Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-326
118 826. országos ülés február 5-én, szerdán. 1890. pedig nem excerptive, nem egyes töredékes tételeket venni fel abba, hanem felvenni mindazon jogintézményeket, melyeket szükségesnek tartunk a családjog köréből szabályozni, hogy az öröklési jog életbeléptethető legyen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szabályoztassék tehát az nem töredékesen és ideiglenesen, hanem úgy, hogy azután a családjogba annak teljes szabályzása alkalmával átvehető legyen. Erre vonatkozott a megbízás megváltoztatása. Azonban, t. ház, minél inkább előre haladt ezen családjogi novella előkészítése, annál visszatarthatlanalbb lett előttem — és ha a t. ház előtt feltárhatnám egész részletéhen, azt hiszem, a ház előtt is — az a meggyőződés, hogy itt nem a jó és jobb közt van a választás, hanem a közt, hogy hibát követnénk el, ha a törvényhozásnak azt ajánlanám, hogy az öröklési jog a családjog némely intézményének excerptiv vagy nem excerptiv szabályozásával külön életbeléptettessék s ez által nemcsak magában az új öröklési jogalkalmazásánál teremtetnének bajok és zavarok, hanem a családi jog terén jogbizonytalanságnak s a jogállapot megingatásának'oly állapotát érnők el, a mely bizonyára semminemű törvényhozás czélzatában nem lehet akkor, midőn a reform megvalósítása által épen véglegesen rendezett 'állapotokat akar teremteni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Meggyőződtem a kidolgozás közben arról, hogy azon családjogi intézményeknek, melyeket az öröklési joggal múlhatatlanul rendezendőnek tartottak, megnyugtató kidolgozása más és más részleteknek egyidejű kidolgozását is feltételezi és a részletek egy csoportjának ^kidolgozása feltételezi oly teljes penetrálását a családi jognak, minőt a teljes megalkotás; e nélkül hiányzik a belső összhang biztossága, hiányzik a bizonyosság, hogy nem ötletszerűleg járunk el, meggyőződtem arról is, hogy e novellához megkívántató fáradság és szellemi munka nem áll semmi arányban az eredményhez, mégis csak toldott művel lehetne a törvényhozás elé lépni. És mi ennek a meggyőződésnek alapja, t.ház t ? Ha a t. ház előtt részletekkel állhatnék elő, erre külön beszéd kellene, melyben pusztán és egyedül ezen tárgygyal foglalkoznám s annak másfél vagy két órai keretében — azt hiszem — meggyőzhetném a t. házat ezen állítás helyességéről. így azonban szabadjon csak a nagy, irányadóbb szempontokat elmondanom. (Halljuk! Halljuk!) A családjog és az öröklési jog között — és ne felejtsük el, hogy itt állandó alkotásról van szó •— olynemíí szoros összeköttetés, connexitas áll fenn, a minő nem áll fenn ez öröklési jog és a magánjog többi részei között. Mert connexitas és connexitas köztyan különbség. Elvégre, t. ház, nemcsak a házban ülő jogászok előtt, de minden képviselő előtt semmi kételyt nem szenved az, hogy az öröklési jog a magánjog többi részeivel, például a kötelmi és dologi jog intézményeivel is áll bizonyos összefüggésben, sőt azt merem mondani, hogy bizonyos irányban összefüggésben kell állani a magánjognak a magánjog rendszerén kivül álló jogintézményekkel és tételekkel bizonyos mértékig. Hanem ez az összefüggés és amaz összefüggés közt, a melyben az öröklési jog a családjoggal áll, [igen lényeges és a törvényhozási eljárásra döntő különbség van. Mert mig az első összefüggés olynemfí, hogy ugy mondjam, olyan, hogy ha már nem léphetünk az egyetemes megalkotás terére a magánjogi codex tekintetében: a dologi és a kötelmi jog szétválasztása a családi jogtól és az öröklési jogtól lehető zavar nélkül, ez legfölebb csonkäságot eredményez, melyen annak idején a további codificatio segíthet. Például, ha a családi vagy öröklési jogban azt a tételt látjuk, hogy a férj nejének hozományán, vagy az apa gyermekének vagyonán, vagy az örökös az utóörökléssel korlátolt vagyonán haszonélvezeti joggal bir, a magánjogi felfogás teljességére kétségkívül nyereség az, ha a haszonélvezeti jog egyszersmind törvényesen szabályozva van, ugyanakkor, midőn ez a szabályozás a család- vagy az öröklési jogban kimondatik; de ha ez nincs szabályozva, ez elvégre oly csonkaság, a mely pótolható és az öröklési vagy családi jog alkalmazásában zavart nem okoz. Egészen másnemű azonban az összefüggés a családi és öröklési jog között. Az öröklési jognak egy tetemes része tulaj donképen nem egyéb, mint két, a családjogban szabályzóit kapcsolatnak: a házastársi és rokonsági kapcsolatnak, érvényesülése a vagyonban a halál után. Már most a házastársak helyzetét véve, azt kell mondani, hogy az, a mit a házastársi viszonyból kifolyólag a családjog egyik vagy másik házastársnak vagyonilag biztosít és az, a mit halál esetére az öröklési jog biztosít, egymást kiegészítő, egy alapgondolatból eredő, egymással egyensúlyba hozandó és részleteiben összecombinált jogtételekkel kell, hogy szabályoztassék s nem lehet a házastársi viszonynak pusztán csak a halálesetre való vagyonjogi következményeit szabályozni, a nélkül, hogy azon alapgondolat iránt a maga teljességében részletes tételeiben és összefüggésében tisztában volna a törvényhozó, hogy minő lesz e viszonynak vagyonjogi következése az élők között) De tovább megyek, nézzük a rokonsági viszonyt. A rokonsági viszonynál a rokonsági összeköttetésnek következései érvényesülnek az öröklési jogban. De akármelyik öröklési folyományát veszem a rokonsági viszonynak, mindegyik összefügg a családjog szabályozásával. Nemcsak összefügg, de egyenes előfeltétele, alapja a családjogban van szabályozva és a mint szabályozva van ott, attól függ az öröklési következmény is. Arra, hogy minő az összefüggés, mindjárt rá fogok
