Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

104 326. országos ttléB február 5-én, szerdán. 1890. A törvényszék elnöke azzal indokolta ezt, hogy nem engedhető meg a választási elnök gonoszságának bebizonyítása, mert a ezeglédiek feljelentését a királyi tábla már jogszerűen félretette. És t. ház, ezek a gonosz emberek (Derültség) odahaza pipázva mosolyognak a felett, (Derültség) hogy ők azon 950 polgárnak jogai fölött lakomát ülhetnek. (Derültség.) Ez a 950 adózó polgár pedig látva, hogy Magyarországon nem akad biró, a ki nekik igazságot szolgáltasson, meg van törve szivében, lelkében s el van keseredve a végső fokig. Most már a harmadik tisztességes embert hurczolják a börtön bűzhödt levegőjébe, mert volt bátorsága megmondani, hogy mindazok, a kik a közjog szentségét lábbal tiporják, nem lehetnek becsületes emberek. Hát, t. ház, .... (Mozgás jobbfelől.) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kérnem kell a képviselő urat, hogy itt mint képvdselő azokat az ügyeket, melyekben mint ügyvéd működik, .... (Zaj a szélső balon. Halljuk! jobbfelől,) Szalay Imre: Választási actusra vonatkozik ! (Helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök: . . . abból a szempontból, hogy ügyvédi működésének képviselő állása erejével adjon súlyt, semmi esetre ne feszegesse, mert ez a parlamenti illem ellen van. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Ez volt az egyik. Én nem nagy körvonalakban szoktam beszélni, mert nem is vagyok arra alkotva, (Derültség) mint némely államférfiak, mint például gróf Apponyi Albert ur, (Derültség) hanem én rendesen a detailokba megyek. (Élénk derültség.) Én e szerint példákat állítok a t. ház elé, mert hiszen kérem, ha nem mondom meg, hogy e gyermeket Pistának vagy Istvánnak hivják-e, nem lehet tudni, kire ezélzok. (Derültség.) Hogy most már ne az ügyvédi fivnctióról beszéljek. Egy helyen, a Tisza partján, egy magyar városban, (Egy Jiang jobbfelöl: Hol?) Csongrádon a választási elnök fogadkozott, hogy a jelöltnek ugyan többsége van, de mégis kisebbsége lesz. Feljelentést tettek ellene a törvényszéknél, de itt nagyon nehéz az ilyen politikai bűnpereket úgy pertractálni, mint kellene, mert ezek az urak a felsőbb hatóságok nyomása alatt állanak és ha meggyőződésüket nyilvánítani merik, meg lehetnek győződve, hogy sohase kerülnek sem a táblához, sem a Curiához. Ez tény; ezt sem mondja ki más ember, hát kimondom én. (Derültség.) T. képviselőház! A szegedi törvényszék határozatában sejtette, hogy az a választási elnök megszegte hivatását, de azt mondta, fegyelmi utón lenne büntetendő; a táblán szintén igy határoztak, a Curián pedig elrendelték az iratoknak azonnali áttételét az alispánhoz a fegyelmi eljárás megindítása végett. No most már jó helyre került! Ez az alispán volt épen egyike azon comité tagjainak, a mely itt Budapesten alakíttatott, hogy ott a többség kisebbséggé legyen és a választás tisztaságát megsemmisítsék. Azt mondja az alispán végzésében, hogy a választási elnök csak 24 óráig lévén közhivatalban, ma már fegyelmi bíróság elé nem idézhető és meg sem büntethető. így, t. képviselőház, szárazra vitték a gonoszat és mosolyognak ma is a markukba. Tudok egy más esetet, az is a Tisza partján, de Szolnokon történt. Mikor észrevette az állítólagos többség, hogy ha az a 300 ember leszavaz, akkor végünk van, írmag se marad belőlünk, mert akkor itt a függetlenségi pártnak a győzelmét nincs hatalom, a mely megakadályozza, mit tett a leleményes ész? Oda rendelték a katonaságot a „Király" vagy a „Fehér ló" elé, nem eresztették be a választókat s kikiáltották azt az embert, a ki csonka mandátummal ma is i^t ül. No, t. képviselőház, folyamodtak a szolnokiak, megtettek mindent a világon s ma is duzzognak, annyira, hogyha a t. minister ur tudná, hogy menynyire, megrettenne tőlük és félne köztük megjelenni. Hogy is ne duzzognának, mikor látják, hogy nem kapnak birót ezen visszaélések megtorlására a szent korona tartományaiban ; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mikor azt tapasztalják, hogy a vétkesek szabadon járnak és hogy ki vannak nevetve, pellengére állítva, hogy a választási többséget igy meg lehet semisíteni. Ilyen körülmények közt ugyan ne csudálja senki, hogy ott az elkeseredés tetőpontját éri el. De mondhatnék én t. képviselőház még igen sok esetet, de sem czélom, sem szándékom egészen az elkeseredésbe vinni a t. házat, vagy legalább azon részét, melylyel minden választásnál éreztetik kisebb-nagyobb mértékben az ilyen választási visszaéléséket; mert nem hiszem, hogy a két ellenzéken legyen egy férfin, ki ne tapasztalta volna kínosan, fájósán, hogy a választásnál elkövetett visszaélések égbe kiáltanak boszúért. És én félek, t. ház, hogy el is érkezik az a boszú, csak egy lesz a baj, hogy az minket is sújtani fog. Most, t. ház, midőn én mélyen t. gróf Apponyi Albert urnak ismételten hálás köszönetet mondok, csak arra hivom fel, hogy az a t. párt, a melynek leginkább van érdekében, hogy Magyarország függetlenségét helyreállítsák — mely fennálljon n világ végéig — magasabbra emeljék, hogy ezen párt ezen eclatans példából kifolyólag ragadjon meg minden alkalmat és módot arra, hogy a választási törvény teljesen megváltoztassék. Kívánom, hogy annak azon rettentő lesújtó és romboló hatása megszüntettessék, hogy a polgár szavazati joga az adófizetéstől tételeztetik fel. Midőn valaki közbűntényt követ el; midőn valakit a törvényszék elitéi: akkor fel szokták függeszteni a választási jogát, de ha mi azért, hogy