Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-326
326. országos ülés febi leti tábla? A t. képviselőtársam jól tenné, ha először megismerkednék azzal, hogy mi az a kerületi tábla, mert ugy látszik, nem tudja, hogy az nem volt felebbezési fórum. És hogyha már másodfolyamodású törvényszékről beszélünk, akkor a történeti előzmények is Nagyvárad mellett szóknak, (Halljuk!) mert a német világban megpróbálták a másodfolyamodásű törvényszéket Debreczenben, de pár évi tapasztalat után kénytelenek voltak átvinni Nagyváradra, Thaly Kálmán: A németnek jobb Várad! Báró Roszner Ervin: Különösen súlyt helyezek arra, hogy a vádlottak száma milyen a két törvényszék területén. (Halljuk!) A debreczeni törvényszék területén volt 1886-ban 5.410 vádlott, a nagyváradién 14.074; 1885-ben Debreczen területén 4.234, Nagyváradén 11.803; 1884-benDebreczen területén 8.303, Nagyváradén 12.081; j 883-ban Debreczen területén 3.953, Nagyvárad területén 11.511; 1882-ben Debreczen területén 3.090, Nagyváradén 10.623; 1881-ben Debreczen területén 2.856, Nagyvár.!d területén 9.552. Tehát hat esztendő alatt a két törvényszék területén a vádlottak száma összegezve a következő viszonyt mutatja fel: Debreczen területén 23.846, Nagyvárad területén pedig 69.644. Erre tessék aztán azt mondani, hogy ez nem tárgyilagos érv, (Helyeslés jobbfélől) hogy kortesérdemek jutalmazása lesz, ha Nagyvárad kapja meg a székhelyet. De nézzük meg a távolsági viszonyokat is, t. ház! (Zaj szélső halfelöl és felkiáltások: Nem halljuk! Hangosaiban!) Nem hallják, mert nem akarják hallani. Tessék nyugodtan lenni és hallani fognak. Az ilyen ingerültség mindig a gyengeség jele. A hol az argumentumok kifogynak; a hol egy város mellett az érdekeltség lép előtérbe s a hazafiság érzéke eltompul s az országos érdek háttérbe szorul, ott aztán elejét akarják venni a tárgyilagos vitatás higgadt lefolyásának. (Tetszés a jobboldalon.) De nézzük meg a távolságokat (Halljuk!) az érdekelt kerületekben. Zilahtól Debreczenig van 162 kilométer, Zilahtól Nagyváradig 182 kilométer, a különbség 27 kilométer. Szathrxártól Debreczenig van 106 kilométer, Szathmártól Nagyváradig 133, a különbség 27 kilométer, vagyis oly csekély különbségek, a melyek még kocsin megtéve sem jöhetnek nagyobb beszámítás alá. Ha pedig a szilágysomlyó-margitai vonal kiépülne, akkor épen az ellenkező arány fogna előállni s a különbözet épen Nagyvárad javára mutatkoznék. És milyen a különbség másfelé, t. házr (Halljuk!) Gyuláról— Békés megyéből — Nagyváradra 73 kilométer, Debreczenbe 177 kilométer, vagy egy másik vonalon 185 kilométer; tehát 104—112 uár 5-én, szerdán. 1890. \ \ e kilométer különbség az, a mit meg kellene, hogy tegyen Békésmegye s Bihar vármegye legnagyobb részének lakossága. Egy városnál, mely magyar királyi tábla székhelyéül van kiszemelve, a vasúti összeköttetés mindig nagy szerepet játszik. Es valóban oly vasúti összeköttetéssel, mint a minővel Nagyvárad a fővároson kivül alig van az államban város, mely csak megközelítőleg is birna. Hat irányban indul a vasút Nagyváradról s naponta 28 személyszállító vonat érinti e várost s ha e^y általános adatot mondhatok, 1888-ban a vonatforgalom 15.660 volt. Na, de minderről nem akarok részletesen szólani. Nem szólok most sem az ipari sem a kereskedelemről; sem a város culturájáról; lesz erre alkalom máskor. Nem akarok arról szólani, hogy az alkotmányos aera kezdete óta Nagyvárad mindig mostoha gyermeke volt ez országnak (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok arra sem utalni, hogy Nagyvárad, mely a történelem tanúsága szerint annyit tett az országért, (Nyugtalanság a szélső baloldalon) talán megkövetelhetné, hogy az ország is tegyen valamit Nagyváradért. Nem akarok Kőrösi mintájára orosz hasonlatokat idézni, egyszerűen a czélt constatálpm, mely felszólalásomban vezetett, tudniillik, hogy I felkérjem a t, képviselő urakat, hogy ezen kérdést i teljes higgadtsággal, minden pártszenvedélytől j menten, tisztán csak a tárgyilagos érvek alapján i tárgyalják le s annak idején ugy határozzanak, a ' mint azt az ország érdeke kívánja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Polónyi képviselő ur kivan szeméj lyes megtámadtatás ezímén szólani. j Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur beszéI dében, melynek mindenesetre meg van az az előnye, j hogy akkor, mikor napirenden lesz a kérdés, még i egyszer nem mondható el, volt oly szives azt állí1 tani, hogy ő nem hiszi, mintha én beszédemnek ! Debreczenre vonatkozó részét a függetlenségi párt | megbízásából mondhattam volna el. Azt hiszem, t, képviselőház, hogy a képvisei lök között kölcsönösen kötelező loyalitas határait ; a t. képviselő ur átlépte, mert módjában állott { volna, ha ez iránt kétségben van, akár nyílt ülés! ben hozzám ez iránt kérdést intézni, akár pedig ; amúgy a házon kívül a tényállás valóságáról meg, győződni, de arra nem lehet joga, hogy aetaszej rűleg igazolható ügyekben oly véleményt nyilvá• nítson, hogy ha valaki itt a párt megbizásábó! nyilatkozik, ezt nem hiszi el. (Helyeslés szélső halfelöl.) Feltételezem, hogy a t. képviselő ur ezt nem úgy értette, mintha én valótlanságot állítottam j volna, hanem kételyt fejezett ki és ez alapon fel1 világosítom a t. képviselő urat, hogy a mite tekints*
