Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-326
826. országos ülés febrnftr 5-én, szerdán. 1890. 105 valaki április 31-én déli 12 óráig nem birta lefizetni adóját, mert nem volt pénze, de meg volt benne az akarat, hogy kifizesse; hogy ha mi ezért megfosztjuk szavazati jogától, ez, t. ház, annak a polgárnak szivén erkölcsi életén méltó sebet ejt, annyival is inkább, mert délután oda küldik a végrehajtót, hogy ugyanazon adót hajtsa be kíméletlenül, ha kell, még ngy is, hogy halottnak feje alól a vánkost is elvigye. Ha ez az erkölcstelenség továbbra is megmarad az országban, ez nagy elkeseredést fog okozni. Pe dig t. ház és t. igazságügyminister ur, nem jó dolog az, mikor a hatalom olyan törvényeket alkot, melyeknek végrehajtása a nagyközönséget elkeseríti, mert ez az elkeseredés sokszor oly ténykedésre vezet, mely végzetszerű lehet. Én az igazság érdekében kérem a t. minister urat — mert hisz neki, mint volt ellenzéki úri embernek, (Nagy derültség) van tudomása, hogy milyen visszaélések követtetnek el országszerte a hatalom részéről ellenünk — kérem, hogy a választási törvény átdolgozása iránt az intézkedést megtegye. És itt még csak egyre kérem Tisztelt igazságügyminister ur, kérem tessék ide hallgatni! (Nagy derültség.) A t. minister urnak múltkor, mikor azt a szép beszédet tartotta, közbe találtam szólni és azt mondtam, hogy „aratás idején". Ezt a t. minister ur difficultálta és azt mondta, hogy az az ember, a ki az aratás idején is jogát meg nem oltalmazza, az nem méltó a szavazatjogra. Szilágyi Dezső igazságügyminister: A ki nem törődik vele! Csatár Zsigmond: Az egyre megy. T. ház! Nem kell oly törvényt csinálni, hogy törődni kelljen a szavazati joggal; hanem tessék tiszta, világos és oly törvényt csinálni, hogy egy 1 — 3 tagból álló bizottság a maga tetszése vagy nem tetszése szerint se jobbra, se balra ne billengethesse a mérleget; tessék épen azt az egy elausulát kihagyni a választási törvényből, hogy az adófizetéstől tételeztetik fel a választási jog, akkor mindjárt készen vagyunk, akkor nem történhetik az.... (Komlóssy Ferencz Szilágyi Dezső igazságügyministerrel beszélget.) Ez az ember mindig alkalmatlankodik ; kár hogy antisemita. (Hosszan tartó élénk derültség.) Tehát csak ki kell hagyni az adófizetésről szóló rendelkezést a választási törvényből és a visszaélések egész sorozatától mentjük fel az összeíró küldöttség működését és akkor nem törhetik meg, hogy egy lelkiismeretlen pénztárnok valakinek a január elseje után az előző évre befizetett adóját április 15-ig a B. tabellába be nem irja, kivált, ha az illetőről tudja, hogy a független Magyarország hive. Pedig ily módon tízezer és százezer esetben megtörténhetik, hogy a választópolgárokkimaradnak a választók névjegyzékéből, mert a kiküldött embereknek eszükbe sem jut, hogy a naplót jó volna összehasonlítani a B. tabellával, hátha megfizette az illető az adóját. KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XVI KÖTET. Ennek következménye az, hogy olyan nagy városban, mint például Csongrád, 1800-ról 420-ra apadt a választók száma. Ha ebben megnyugszik a t. ház bölcsessége, ha ebben a haladásnak, a közszabadság izmosodásának talapzatát látja, de az én keblem kincse, a szivem, (Élénk derültség) ebben megnyugodni nem tud. A reclamatiók rendesen felesleges munkák, mert ugyanazon emberek vannak a központi választmányban, kik a hamis összeírást keresztülvitték és ezek iparkodnak oda hatni, hogy az összeírás ne módosittassék. Igen sokszor próbáltam ezt, roppant idő felhasználásával munkálkodtam e kérdésben és nem volt sikere sehol. A Curián azt mondja a bíró, hogy nincsenek jól felszerelve a reclamatiók, nekünk pedig nincs módunkban azokat pótlás végett visszaküldeni. Ugy vagyunk evvel, mint a növény, mely sokáig nélkülözi az esőt: elszárad; azután akár esik, akár nem, az már nem használ neki. Ép úgy van az ellenzék is a névjegyzékek kiigazításával. Az ily városban meg van mindig a stand, mely 100 — 200 emberből áll és a mándlis emberek közt is van néhány úrhatnám ember és vége a valódi függetlenségi képviselő megválasztásának. Ennyit akartam felhozni annak bizonyítására, hogy a választási törvényen bizony változtatni kell. Még esak egyet kívánok felhozni. Ugy láttam, hogy a minister ur a múltkor megneheztelt rám — pedig nem akartam sérteni, s< hasem akarok én senkit szándékosan sérteni — mert azt találtam mondani, hogy „tág fogalom". Ezt azért mondtam, mert annyiféle színben tetszett variálni, hogy igy, meg úgy, meg amúgy, (Élénk derültség) míg végre kisütötte, hogy van-e benne szándékosság, vagy nincs ? Biztosítom a t. igazságügyminister urat, ha ezek a definitiók benne foglaltatnak az ilyen bűnös összeíró küldöttségek eljárása elleni kérvények tárgyalása alkalmával hozott határozatban, soha Magyarországban ügyészt nem talál, a ki vádat indítványozzon, birót nem talál, a ki kimondja felettük a vétkest. Az Istenre kérem a t. igazságügyminister urat, ne definiáljon. (Élénk derültség.) Hatalmasabb volt ez az ország még akkor, mikor nem hallották azt, hogy tárgyi és alanyi. (Derültség.) Annyira kificzamítják már ezt a szép magyar nyelveta maga ősi egyszerűségéből, hogy az a valódi reális magyar ember nem is érti meg, hogy mi az a tárgyi, alanyi, meg állítmányi. Én sokszor olvasom a régi törvényeket. Istenem, mily bölcs emberek voltak, a kik a múlt századokban éltek, a kik még Dobzse Lászlónak is törvényt hoztak. Hogy tudtak imponálni a törvényben! És azt szentül meg is tartották. Nem voltak akkor a törvényekben ajtók, a melye* 14
