Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-326
32fi. országos ülés február 5-én, szerdán, 1890. 103 hogy az igazságügyi ministernek és a belügyi ministernek van két rendelete. Az egyik épen úgy, mint a másik, a választási visszaélések mikénli elfátyolozására vonatkozik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Szilágyi Dezső és gróf Teleki Géza minister urnákat illeti ezért a vád, hanem csak azt, hogy ők annyiban felelősek, a mennyiben ezen két rendelet még ma is életben van s mintáz ujabb cabinet tagjai, a kikhez oly sok reményt kötöttünk, nem igyekeztek e rendeletet joghatályától megfosztani. Az igazságügyminister utasította a királyi ügyészségeket és a törvényszékeket, hogy a választási visszaélések miatt a büntető törvényekbe ütköző jogellenes cselekmények elkövetésének megtorlása ezéljábó! a büntető törvényszékekhez, feljelentések-tétettek, azokat, mielőtt az ügyészség az ilyen feljelentések dolgában indítványt tenne s mielőtt a tőrvényszék határozatot hozna, össze kell pakolni és át kell küldeni azon törvényhatóság fejéhez — az alispánhoz — a melynek területén a visszaélés elkövettetett. A belügyminister ur pedig utasította a vármegyék fejét, az alispánokat, hogy ők meg rögtön adják ki az incriminált tételeket azon embereknek, kik vádolva vannak, hogy mondják meg, búnösek-e vagy sem ? Ha ezek esetleg azt mondanák, hogy ők tudtokkal, elhatározott szándékkal — a mint a minister ur magát akkor fejezte ki. midőn itt variálta, hogy hányféle módja van a választási elnökök által elkövetett gonoszságok alóli menekülésnek — az incriminált tényeket nem követték el, akkor az ügyészség egyszerűen azt mondja, hogy a feljelentés, mint vizsgálatra alkalmatlan, egyszerűen mellőzendő, az eljárás beszüntetendő s ezzel az a szegény jogkereső elmehet a világ végére, a visszaélések megtorlásával találkozni nem fog soha. Először is azon kérdést intézem a t. igazságügyminister úrhoz — mert lehetetlenség, hogy ezen, a választási szabadságba oly mélyen bev%ó és a józan felfogással is ellenkező rendeletről tudó mással ne birjon — megfosztotta-e már azt az érvényességtől sjoghatályon kivül helyezte-e már ? Ha e kérdésemre nem kapnám meg a felvilágosítást, ne méltóztassék rossz néven venni, de e dolgot, a rendelet számára hivatkozva, legközelebb interpellatio tárgyává teszem, mert mindaddig, mig elfátyolozva, bizalmas utón elnökileg utasíttatnak a legfelsőbb helyről a törvényszékek és királyi ügyészségek, hogy igy és igy kell lenni; megírhatják, a mit akarnak a törvényben, annak természetes, szabatos le f olyását az ilyen bizalmi utón kiadott rendeletek nem fogják lehetővé tenni. Egy választó-kerületnek 950 polgára jött hozzám, hogy mint ügyvéd elégtételt szerezzek a nép azon óriásinagy sérelméért, hogy 950 választó polgárt nem eresztettek a választási urnához és a kisebbségből csináltak többséget, a többségből pedig kisebbséget. (Eyy hang jobbfélol: Hol?) Czegléden történt! Én elmentem oda, összeirtam a vádkörülményeket és láttam, hogy a választási elnökök emberietlen dolgot csináltak, mert a közjog megsértése nem olyan természetű dolog, mint a ki a magánjognak egy parányi részét megsérti, mert ezzel legfelebb egy embert sért, de mikor közjogi törvényt sértünk, akkor a nemzetet sértjük, mert a közjog nem egyes emberé, hanem az egész nemzeté. Összeírtam — mondom — a vádakat és tapasztaltam, hogy ott oly eclatans tényekkel találkoztam, a melyeknek bebizonyítása esetében azok a választási elnökök a büntető törvénykönyvben előirt büntetésöket elveszik. Bevittem tehát a panaszlevelet a kecskeméti törvényszék elnökéhez, de az igy szólott hozzám: hát uram, bizony mindezek igazak lehetnek, tudjuk is, hogy igazak; de látja, mi nem szólhatunk hozzá ehhez a dologhoz, mert van egy rendeletünk az igazságügyministertől s van egy másik rendeletünk a belügyministertől, hogy pakoljuk össze szépen ezt az egész actát úgy, a mint van. Mi tehát elküldjük az actákat az alispánhoz; az alispán elküldi a választási elnökökhöz, a kik természetesen azt fogják mondani, hogy ők ártatlanok, mint a ma született gyermek, hiszen csak nem őrültek, hogy fejükre hányják az üldözés üszkét. (Derültség.) A törvényszék tehát hozzá sem szólhat a dologhoz, hanem az egész ügyet elejtettnek nyilvánítja. Ez tény, t. ház. Midőn pedig megkaptam az ily irányban hozott határozatot, fellebbeztem a királyi táblához. A királyi tábla kiküldötte egy bizalmi emberét, a ki az ilyen politikai dolgokban épen úgy szokott határozni, a mint ezt tőle mások kívánják. A királyi tábla tehát helybenhagyta a hozott határozatot. Én azonban azt gondoltam, hogy van még igazságos egünkön fényes nap, a honnan a meleg sugarak szegényre, nyomorultra, gazdagra, boldogra egyaránt kihatnak. Ez a királyi Curia. A mit ottan elvégeznek, mondhatom, az el van végezve ; ebben mindenki megnyugvást találhat. Én tehát fel akartam yinni a Curiához ezt a határozatot. És azt hiszi a t. képviselőház, hogy harmadfél esztendő óta többszöri sürgetésem daczára, a kecskeméti törvényszék kézbesítette nekem, a jogszerű jogvédőnek, a királyi tábla elutasító határozatát? Nem, mai napig sem tette. Hanem aztán, mikor akadtak egyes tisztességes emberek, a kik látva azt, hogy az ő igazságuk részére nincs ember, a ki lenyomja a mérleget, szemébe mondták a választási elnöknek, hogy nem tisztességes, nem becsületes ember, a ki a népet megfosztja szavazati jogától, akkor ezeket nyilvános becsületsértés miatt fogták perbe. (Helyeslés jóbbfelol.)
