Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-326
326. orsaágos ülés február 5-én, szerdán. 1890, 109 hogy Magyarországon bagatellper létezhessék. Mi, kérem, nem vagyunk oly gazdagok, mint mások, kik egy ötven forintos pert semminek sem tartanak, T. képviselőház! A szegény embernek 10 forint, azt hiszem, mert ő nagyon szegény ember, nagyobb összeg, mint egy olyan embernek 1.000 írt,'a kinek 100.000 frtja van. Miért azt a szegény embert megbénítani, hogyha ő jót tett Péterrel vagy Pállal, adja oda az ügyvédnek a 10 frt felét, hogy a másik felét megkaphassa, mert ha meg nem teszi, igazságát elveszti. Miért azt az embert megvédeni, a ki okot adott a perre és azt az embert sújtani, a ki a perre kényszerítve lett. Ezen törvényen, t. minister ur, változtatni kell. És én azt hiszem, hogy ha a codificatio terén azon nagy elveket meg akarja valósítani a t. minister ur, melyeket pozsonyi választóihoz irt levelében világgá tett és azóta is sok esetben emmtiált, akkor a nemzet gratulálhat azon szerenesés választáshoz, melyet a ministerelnök a t. igazságügyminister urnak ezen tárczára való meghívása által tett. Ha azonban csalatkozni kell a t. minister urnak abban, hogy nem viheti keresztül mindazon elveket, nézeteket a közjó érdekében, a polgárok megelégedésére, melyeknek keresztülvitelére vállalkozott, akkor egyre kérem a t. minister urat: hagyja el azt a helyet, a mely helyről a jónak, az igaznak kifolyása nem lehet. Ennyit akartam mondani. Josipovich Géza jegyző : Kőrösi Sándor! Kőrösi Sándor: T. ház! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur oly sok tárgyat ölelt fel beszédében, hogy nekem, mint utána jövőnek, mindannyira reflectálnom lehetetlen. Beszélt őaz igazságügy körébe tartozó dolgokról, de beszélt olyanokról is, a melyek nem tartoznak szorosan az igazságügy körébe, legalább az általános vitának tárgyait nem képezhetik; azok pedig, a miket egyes részletekre vonatkozólag felhozott, szintén nem az általános vitába, hanem oda tartoznak, a hol majd tüzetesen azon tárgyakról lesz szó. A mit különösen a választási törvényre nézve mondott, arról felesleges most már beszélni, miután az igen t. igazságügyminister ur erre nézve már olyan nyilatkozatot tett, mely az egész t. háznak általános tetszésével találkozott. De van egy pontja beszédének, a melyről nekem, mint e képviselőház tagjának, nem szólanom lehetetlen. (Halljuk!) Azt mondotta ugyanis, hogy Magyarországon ma igazságos biró nincs. Csatár Zsigmond: Nem igy mondtam! Kőrösi Sándor: En ezt a nyilatkozatot, mint magyar polgár és mint e képviselőház tagja, egyenesen visszautasítom, (Helyeslés) mert én Magyarországot még annyira demoralisált államnak nem tartom, hogy ne volnának igazságosan ítélő birái. (Helyeslés.) A mit az igazságügyi költségvetésre mondott, hogy az alaptalan, mert nincsenek bele fölvéve mindazon jövedelmek, melyeket az igazságügyi közegek szereznek be az állam részére, nem helyes. Az állami igazgatás különböző ágait nem lehet ugy elkülöníteni, hogy mindenik éljen meg a maga jövedelmeiből. Mert kérdem t. képviselőtársamat: miből él meg a közoktatási minister? Mi annak a jövedelme? Ugy-e, hogy az a saját jövedelmeiből meg nem élhet? Es miből él meg a honvédelmi minister? (Egy hang a szélső baloldalon: Bécsből! Derültség a szélső baloldalon.) A saját jövedelmeiből az sem élhet meg. Tehát az állami jövedelmeknek egy közös pénztárba kell befolyniuk s ugyanabból kell a kiadásoknak fedezetet nyerniök. A ki az igazságügyi tárcza tárgyalásait a múlt évek naplóiból olvassa, kell, hogy feltűnjék előtte a nagy különbség e tárcza régibb tárgyalásai és a mai tárgyalás között. Mert eltekintve egyes kifakadásoktól és panaszoktól, azt lehet mondani, hogy ma már nem az a keserves, panaszkodó, siralmas hangulat van ebben a házban, mely eddig az igazságügyi tárcza tárgyalásakor itt uralkodott. Eddig az általános vitát többayire azzal kezdtük, hogy elmondottunk törvénykezésünk siralmas állapotát és volt is okunk rá, részint a hiányzó, részint a hiányos törvények miatt. De ma már különösen az igazságügyminister urnak nagyszerű programmja után nincs okunk arra, hogy itt reményvesztetten panaszkodjunk, habár megkell vallanunk, hogy törvénykezésünk terén még sok a javítni való. Régebben előhoztuk azután, hogy egyikünknek-másikunknak, akár az ellenzéken, akár itt, mi a nézete arra nézve, hogyan javíthatnók igazságügyünket. Elméleti fejtegetésekbe bocsátkoztunk, mik a jó igazságszolgáltatás kellékei,minő jogintézmények léteznek ezen meg amazon müveit államban, elmondtuk, hogy azokat viszonyainkhoz alkalmazva hazánkba behozni szeretnők. Pártkülönbség nélkül oly jogintézményeket akartunk alkotni, melyek hazánkat a többi polgárosult államok sorába emeljék. Az ellenzék részéről ugyan folyton hangoztatták, hogy a jogi törvényhozás terén kormány és törvényhozás egyaránt tétlen; de én bátran állíthatom, hogy Európában nincs állam, melyben az újabb időben oly rövid idő alatt, aránylag annyi rendszeres alkotás történt volna, mint nálunk. (Ugy van!) A magyar törvények már eddig is egész kis könyvtárt képeznek s ha igy folytatjuk, ma holnap törvényeink lakásunkból is ki fognak szorítani. (Derültség.) Most egy nagy tehetségű s szilárd akaratú férfiú áll az igazságügy ólén s nyugodtabban
