Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-327

S27. országos ülés fefcruár 6-án, csütörtökön. 1890. 131 helyeslés a szélső baloldalon.) A t. minister ur maga hívja fel a házat, hogy ne beszéljünk ily hangon egymással, hanem beszéljünk tisztességes modor­ban. Engedjen meg, mindenki,még a legnagyobb tehetség is hibázhat és a t. minister urnak való­színűleg már a véralkata olyan, hogy nagy tehet­ségénél fogva, ha a véralkat hibára ragadja, annál nagyobb a hiba, melyet elkövet. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Én hát jó szándékkal és tehetségeinek elisme­résével, a mit mindenkor szívesen tettem, köte­lességemnek tartottam röviden kinyilatkoztatni, hogy abban, a mi a pártot és megbízottját illeti, abban ön, minister ur, mint képviselő, nem lehet biró, (Helyeslés a szélső balon) abban bíró e párt maga. Ezek azok, miket a parlamenti kötelességre vonatkozólag megjegyezni el nem mulaszthattam. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki jó szándékkal szólal fel, mint az előttem szólott kép­viselő ur mondta, azt én mindig méltányolom és illő elismeréssel veszem. Hanem megvallom őszin­tén, kevesebb jó szándékkal is megelégedtem volna, (Derültségés tetszés jobbfelől) de hogy nagyobb figyel­met fordítson beszédem elolvasására, azt már mégis megvártam volna. (Helyelés jobbfelöl.) Tehát inkább a jó szándékból kevesebbet, a beszédnek figyelmes elolvasását pedig nagyobb mértékben. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert először is, t. ház, én sem a gyanúsítást illetőleg, sem a modorra nézve a pártnak tanácsot nem adtam. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.)Ennélfogva t. képviselőtársam tisztán a levegőben áll, midőn nem fogadja el azt, a mi nem adatott. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Ettől a fáradtságtól beszédemnek némi figyelembe vételével megkímélhette volna magát. (Tetszés jobbfelől.) A mi pedig a másodikat illeti, t. ház, a pártot én nem vegyítettem bele s egyáltalán semmi közöm ahhoz, milyen egyetértésben vannak a párt és Polónyi képviselő ur az általa vállalt mandátum teljesítésére nézve. (Derültség és tetszés jobbfelől.) Hanem irányomban két kifejezés alkalmaztatik, a melyeknek egyikére "nézve azt mondottam, hogy okszerűtlen, a másikra pedig azt mondottam, hogy a tisztességes vitatkozási modor határaiból kivan zárva és ha ismételt felszólalásnál az mondatott, hogy az illető képviselő ur a párt nevében és meg­bízásából beszélt, akkor az ilyen kifejezésekkel szemben egy minister egészen más helyzetben vau, ha azt egy képviselő maga nevében teszi s egészen más helyzetben van, ha annak súlyát az képezi, hogy egy egész párt nevében történik ez a ki­jelentés. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) A mit az első esetben el lehet nézni — hanc veniain damus peti­musque vicissim — abban az esetben, ha az, mint pártkijelentés szerepel, elnézni nem szabad (ügy van! jobbfelől) és meg fogja engedni, egész jó akarattal mondom — elnézni soha hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ennélfogva t. képviselőtársam megint láthatta volna, hogy egészen téved beszédem értelme iránt, midőn azt hiszi, hogy én be akartam volna avatkozni e párt és Polónyi képviselő ur viszonyaiba. A mi már most azt illeti, hogy miért nem az első nap és miért tegnap tettem ezt felszólalásom tárgyává, az igen egyszerű. Méltóztassék a dolog­nak történeti lefolyását tekinteni. Tegnap Roszner képviselőtársam felemlítette azt, hogy ez csak mégis helytelen dolog egy még nem ismert, indokaiban nem is tudott javaslatra már előre kimondani, ha a ministernek ilyen lenne a javaslata, akkor őt ilyen meg amolyan indok vezetné, a melyet minden körülmények között kizártnak kell tekinteni, mig azon ministert tisztességes embernek tartják és (Igaz! ügy van! jobbfelöl) olyannak, a ki kötelességét és közhatalmát, a melyet kezébe adnak, azon szempontok szerint gyakorolja, a mint kötelessége. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt Roszner t. képviselőtársam felhozta. A helyett már most, hogy az első napon használt kifejezést a képviselő ur belátása szerint igy - amúgy felvilágosította vagy enyhítette volna — ezt nem tette, hanem egészen nyomatékosan ismételte, hogy ő a párt megbízásából beszélt és nyilatkozott és ezt a kijelentést egyéb kijelen­téseitől nem választotta külön. Már most kérem ... Polónyi Géza: Nem volt szó róla! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ez exacte igy történt; ha nem igy történt, tessék felállani és megczáfolni. (Helyeslés jőbbfeLl.) Ilyen körülmények közt, t. ház, mint t. képviselőtársam­nak volt szerencsém mondani, nem vérmérsékletem folytán, hanem kötelességem tudatában (Helyeslés jobbfelől) és tudva azt, hogy semmi esetben sem szabad, ha hatályos működést akarok kifejteni, megengednem, nem szabad szó nélkül hagynom, ha nem akarom, hogy működésem előre a gyanú­sítás legalacsonyabb niveaujára szoríttassák. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezért szólaltam fel és fel is fogok jövőre is szólalni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Méltóztassék megengedni — mert provocálva vagyok rá hogy felszólaljak, (Halljuk!) Nagyon sajnálom, t. ház, hogy kény­szerített a minister ur arra, hogy nyilatkozzam, mert őszintén megvallom, nem szándékoztam e kérdéshez hozzászólani. Most sem szándékozom semmivel többet mondani, mint a következőt: a t. minister ur subsummálta nekem azt, hogy nem ismert javaslattal szemben gyanúsítottam és sub­summálta azt a kifejezést, hogy korteskedéssel vádolom. Ez a két dolog az, a mi őt bántotta, Az egyikre nézve megjegyzem, hogy köztudomás 17*

Next

/
Thumbnails
Contents