Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

826. országos ülés febrnár 5-én, szerűén. 1890. 117 indokait tudja, kimondja, hogy az ezen állással és az ahhoz fűződő kötelességekkel összeférhetetlen, tehát elítélendő motívumokból keletkezett. (Hosiszan tartó zajos helyeslés jóbbfelől.) Határozott felvilágosítást követelek arra nézve : kiterjedt-e erre a párt megbízása vagy nem, mert ehhez fogom alkalmazni későbbi feleletemet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gulácsy Dezső: A szavakat nem adja a párt az illető szájába. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Magam is ezen véleményben vagyok, kivéve, hogyha a párt egy határozati javaslatot ad az illető szájába. De ha valaki azt mondja, hogy a párt nevében nyilatkozom, akkor magánfelfogását attól élesen el kell különíteni, különösen akkor, midőn egyéni éle van és másokat elítélést megérdemlő motívumokkal vádol, (Igaz! JJgy van! jobbfelöl) mert az nem közömbös dolog, legalább az én helyzetemben, hogy itt ezt meghalljam, hallgatólag megengedjem és elhallgassam. {Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) A mig én ezen helyen ülök és a mig kész vagyok ezen állás terheit és felelősségeit viselni: legyenek meggyőződve, addig semmiféle pártolás vagy helyeslés kedvéért a megtámadásnak ilynemű modorát el nem tííröm, (Hosszan tartó zajos helyeslés és tetszés jóbbfelől. Mozgás a szélső balon.) Én azt a ministert, a ki megengedi, hogy elhatározására előre azt mondják, hogy az köte lességével semmi körülmények között össze nem egyeztethető motívumokból keletkezett, egyenesen olyannak tartom, a ki vagy nem bir érzékkel állásának felelőssége és kötelességei iránt, vagy ha bir és ezt szó nélkül tűri, csakugyan méltó arra, hogy erről a helyről elmenjen. (Helyeslés. Élénlí tetszés jóbbfelől.) Engem, t. ház, csak az utolsó incidens hozott abba a hitbe, mintha erre is niegbizása lett volna a t. képviselő urnak. Mert az ellen, hogy Debreczent tartják helyes székhelynek — és a mint hallottuk, tartja egyik-másik képviselőtársunk ezen az oldalon is — az ellen nekem ebből a szempontból semmi kifogásom nincs, elismerem, e mellett fontos tárgyi érveket is lehet felhozni. Már most vissza akarok térni magára a költségvetésre. (Halljuk ! Halljuk !) Az egész vita folyamában ugy értettem, hogy az igazságügyi programra ellen, azaz a teendők és azok sorrendje ellen a t. házban felszólalók részéről semmi lényeges kifogást nem tettek; sőt ellenkezőleg, örömmel tapasztaltam — és senki sem veheti tőlem ezt az örömet rossz néven — hogy a ház több oldaláról nagy vonásokban a teendők ezen sorrendjére és módjára helyeslést fejeztek ki. Volt ugyan egy felszólaló, Polónyi Géza t. képviselő ur, a ki ettől eltérő igazságügyi programmot említett fel. Erre beszédem folyamában, bármilyen rövidre is kell azt szabnom, az időre való tekintettel, vissza fogok térni. (Halljuk ! Halljuk!) Bár helyeselték is nagyban és egészben az igazságügyi programmot, de annak kiegészítése iránt kérdéseket intéztek hozzám, a melyekre kötelességemnek tartom felelni, mert jogosultságukat teljesen elismerem. E kérdések első sorban azt a két nagy törvényjavaslatot illetik, a melyekre nézve én a reconsideratiot magamnak kötelességem szerint a múlt évi költségvetés alkalmával fentartottam. Az egyik az öröklésről, a másik a büntető eljárásról szóló törvényjavaslat és gondolom, első sorban Polónyi t. képviselőtársam tett erre nézve kérdést hozzám, valamint az ügyvédi rendtartásról és a bírói fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslatokra nézve is. Legyen szabad tehát mindenekelőtt az elsőről nyilatkoznom (Halljuk ! Halljuk!) és az öröklési jogra vonatkozó ezen nyilatkozatomat a magánjog codincatiójára és az e körül követendő eljárásra vonatkozó nézeteimmel kibővítenem; mert érzem, hogy a t. háznak ebben az irányban is az igazságügyi politika czélpontjai és általam helyesnek tartott menete iránt felvilágosítással tartozom. (Halljuk! Halljuk!) Midőn tárczámat átvettem, az öröklési javaslatnak két, hogy ugy mondjam, complementirozó, kiegészítő javaslatára, tudniillik az örökösödési eljárásra és az életbeléptetési törvényre nézve, a már elődöm által adott megbízásokat megújítottam. Megújítottam több okból, mert tudtam azt, hogy bármi legyen eredménye a megfontolásnak, melyet fenn kellett magamnak tartanom, minden körülmény között azon munkálatok becse és törvényhozási használhatósága meg fog maradni. Másodszor pedig megújítottam a megbizást azért, mert különösen az életbeléptetési törvénynyel kapcsolatos intézkedéseknél egy dologról akartam meggyőződni, a melyre nézye — megvallom — nagy kételyeket tápláltam. És ez arra vonatkozik, hogy vájjon helyes-e az örökösödési jognak a családjogtól elválasztott külön megalkotását e háznak javaslatba hozni. Ezen megbízáson csak egyet változtattam —• a mi talán elég lényeges volt — és ez abban áll, hogy mivel az életbeléptetési javaslat conceptiója oda vonatkozott, hogy abban egyszersmind a családjogból némely intézmény excerptive, azaz nem teljesen szabályoztassék s csak némely határozatok töredékesen vétessenek át, tudniillik olyan határozatok, a melyek nélkül magának az öröklési jognak életbeléptetése jogzavar előidézése nélkül helyesen nem letséges, én ellenkező nézetet vallok és azt mondtam, hogy már csak technicai okokból is, ki kell választani ezen családjogi szabályokat az életbeléptetési törvényből és egy családjogi novellába foglalni és