Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

106 32C. országos ülés február 5"én, szerdán. 1890. ken a hatalom emberei kisurranjanak; hanem a I határozat olyan volt, a melyhez magyarázat, szó ; nem fért. En arra kérem a t. minister urat — hiszen • \ ismeri az életet, mert azt hiszem, hogy a tekintetben feltételem alapos, hogy habár nemesi szülőktől származik is, de nem takargatták bíborban és bársonyban, mikor a világra jött — (Élénk derültség) kérem mindenre, a mi a nemzet üdvére vonatkozólag előtte szent, hogyha törvényt készít és készíttet, készíttesse azt világosan, tisztán, egyszerűen és érthetően, hogy azt sem az ügyész, sem abiró, sem senki másfélre ne magyarázza; hogy tudja az a szegény ember ép úgy, mint a palota lakója, hogy ha valaki a törvények szentsége ellen vétkezik, lakolni fog s lakolása ennyiből áll; de ne történjék az, hogy azért, mert Péter vagy Pál ennek vagy annak a hatalmasnak kegymosolya alatt áll, ennek vagy annak a hatalmasnak palástja alatt él, akkor már találjunk defmitiókat, hogy igy vagy úgy vagy amúgy, denique, hogy oda lyukadjon ki a dolog: egy dénár, két dénár, a a bűnösnek egy krajezár sem jár. (Élénk derültség.) Ezt elő kellett hoznom, hogy némileg mentsem magam a t. igazságügyminister ur előtt, mert úgy értelmezte, midőn én azt mondtam: tág fogalom, mintha azt mondtam volna: rágalom. Most, t. ház, áttérek tulajdönképeni tárgyamra. (Derültség és felkiáltások; Csak most? Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ugy látom, hogy ez a költségvetés lényeges gyarapodásban gazdag, hogy sokkal többet tartalmaz, mint a mennyit az 1889. évi költségvetés. Ha ezek a kiadási tételek múlhatatlanul szükségesek lettek volna, senki sem szavazná meg azokat készségesebben a t. minister ur rendelkezésére, mint én; de megvallom őszintén,hogy én azokat a magam szempontjából difficultálom. Igaz, hogy ez a dolgon nem változtat semmit, mert egy embernek a szava egy 453 tagból álló collegiumban épen annyi, mintha 453 liter vizből egy liter hiányoznék. (Derültség.) Mégis kell, hogy a naplóban nyoma legyen, hogy volt itt ember, ki annak idején felszólalt, hogy ott, a hol nem szükséges a pénzt kidobni, nem kell kidobni; ellenben ott, a hol szükséges a javításokat megtenni, meg kell hozni az áldozatokat. Ugy tudom, t. minister ur, hogy dicső elődjei egy államtitkárral teljesen beérték, volt eset, hogy egy sem volt és azért az igazságügy terén oly dolgok történtek, hogy ha 1875-től kezdve ezen igazságügyi oltárból egy-egy darabot az időközi kormányok le nem törtek volna, ezen a világon hatalmasabb justitia nem volna, mint a mienk. (Derültség.) Bizony nem nevetni való ez, mert ez tény, tessék csak megnézni, hogy mentek 1875 előtt az igazságügyi dolgok és hogy mennek most, a mikor úgy bánnak az ország lakosaival, mint mikor a 300 rókának farkára kötötték az [ égő fáklyát s aztán beeresztették azokat a filisteusok búzájába aratáskor, hogy perzseljék meg. (Derültség.) Az 1875. év óta történt alkotások oly szerencsétlenek voltak, hogy a mi justitiánkat nem növelték, azok tevékenységükben sokban megbénittattídt és az a tekintély, a melylyel rendelkezett az előtt, immár elenyésző félben van. Ez az egyik, a mit én difficultálok, nem azért, mintha sajnálnám azt a 7.000 forintot, a mit kap egy öreg ur évenkint, ámbár szép kis összeg; hanem azért azt hiszem, hogy az igazságügyi minister ur egy államtitkárral is képes justitiánkat vezetni. A másik az, hogy eddig a közegészségügyi tanács igen szépen teljesítette a maga kötelességét ; nekem, mint ügyvédnek voltak oút dolgaim .s oly becsületesen jártak el, a mint csak kellett eljárniok; miért kell tehát most ismét egy nagy apparátussal berendezkedő igazságügyi orvosi tanácsot létesíteni? Ha oda törekesznek, hogy minden kabátos ember kenyeret kapjon, akkor mi lesz majd ebből az országból? A munkás ember igenis kapjon kenyeret, de a ki hever, azt ne fizessük. Ez a második. A harmadik pedig a codificatio költsége. Ha a mi igazságügyi kormányzatunk azt a rettentő sok pénzt, a mennyit az igazságügyi codificatio terén elköltöttünk, okszerűen beosztotta volna és azt mondta volna, készítsenek egy perrendtartást, egy kereskedelmi törvényjavaslatot, vagy csődtörvényt pályázat utján, a legjobb kap ilyen jutalmat, azután a következő pedig ilyet, legyen róla meggyőződve a t. minister ur, hogy nem kellene azt a 42.000 forintot kivetni ilyen Plószoknak, Plőszöknek, hanem kocsi számra érkeznének be a jobbnál jobb törvényjavaslatok s válogathatnának bennök. (Nagy derültség.) S legalább mi volna azokban a törvényjavaslatokban? (Halljuk! Halljuk!) Meg volna a nemzeti typus, az őszinte magyar érzület és nem alkalmaznának bennök oly kifejezéseket, hogy tárgyi és alanyi tényálladék. És most jön még egy, a mit rosszalok, hogy nincs benne a költségvetésben az, hogy azt olvassuk, hogy ennyi száz törvényszéki aljegyzőt tart az igazságügyi kormányzat alkalmazásban. En is ismerek egy néhányat e szerencsétlen emberekből, a kik végzett jogászok, bírói vizsgát tett kész emberek és csak azért nem törvényszéki bírák, mert ki nem neveztetnek, de a kik annyi qualificatióvalbirnak, mint akármelyik törvényszéki biró. S míg egy telekkönyvvezeíőnek, a kinek nem kell qvalificatio s a kiből nem lehet biró, mert nincs rá qualificälva, 1.200 forint fizetést adunk. addig egy i!y teljesen képzett törvényszéki aljegyzőnek 500 forint fizetést s 100 forint lakbért adunk. Hogyan lehet ezután ily szegény embereknek kezébe letenni a polgárok vagyona, becsülete feletti vizsgáló bíráskodást? Csoda lenne-e, t. igazságügyminister ur, ha az az aljegyző egy