Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-327

130 327. országos Qiés február fUán, csütörtökön. 1890. egyedül hozzám tartozik — most itt semmi határozott ígéretet nem teszek, de megmondom nyíltan azon meggyőződésemet, hogy ha valamely irányban intézkedni szükségesnek találjuk, azon intézkedés helyes iránya, amely általánosan megnyugtató és a mely a régebben annyi viszálynak magvát magában rejtő kérdést ily módon elintézte, csak az lehet, ha valamely kellő módon az 1868: LIII. törvényczikk 12. §-a rendelkezésének pontos végrehajtását világos intézkedések által minden irányban biztosítja. (Általános helyeslés.) Ez az, a mit én helyes intézkedésnek tartok. Ezután a lelkészek tudni fogják, hogy minő situatioja van épen ezen intézkedés megszegésének és egyszersmind azon következményeknek teljes tudatában járhatnak el. (Általános élénk helyeslés.) Zay Adolf jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) A jelenleg fenforgó tárgyra nézve kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a t. igazságügyminister ur nyilatkozatát az érintett törvény fentartására nézve, hogy tudniillik a mig annak módosítására más irányban, mint Komlóssy t. képviselőtársam érintette, szükség nem lesz, az fentartassék, én is helyeslem. Ha azonban bekövetkeznék az idő, midőn azon szakasznak felvilágosító értelme ellenére is folyton és folyton súrlódások történnének a hitfelekezetek között, eljövend az idő, el kell jönnie, a midőn be fogja látni ezen nemzetnek közvéleménye is, hogy az anyakönyveknek a polgári hatóságok által való vezetése lesz azon egyetlenegy mód, a mely a hitfelekezetek lelkészei által — netalán maguk a hitfelekezetek ellenére — okozható ily súrlódásoknak elejét veszi. Ez az, a mit e tekintetben kötelességemnek tartottam elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi felszólalásra késztetett, az tulaj donképen a t. igazságügyminister urnak tegnap Polónyi t. képviselőtársam irányában tett második felszólalása. (Halljuk! Halljuk!) Már tegnap kívántam nyilatkozni; azóta néhány óra eltelt s én mindig tudom jól meggondolni azt, a mit mondani óhajtok. De legjobb meggyőződésem szerint s bár én a tűzre olajat önteni nem kívánok, azon véleményben vagyok, hogy rövid felszólalásom talán használni fog a jövőre nézve is a tanácskozás tisztességes modorának folytatására nézve, egyik és másik helyen kivétel nélkül. Ezért tartom kötelességemnek rövid megjegyzést tenni a t. igazságügyminister ur egyik tegnapi kijelentésére. (Helyeslés balfelöl,) A t. igazságügyminister ur ugyanis ezeket mondotta — ha a lapokból jól értesülük — : „Márpedig a t. képviselő urnak nemcsak irányomban, de saját pártja irányában is kötelessége volt (Helyesés jobbfelől) meg nem engedni sem azt, hogy ezen gyanúsítás, mely mint mondám, a tisztességes modor határaiból ki van zárva, ráragadjon a pártra, mintha az határozta volna el; sem pedig azt, hogy a párt olyasmit, a mit én most nem veszek fejtegetés alá. .... Lukáts Gyula: Andrássy Manóval beszélt igy a minister ur? Madarász József: ... a mit és e tekintetben bármikor kész vagyok bárkire is hivatkozni, maguk sem fognak észszerűnek talállni." Nekem véleményem, hogy a t. minister ur használhat képviselőtársai irányában oly modort, a milyent jónak lát; mondhatja a helyett, hogy „megkívánom" vagy „nem kívánom elhalasztani az alkalmat" — azt, hogy „nem tűröm" ; mondhatja e helyett: „kérem a szíves felvilágosítást" ezt, hogy „megkövetelem". Ez a vérmérséklet dolga, miként megengedjük magunknak, ha nem helyes is, természetes, el kell másoktól is tűrnünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem én csak azt az egyet ajánlom figyelmébe a t. igazságügyminister urnak, hogyha egy képviselőt, mint képviselőt jónak lát is kihivólag megtámadni, ne vegyítse bele egyúttal a a pártot, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) a melynek megbízásából a képviselő — tudja a minister ur is — hogy beszélt. Én a magam részéről mondom — de ugy tudom, t. barátaim nem fogják ellenezni, (Helyeslés a szélső baloldalon) a mit nyilvánítok — mind a gyanúsításra, mind a tanácskozás tisztességes modorára nézve — engedjen meg a képviselő és minister ur — ez a párt tudja kötelességét. Ha a megbízott egyén nem felel meg minden nyilatkozatában a párt többsége érzületének, ez a párt többször jelét adta már annak, hogy öníagja ellenében is férfiasan megmondja észrevételeit. (Ugy van! a szélső baloldalon,) Azonban engedjen meg, csodálkozom is, hogy (Halljuk!) mikor Polónyi Géza képviselőtársam február elsején mondotta azokat a szavakat és a t. igazságügyminister ur — legalább, mint s kormánypárt „Kenizet"-e beszéli — azon napon gróf Apponyit liliputivá tette, Polónyit pedig majdnem összemorzsolta, (Derültség a szélső baloldalon) a t. minister úrból csak február 5-én tör ki ez a kihivó magaviselet. (Ugy van! a szélső balon.) De ez a t. minister ur dolga; én csak, a mint említem, azt kívántam megjegyezni, hogy jól tudja a minister ur, ha valamely párt valakit megbíz, nem szabja meg minden szavát, hogy mit mondjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ismétlem, ha eddig a párt nem nyilatkozott Polónyi képviselő ur ellen, jele, hogy meg van elégedve nyilatkozataival. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Hogy pedig mi a gyanúsítás és mi a tisztességes modor, engedjen meg a t. minister és képviselő ur, de én legalább erre nézve tanácsot ő tőle sem nem kérek, sem el nem fogadok, (Élénk