Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-325
08 Sió. orszásros Ülés február 4-éa, kedden. 1890. egymás irányában s bizonyára kizárnók magunk közül azt, kiről megtudnók, hogy egy birót megvesztegetett: a választásoknál előforduló vesztegetéseket soi-disant dolognak tartjuk. Es bár meglehet, hogy a kifejtendő birói szigor folytán többen vagyunk ma itt, kik e porondon többé nem fogunk viszont találkozni, nézetem szerint úgy a lent, mint a fent megingatott állapotok sokkal többet ártanak a hazának, mint a mennyit használ, az, ha a többség itt túlnyomó számban jelenik meg. Akkor eleje lesz egyszersmind véve azon folyton felhangzó ellenzéki vádnak, hogy e kormány többsége nem hű kifejezője a nemzet akaratának. Fiat justitia, pereat mundus. E kitérés után áttérek beszédem tulaj donkép eni tárgyára. Az igen t. igazságügy minister ur tavalyi pro grammbeszédében kifejtvén előttünk nagy reformeszméit, melyek a közvetlenségen alapuló szóbeliség nagy reformjában culminálnak, igen helyesen azt tűzte ki első lépésül, hogy e kérdésnek, melyet a külföld gyakorlatilag kipróbált és jónak talált s a melyet a belföldi szakkörök megvitattak és helyeseltek, a nagy közönség előtt popularitást kell szerezni. Azt hiszem, a t. minister ur e dologban nagy nehézségekbe nem fog ütközni. Az egész jogkereső közönség, eltekintve egyes, tán még nem eléggé eapacitált jogászoktól — s itt hivatkozom Tarnóczy t. barátom tegnapi beszédére, mert ő is ugy gondolkodik — az igazságszolgáltatás jelenlegi állapotát oly bonyolultnak, e szerint tarthatatlannak véli, hogy nemcsak a szóbeliségei acceptálja, mely nézetem szerint a magyar egyenes carracternek a legjobban megfelel és régi hagyományainkkal is megegyezik, hanem mint a vizbefuló a fűszálhoz, belekapkodnék bármely expediensbe, csakhogy a jelenlegi hínárból kiszabaduljanak. Nem ugy vagyunk ezzel, mint a tervbe vett közigazgatási reformmal, mely az országot két nagy pártra osztotta. E tervet nem fogja a közhangulat veszélyeztetni, sőt epedve várjuk, peremptorice követeljük e reform mielőbbi életbeléptetését. Nem szólaltam volna fel, ha a szóbeliségnek ugy a polgári, mint a bűnvádi téren szándékolt behozataláról oly hir nem szállongott volna, mely szerint a minister ur a szóbeliség keretében alkalmazandó felebbviteli rendszer tekintetében még ma sem foglalt volna el végleges állást. A hir tovább megy és azt is állítja, hogy az igazságügyi minister ur a szóbeliség és különösen a közvetlenség criteriumának megfelelő, tehát az egész bizonyítási reproductiót is magában foglaló tény- és jogkérdésben való felebbezés elejtésével ugy a bűn vádi, mint a polgári téren egy korlátolt felebbezési rendszerre áttérni hajlandóságot mutat. T. minister úr! Ha valaki, ugy én elítélője és ellensége vagyok a jelenleg divó és igazságszolgáltatásunknak igazán rákfenéjét képező végtelen jogorvoslati rendszernek, különösen a perek végrehajtási stádiumában. De hogy a közvetlenség és szóbeliség összes ismérveit magán viselni hivatott, a teljes bizonyítási rendszert is felölelő felebbezési rendszer helyett korlátolt félrendszabályú rendszer fogadtassék el és a reform hatálya ez által kérdésessé tétessék: az nézetem szerint ép oly kevéssé érné meg azon nagy költségeket, melyekbe a reform az államnak kerülni fog, mint a hogy nem volna méltó azon magas piedestálhoz, melyre a minister urat nagy tudományossága és a nemzet ujjongó közlelkesedése állította. A mint mondám, ez paszta hirnél nem egyéb és én meggyőződhettem volna ennek alapossága vagy alaptalanságáról privát utón is. Nem tettem azért, mert ha nem alapos ez a bir, helyes, hogy az nyilvánosan megczáfoltassék, ha pedig alapos, már most jelezhessük azt az álláspontot, melyet ezzel szemben el fogunk foglalni. En elvárom és remélni bátorkodom, hogy desavoultatván, at.ház közderültsége között szintén kikapok érte jó], hogy a fű növésének hallgatásába belepályáztam. (Derültség.) S itt kell, hogy kitérjek Neumann Ármin t. képviselő ur tegnapi beszédére. (Halljuk!) Rám beszéde, tekintve, hogy különböző aggályokat fejezett ki a szóbeliség behozhatósága tekintetében, azt a benyomást tette, mintho ő azon oknál fogva, mert egy igen popularis és okos minister kiadta a jelszót, hogy már most szóbeliség lesz és mert ez divattá vált, azért áll a pártjára, de őszintén nem támogatja. Különösen azon aggály, melyet a jelenlegi bíróságok és birák színvonala tekintetében kifejezett, költötte fel bennem ezen gondolatot.Megmondom nézetemet. (Halljuk! a jobboldalon.) A szóbeliségnek feltétlen hive vagyok. Ez, miként előbb is felemlítettem, bővebb indokolásra nem szorul. A mi a jelenlegi bíróságok és alkalmazásban levő bírákat illeti, e tekintetben' határozott néze tem az, hogy miután a politicumnak ajuridicumtól való elválasztása megtörtént, azon erkölcsiniveau, a melyen bíróságaink és bíráink ma állanak, fokról-fokra való emelkedés következtében állott elő s fokozódni fog továbbra is még inkább, ha a szóbeliség szolgálatában fognak állani. Nem is szükséges ehhez egyéb, mint az, hogy kimentsük a bírákat a formalismus békóiból, melyek most őket szabad mozgásukban tényleg gátolják; akadályozzuk meg, hogy továbbra is ki legyenek téve azon bénító állapotnak, hogy a bíróságokat ügyvédek és alperesek — mert ezeknek van az országban jobb dolguk Polónyi Géza: Ugy van! Igaz! Görgey Béla: . . . egész legális módon, orruknál fogva vezethessék; (Helyeslés a szélső
