepítést eszközli, melynek köztudomású czélja, Poroszország keleti tartományaiban a német elem túlsúlyát biztosítani vagy a mennyiben az elveszett volna, visszaszerezni. Az agrár vámokat melyekkel a német kormány a megtámadott mezőgazdaság védelmére sietett 1879-ben és melyeket azóta köztudomásúlag már kétszer emelt, előbb 1885-ben, azután 1887-ben, azt hiszem, felesleges említenem, mert azok fájdalom oly közelről és oly sajnosán érintettek bennünket, hogy mindenki kénytelen volt róluk nagymértékben tudomást szerezni. Hogy a német gazdasági egyesületek jövedelmük jóval több, mint felét folytonosan államsegélyekből merítik, azt ugy hiszem, igen jól tudják a t. ház tagjai. Én ezen általam valószínűleg csak igen hézagosan elősorolt működését Poroszországnak nem merem a mi 15 év alatt kifejtett működésünkkel összehasonlítani, mert attól tartok, hogy az összehasonlítás igen kedvezőtlenül ütne ki ránk nézve. Ha azonban akár a t. minister ur, akár a t. túloldal bármely tagja nagyobb bátorságot tanúsítana nálamnál és ez összehasonlítást meg merné tenni s pláne ugy tudná megtenni,