Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

116 326. országos ülés február 5-én, szerdán. 1890. tétben mondottam, azt a függetlenségi és negyven- I nyolczas párt hivatalos értekezletén egyhangú pártmegállapodás alapján mondottam. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Báró RosznerErvin: Sajnálom! Polónyi Géza: Felkérem tehát a képviselő urat, hogy jövőre legalább ily természetű insinuatiókkal élni ne méltóztassék, mert ezek politikai hitelt érdemlőség discreditáläsára vezetnek, pedig, hogy ezt akarná, róla fel nem tételezem. Ezt kötelességemnek tartottam megjegyezni és felkérem t. képviselő urat, hogy ezt tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! (Derültség jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mivel nincs napirenden az a kérdés, melyet most csak ugy incidentaliter, bár igen Lővén, hozott fel két előttem szólt képviselő ur, idő előttinek tartottam ahhoz hozzászólani, (Helyeslés) hagyván tehát ezt akkorra, mikor a törvényjavaslat be lesz nyújtva. (Helyeslés.) Ezúttal csak azért kérem egy pár perezre a t. ház figyelmét, mivel az előttem szólt t. képviselő ur engem személy szerint megnevezett és velem szemben az udvariassággal épen ellenkező személyeskedő kifejezést használt, melyet ezennel vissza kell utasítanom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mit én közbeszóltam, az nem a személyre, hanem a tárgyra vonatkozott s azt tartalmazta, hogy az históriai jog, hogy Debreczenben volt kerületi tábla. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Sértettem ezzel személyt, vagy mondtam ezzel nem igazat? Vagy tán okot szolgáltattam arra, hogy a képviselő ur erre személyeskedéssel feleljen? Tudtommal erre én egyáltalában nem szolgáltattam okot, mert csak azt igyekeztem vele visszatromfolni, a mit a képviselő ur — czélozva sohasem szégyenlett történetírói mivoltomra — arra nézve mondott, hogy tanuljam meg először a kerületi tábla történetét megismerni. Engedelmet kérek, én teljes szerénységgel hajlok meg a volt váradi jogakadémiai tanárnak tudománya előtt; de ítéletére bizom a magyar közönség azon részének, a mely a magyar történelmet szokta olvasni, azt, hogy hazánk történelmének megírására én, vagy pedig a t. képviselő ur tett-e több szolgálatot? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezt megítélni nem vagyok illetékes; ítélje meg a magyar közönség, de a személyes vádat vissza kell utasítanom. Ha azonban én a t. képviselő úrtól valamit tanulhatok, az csak a meghunyászkodás és a hizelgésben való mesterkedés. (Zajos tetszés, helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások jobbról: Rendre! Rendre !) Báró Roszner Ervin: T. ház! A mi azt illeti,hogy én megjegyeztem, hogy a képviselőintanulja meg, hogy a kerületi táblának miféle alkotása volt, higyje el a t. képviselő ur, erre nekem I jogom volt, mert a t. képviselő ur a „történelmi jog"-ra vonatkozó közbekiáltással erre utalt. Erről azonban nem szólok. De szólok arról, a mitat. képviselő ur jónak látott felhozni velem szemben, szólok azon tisztességtelen insinuatióról (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) s azt ezennel teljes önérzettel visszautasítom, mint rágalmat. (Helyeslés jobb felöl.) Egyébként erre a t. képviselő urnak csak azt mondom: ,,Wie der Schelm ist, so denkt er". (Élénk helyeslés jóbbfelöl. Nagy zaj a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Méltóztassék adatokat felhozni, hogy kinek hízelegtem én ugy, mint a képviselő ur. (Nagy zaj jobbfelöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyára nem kedvező körülmény az, hogy épen az imént lefolyt incidenssel és Polónyi képviselő ur imént tett felszólalásával kapcsolatban, ezt a debreczenváradi kérdést én sem hagyhatom most már észrevétel nélkül, a mint talán észrevétel nélkül hagyhattam volna a törvényjavaslat tárgyalásának idejéig. Nem hagyhatom pedig azon okból, mert én ugy értettem a t. képviselő ur felszólalását, hogy azokat, a miket beszédében arra nézve mondott, hogy Debreczenbe vagy Váradra helyeztessék-e a kormány leendő tervének javaslata szerint a királyi tábla, a pártnak megbízásából mondotta. Én nem is kételkedem, nem is kételkedtem szavaiban. De, t. ház, én sem most, sem a jövőben erről a helyről, a kérdéseknek olynemű tárgyalását, a mint Polónyi t, képviselő ur ezt a kérdést tractálta, akár a párt megbízásából, akár nem, visszautasítás és szó nélkül nem hagyhatom, (Hoszszan tartó zajos helyeslés jobbfelöl.) Ha a t. képviselő ur felszólalását jól értettem, a képviselő ar a párt megbizásábóí mondta, hogyha netalán a kormány javaslatában a kir. tábla székhelyéül Nagyvárad lenne javaslatba hozva és nem Debreezen, akkor ez csak két okból lehet; az egyik ok az, hogy én Nagyváradon születtem, a másik az, hogy NagyVáradon kortesszolgálatokat kell megjutalmazni, a mely kortesszolgálatok alatt természetesen azt érti, hogy a ministerelnököt ott több izben megválasztották. Ezt is a párt megbizásábóí mondta? (Elénk derültség jóbbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Mert az ellen nekem semmi kifogásom nincs, az csak a meggyőződés processusára vonatkozik, ha egy párt, még mielőtt egy törvényjavaslatot látott volna, a javaslat egyik vagy másik részének helyességéről vagy nem helyességéről eleve nyilatkozik. (Tetszés a jobboldalon.) Ehhez joga van, bár az objectiv alapokon épülő elhatározás mindenesetre jónak találta volna megvárni a törvényjavaslatot és annak indokolását. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) De ehhez joga van és ebben semmi sértőt nem látok, ellene nem is lépek fel. De már ahhoz semmi pártnak el nem ismerem a jogát, hogy mielőtt elhatározásomat és annak