Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

102 826, országos ülés február S-én, szerdán, 1890. Josípovich Géza jegyző (olvassa a határozatot). Elnöki A házszabályok 135. §-aértelmében a ház a bizottság jelentését tudomásul veszi. Több jelentés nem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása, Josipovich Géza jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem azinterpellatiós könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend : az igazságügyi ministerium í890-ik évi költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Jelesen pedig ki következik? Zay Adolf jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. ház! En megvallom őszintén, hogy többször volt szerencsém községi költségvetést készíteni, de a költségvetésnek mindig tartalmaznia kellett a községnek bevételeit és kiadásait a maga teljességében, a maga tisztaságában. De ha valaki figyelemmel olvassa el ezen igazságügyi költségvetést, lehetetlenség, hogy meg ne ütközzék azon, hogy az igazságügyi ministerium számvevő osztálya kihagyja az ezen ministerium alá helyezett bíróságok által megkeresett jövedelmek összegét pedig csak akkor tudhatnók meg valóban, hogy mivel tartozunk mi az igazságügynek, ha ki lenne tüntetve az, hogy a bíróságok bélyegekben és illetékekben milyen nagy összeget hajtanak be az ország cassájába. Miután ez itt nincs részletezve, csak annyit tudunk a pénzügyi ministerium költségvetéséből, hogy bélyegekből befolyt ennyi, illetékekből ennyi; de hogy az igazságügyi ténykedésből mennyi folyt be, ez külön kitüntetve nincs. Én tehát ezt a költségvetést a magam részéről alaposnak, igazságosnak és az ügyhöz illőnek nem tartom, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az igazságügy terén elért eredmények nem arra valók, hogy ezen eredmények jövedelméből más ministeriumok, vagy más hazai vállalatok tartassanak fenn, hanem hogy az igazságügyi politika úgy rendeztessék be, hogy az sehol se hagyjon maga után kívánni valót. Azt hiszem, a t. képviselő urak nekem igazat fognak adni abban, hogy ez országban sok helyütt bíróságaink oly nyomorult viskószeríí házakban vannak elhelyezve, hogy a jogkereső embernek fáj még az a gondolat is, hogy ott ő Felsége a király nevében hirdetnek ki ítéleteket. Nagyon sajnálom, hogy sem az igazságügyminister ur, sem az államtitkár ur nincs itt s hogy az előadó ur, a mint látom is, más dolgokkal foglalkozik, (Derültség) mert e tekintetbeni aggodalmamat mindenesetre eloszlatni kívánom. Ha azonban a t. miuister ur — a mint ez itt már némely emberrel szemben szokás — a felvilágosítást megtagadná, kijelentem, legyen arra készen, hogy vagy indítvány alakjában, vagy másként, de oda fogok hatni, hogy jövőre az igazságügyi kormányzat jövedelme az igazságügyi költségvetésben az utolsó fillérig kimutatva legyen. Ezekből a meddő kimutatásokból, hogy hány per adatott be, hány végrehajtás, hány biztosítás, hány fenyítő per nyert elintézést, nem szelünk kenyeret. Ezekből, t. igazságügyminister ur, igazságügyi kiadásainkat fedezni nem lehet. De ha ki lesz mutatva, hogy minden egyes bíróság milyen jövedelmet hajt az országnak s hogy ezen jövedelemnek minő hányada fordittatik a bíróság fentartására: ez már tiszta képet fog adni arról, hogy tulajdonképen megfelelünk-e hivatásunknak az igazságügy terén, vagy sem ? Én tehát azt hiszem, hogy midőn erre rámutatok, oly sebet kívánok behegeszteni, melynek létezését minden higgadtan gondolkozó jogászembernek el kell ismerni. Most, t. ház, áttérek az általam igen tisztelt gróf Apponyi Albert képviselő ur részéről felemlített választási visszaéléseket tárgyazó szép beszédére s kijelentem, hogy az 1867-iki alapokon álló ellenzék vezérének e részbeni ténykedéseért a radicalis párt is nagy hálával és köszönettel tartozik. Mert, megvallom őszintén, hogy fájdalommal észlelem azon közönyt éslethargiai tespedést, melybe az ellenzék a választási visszaélésekkel szemben jutott és hogy az nem fejt ki kellőerélyt a végett, hogy a választási törvényből mindaz, a mi a közszabadsággal ellenkezik, törültessék. Én csak üdvözlöm az 1867-iki alapon álló ellenzék vezérét, hogy ő benne támadt a gondolat és hogy ő benne volt meg a bátorság szembeszállani ezen tengeri kígyóval és lehetetlenné tenni azt, hogy a jövő választásoknál az ismét kaczérkodjék és egyes kerületekben oly bűnös működés, mely állami életünk egyik biztosítékát, az alkotmány védbástyáját, alapkövét támadja meg, ne folytathassák. Itt, t. ház, szükségesnek tartom a tényeket is constatálni; szükségesnek tartom pedig ezt azért, hogy a maga egész tisztaságában, igazságában leleplezzem azt, a mi leleplezni való, nem kiméivé senkit és semmit, mérlegelvén tisztán csak az igazságot. A t. igazságügyminister ur gróf Apponyi Albert képviselő urnak adott válaszában ígéretet tett az iránt, hogy a helyzet signaturájának megváltoztatása végett az igazságnak megfelelő intézkedéseket tartalmazó törvényjavaslatot fog letenni a ház asztalára, még pedig ezen ülésszak alatt. Sajnálom, hogy sem az igazságügyi minister ur, sem az államtikár ur, nincs itt; mert azt hiszem, hogy erre a kérdésemre rögtön megadnák a feleletet. Azonban föltéve, de meg nem engedve, hogy a mai nap meg nem adnák kérdésemre a választ, a legközelebbi ülések egyikében, szombaton meg fogom interpellálni az igazságügyi minister urat az iránt, a mit mondandó leszek. Sokan nem tudják e házban,