Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-325

825. országos illés február 4 én, kedden. 1890. 97 bíróságok, melyek sokkal súlyosabb fajú bűncselek­mények tekintetében nagyobb büntetések kiméré­sére jogosítvák: nem láthatnák-e el az államérde­keinek is megfelelőleg a jövedéki büntető eljárást és hogy a szóbeli a szabadbizonyítási elméleten alapuló contradictorus eljárás nem lenne-e ezen ügyekben is meghonosítható: én csak azt vagyok kénytelen hangoztatni, hogy azon ósdi, a polgárok jogai védelmére kellő biztosítékot nein nyajtó állapotok tarthatatlanok és azokat egyrészről az állam, másrészről a polgárok érdekei biztosításával raulhatlanul reformálni az államépületnek ezen korhadt részét renoválni kell. Nem kutatom, hogy államháztartásunk rend­szere már annyira fejlesztve van-e hogy pénzügyi törvényeinkben, jogviszonyainkban némi stabilis­mus, mely az anyagi, jövedéki, büntető jogeodi­ficalására kívánatos, tényleges állapotainkhoz képest remélhető-e ? De az anyagi jog codificálása nem is oly elmaradhatatlan szükségesség, mint az alaki jog szabályozása, mert habár a különböző törvényekben lerakott rendelkezések áttekintése nehézkesebb is: utóvégre bár nagyobb fáradsággal de az eligazodás lehetősége mégis biztosítva van, az állampolgára nem kényszerül ingatag talajon tapogatódzni, hanem a törvény által biztosított szilárd alapon haladhat. Austriában ugyan már 1836-ban codificálva lett a jövedékek anyagi és alaki büntető jogtana, de más államokban a főtörek­vés a büntető eljárás rendszerbe öntésére irányult, mert amint az általános bűnvádi perjog sarkköve a polgári szabadságnak: ugy a helyes jogelveken nyugvó jövedéki büntető eljárás egyik legszilár­dabb alapköve a polgárok nyugalmának. (Helyeslés jobbfelöl.) Tudom, hogy a t. igazságügyminister ur a polgári szabadság biztosítékainak igaz őre, ki nemcsak a létező garantiák fentartását védi, de azoknak kiszélesítésében is valódi örömöt talál, ezért, de azért is, mert a jövendéki jogszolgáltatás rendszerének megállapítására az igazságügyi kor­mány már több törvényben bír felhatalmazással: tisztelettel kérem a mélyen t. minister arat, hogy bokros reformgondjai mellett figyelmét ezen kérdésre is kiterjeszteni és a jövedéki eljárásnak a pénzügyministerrel egyetértőleg törvényhozási szabályozása iránt intézkedni méltóztassék. Egyéb ként elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Josipovich Géza jegyző: Görgey Béla: Görgey Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy a jogászi avatottságnak csak igen szerény niveauján állva, a képzettségnek mintegy encyclopaedicus, vagy mint mondani szokás, a mindenhez érteni szerető táblabírói fokán leledzve, igazságügyi kérdések­hez, tehát oly dolgokhoz szólok, a melyek elsők azok közül, melyek kontárkodást nem tűrnek s a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. melyekhez csak kiváló szakavatottság s ahhoz értés adja meg a hozzászólási jogot. Ezenfelül deprimál egy épen most hallott megjegyzés, mely szerint Szendrey Gerzson képviselő urnak beszéde az országnak 1800 forintjába került. Mindazon­által vérszemet kaptam és bátorságot merítek Tarnóczy Gusztáv barátom tegnapi beszédéből, a ki különösen a Csemegi-codexnek a csalás definitiója és minősítése ellen irányuló ádáz táma­dásával azon biblia-korbeli és mindig igaznak bizonyuló theoremának, a mely igy hangzik: „Der speculirt am bestén, der auf die Unwissen­heit speculirt" megdönteni akarja. De szolgáljon mentségemül az, hogy minden iránt, mi az igaz­sággal kapcsolatos, különös érzékkel birok és az iránt előszeretettel és érdeklődéssel viseltetem. Végül szolgáljon mentségemül az, hogy egy kósza és remélem, alaptalannak bizonyulandó hír foly­tán az ez által bennem fölkeltett aggályomnak ki­fejezést akarok adni. Mielőtt azonban beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, örömömet akarom kifejezni a t. igazságügyminister urnak tegnapi nyilat­kozata fölött, a melyben a curiai bíráskodással kapcsolatosan a választási visszaélések ellen­súlyozására hathatós eszközöket helyez kilátásba. (Helyeslés balfelöl.) Én ugyan a választások érvénye fölötti bíráskodást — ezen talán nevetni fognak — (Halljuk! Halljuk!) a Guriánál még függetlenebb bíróságra szeretném ruházva látni, (Helyeslés szélső balfelöl) t. i. a Curia még munkabíró rokkant­jaiból alakítható ad hoc bíróságra, mert ezek egyebet az élettől úgy sem várhatnak, mint a puszta életet és másodszor elkerülhető volna azon veszély, hogy a Curia, ez az intact testület, a politikai előtérbe tolassék. Azonban elfogadom a Curia bíráskodását, mert az ellenszerül fog szolgálni {Halljuk ! Hall­juk!) azon erkölcsrontó métely ellen, melyet úgy nevezünk, hogy a nép corruptiója. És ne áltassuk magunkat, e corruptio nemcsak a nép megveszte­gethetőségében rejlik, hanem ennek mélyebb ki­hatásai is vannak. Mert mit lát a választó nép'? Azt látja, hogy egyrészt a képviselőjelöltek nagy pénzt áldoznak megválasztatásuk érdekében és másrészt, hogy adóterheik napról-napra növeked­nek. S ha ehhez még hozzájárulnak egyes, néze­tem szerint, teljesen indokolatlan, holmi húsos faze­kakról hangoztatott megjegyzések, milyeneket én hála az égnek ?zemlélhetőleg nem láttam: akkor igen könnyű, hogy naiv szellemmel felvetik ma­guknak a kérdést és a felelet rá az, hogy ez némi causalis nexusban áll egymással és hogy a képvi­selő uraknak dús jövedelmeik lehetnek, ha annyit áldozhatnak. De rossz hatással van ez mi ránk, a mi intel­ligens társadalmunkra, is. Mert mi, a kik casi­nóinkban a végletekig menő eriticát gyakorlunk 13

Next

/
Thumbnails
Contents